Keresztutak

ťMi­ért ért­jük gyak­ran fél­re a Bib­li­át?Ť

Hozzászólás a cikkhez

Öku­me­ni­kus és Ali­ansz-ima­hét, kö­zös if­jú­sá­gi al­ka­lom, szó­szék­cse­re, lel­ké­szi ima­óra, pro­tes­táns pres­bi­te­ri ta­lál­ko­zó – mind a sze­re­tet­kö­zös­ség meg­élé­sé­nek egy-egy al­kal­ma a Krisz­tus-hí­vők kö­zött. Ezek a ta­lál­ko­zá­sok mu­tat­ják, hogy mi­lyen test­vé­ri kap­cso­lat kö­ti össze Új­pest ke­resz­tény-ke­resz­tyén gyü­le­ke­ze­te­it.

Min­den év ja­nu­ár­já­ban sor ke­rül az öku­me­ni­kus ima­hét al­kal­ma­i­ra, me­lye­ken min­den­nap más hely­szí­nen más gyü­le­ke­zet lel­ké­sze hir­de­ti az igét. Az ima­hét pén­te­kén pe­dig kö­zös if­jú­sá­gi órá­ra gyűl­nek össze a fi­a­ta­lok, ahol fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül ta­pasz­tal­hat­ják meg a kö­zös ének­lés és imád­ko­zás örö­mét. De nem csak a fi­a­ta­lok­nak van szük­sé­gük en­nek a sze­re­tet­kap­cso­lat­nak a meg­élé­sé­re…

A gyü­le­ke­ze­tek ve­ze­tő­i­nek, elöl­já­ró­i­nak dön­tő fe­le­lős­sé­gük van ab­ban, ho­gyan köz­ve­tí­tik a krisz­tu­si sze­re­tet pa­ran­csát. Ez ab­ban is meg­lát­szik, ahogyan egy­más­hoz vi­szo­nyul­nak – ezt pe­dig sok­szor olya­nok is fi­gye­lik, akik egy­elő­re kí­vül van­nak a temp­lo­mok fa­la­in. Fon­tos te­hát, hogy a kö­zös­sé­gek ve­ze­tői Krisz­tus ta­ní­tá­sát szem előtt tart­va meg­osszák egy­más­sal ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, misszi­ós gya­kor­la­tu­kat, és együtt imád­koz­za­nak a gyü­le­ke­ze­te­kért és a „ke­re­ső­kért”.

A ha­von­ta meg­tar­tott lel­ké­szi ima­órán a gyü­le­ke­ze­tek pász­to­ra­i­nak van er­re le­he­tő­sé­gük szű­kebb kör­ben. Éven­te egy va­sár­nap dél­előtt pe­dig, az úgy­ne­ve­zett szó­szék­cse­re al­kal­má­val, a ke­rü­let mind­egyik lel­ké­sze egy má­sik felekezet templomá­ban hir­de­ti Is­ten igé­jét, be­te­kin­tést nyer­ve az ot­ta­ni kö­zös­ség éle­té­be. Ezek­nek a va­sár­na­pok­nak a dél­után­ján a pro­tes­táns pres­bi­te­rek – há­zas­tár­suk­kal együtt – tar­ta­nak kö­zös áhí­ta­tot, me­lyen a ta­ní­tás meg­hall­ga­tá­sa mel­lett a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok is erő­söd­het­nek.

Idén feb­ru­ár 14-én az új­pes­ti bap­tis­ta ima­ház­ban ke­rült sor a pres­bi­te­rek ta­lál­ko­zó­já­ra. A ren­dez­vényt a he­lyi gyü­le­ke­zet lel­ki­pász­to­ra, a bap­tis­ta egy­ház fő­tit­ká­ra, Mé­szá­ros Kor­nél nyi­tot­ta meg, majd egy elő­adás­ra fi­gyel­het­tek a részt­ve­vők: dr. Al­má­si Ti­bor, a Bap­tis­ta Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mia rek­to­ra ar­ról be­szélt, mi­ért ért­jük fél­re gyak­ran a Bib­li­át, és ho­gyan ért­het­nénk meg job­ban az igét. Elő­adá­sa kü­lö­nö­sen cél­irá­nyos volt, hi­szen a pres­bi­te­rek egyik fő fel­ada­ta a ta­ní­tás: nagy fe­le­lős­ség te­hát, hogy ők jól ér­tel­mez­zék és ma­gya­ráz­zák a Szent­írás üze­ne­tét.

Az ige meg­ér­té­sé­nek (és he­lyes ér­tel­me­zé­sé­nek) fon­tos­sá­gát jól mu­tat­ja, hogy Jé­zus fi­gyel­mez­tet­te ta­nít­vá­nya­it a mag­ve­tő pél­dá­za­ta kap­csán, mi lesz a sor­sa a meg nem ér­tett ta­ní­tás­nak: „Ami­kor va­la­ki hall­ja a mennyek or­szá­gá­nak igé­jét, és nem ér­ti, el­jön a go­nosz, és el­ra­gad­ja azt, ami szí­vé­be van vet­ve…” (Mt 13,19)

A bib­lia­ol­va­só em­ber te­hát nem ér­he­ti be az­zal, hogy olvassa a Bibliát, de eset­leg nem ért egy-egy ige­sza­kaszt, vagy meg­elég­szik fe­lü­le­tes is­me­re­té­vel, ez ugyan­is le­he­tet­len­né te­szi a rög­zí­tést és a meg­va­ló­sí­tást. Ha azon­ban az ige ol­va­só­ja kér­dé­se­ket tesz fel az adott résszel kap­cso­lat­ban, már el­in­dult a meg­ér­tés fe­lé. Oly­kor már egy el­mé­lyült imád­ság­ban meg­ad­ja Is­ten a vá­laszt, más­kor a lel­ki­pász­tor ad­hat ma­gya­rá­za­tot, vagy egy-egy szak­könyv le­het se­gít­sé­gül.

En­nek be­mu­ta­tá­sá­ra Jé­zus és a ta­nít­vá­nyok kap­cso­la­tá­ból is hal­lot­tak az egy­be­gyűl­tek egy pél­dát. Mi­u­tán a Mes­ter az őt hall­ga­tó so­ka­sá­got a mag­ve­tő pél­dá­za­tá­val ta­ní­tot­ta (Mt 13), el­bo­csá­tot­ta a tö­me­get, bár tud­ta, nem tel­je­sen ér­tet­ték meg a hal­lot­ta­kat. Így vol­tak ez­zel a ta­nít­vá­nyok is, bár ezt ők nem vet­ték ész­re. Őket azon­ban Jé­zus vissza­hív­ta, és még egy­szer el­ma­gya­ráz­ta a pél­dá­za­tot, tud­va, hogy ne­kik – mint kö­ve­tők­nek – szük­sé­gük van rá, hogy mé­lyeb­ben is meg­ért­sék a ta­ní­tást. Nem sok­kal ez­után (még ugyan­azon a fe­je­ze­ten be­lül) elmondta ne­kik a bú­za és a kon­koly pél­dá­za­tát. Ek­kor már a ta­nít­vá­nyok is fel­is­mer­ték, hogy nem ér­tik a hal­lot­ta­kat, és ma­guk kér­ték a Mes­tert: „Ma­gya­rázd meg ne­künk a szán­tó­föld kon­ko­lyá­ról szó­ló pél­dá­za­tot.” (Mt 13,36)

Az ige fél­re­ér­té­se azon­ban „ve­szé­lye­sebb” a meg nem ér­té­sé­nél, hi­szen eb­ben az eset­ben az ol­va­só nem is­me­ri fel, hogy rosszul ér­tel­mez egy-egy, eset­leg már „meg­szo­kott” tex­tust, így az nem is ki­ált ma­gya­rá­za­tért. Ha a Szent­írás­ban el­lent­mon­dást ér­zünk, ak­kor fon­tos, hogy az el­lent­mon­dást min­dig a sa­ját meg­ér­té­sünk­ben ke­res­sük, ne pe­dig a Bib­li­á­ban.

Ugyan­ilyen fon­tos meg­lát­nunk, hogy az igé­ben le­vő el­len­té­tes üze­ne­tek nem je­len­te­nek va­ló­sá­gos el­lent­mon­dást, még ke­vés­bé egy­mást ki­zá­ró igaz­sá­go­kat.

Ha­son­ló ez ah­hoz, ahogy el­len­té­tes hatású gyógy­sze­re­ket is ta­lá­lunk egy pa­ti­ká­ban, hi­szen a be­teg­sé­gek is kü­lön­bö­zők – szem­lél­tet­te az elő­adó. Egyéb­iránt eze­ket az el­len­té­te­ket bi­zo­nyos hát­tér­is­me­re­tek (pél­dá­ul kor­tör­té­ne­ti ada­tok) sok eset­ben meg­ma­gya­ráz­zák, illetve fel­old­ják.

Al­má­si Ti­bor több, rész­le­te­seb­ben ki­fej­tett pél­dán ke­resz­tül is szem­lél­tet­te a meg­ér­tés, meg nem ér­tés és fél­re­ér­tés le­het­sé­ges elő­for­du­lá­sa­it a Bib­lia ér­tel­me­zé­se kap­csán. Hang­sú­lyoz­ta, hogy a pres­bi­te­rek­nek kü­lö­nö­sen oda kell fi­gyel­ni­ük a Szent­írás meg­ér­té­sé­re, hi­szen az ő el­sőd­le­ges fel­ada­tuk a ta­ní­tás, így egy-egy fél­re­ér­tés­sel má­so­kat is tév­út­ra ve­zet­het­nek.

Az elő­adás vé­gez­té­vel kér­dé­sek és hoz­zá­szó­lá­sok hang­zot­tak el, me­lyek a pres­bi­te­ri szer­ve­ze­tek mű­kö­dé­sé­be is be­te­kin­tést nyúj­tot­tak.

Soly­már Pé­ter új­pes­ti evan­gé­li­kus lel­kész kér­dést in­té­zett az elő­adó­hoz; Mi­kó Lász­ló, a Ma­gyar Re­for­má­tus Pres­bi­te­ri Szö­vet­ség el­nö­ke az ő szol­gá­la­tuk­ról be­szélt, Ma­ro­si Nagy La­jos pe­dig az ál­ta­la ve­ze­tett bap­tis­ta pres­bi­te­ri ta­nács mun­ká­ját is­mer­tet­te.

A zá­ró­éne­ket Be­har­ka Pál or­go­na­mű­vész kí­sér­te, aki ta­valy ün­ne­pel­te nyolc­va­na­dik szü­le­tés­nap­ját. A sze­mé­lyes be­szél­ge­té­sek­re te­rí­tett asz­tal mel­lett volt le­he­tő­ség.

A mint­egy félszáz részt­ve­vő gaz­dag ta­ní­tás­sal tér­he­tett ha­za, foly­tat­va szol­gá­la­tát a jö­vő évi ta­lál­ko­zó­ig.

Mé­szá­ros Jo­han­na

::Nyomtatható változat::