Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

A so­ron kö­vet­ke­ző Szél­ró­zsát Szar­va­son ren­de­zik jú­li­us 14. és 18. kö­zött. Az or­szá­gos evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó teo­ló­gi­ai ve­zér­fo­na­lá­nak ki­ta­lá­ló­já­val, dr. Orosz Gá­bor Vik­tor­ral, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem ad­junk­tu­sá­val ar­ról be­szél­get­tünk, mi­lyen hú­ro­kat sze­ret­ne meg­pen­get­ni, mi­lyen gon­do­la­to­kat sze­ret­ne el­in­dí­ta­ni a ta­lál­ko­zó­ra el­lá­to­ga­tók­ban a Kö­zép­kez­dés Ve­led! cím.

– A ta­lál­ko­zó idő­ben a dél-af­ri­kai fut­ball-vi­lág­baj­nok­ság után lesz, így a kö­zép­kez­dés fo­gal­mát akár on­nan is ve­het­nénk. Szar­va­son le­szünk, az­az a ko­ráb­bi kő­sze­gi ta­lál­ko­zó­ról a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág kö­ze­pé­re ér­ke­zünk, ezért is kezd­he­tünk idén kö­zé­pen. Ezen­kí­vül Ön még mit he­lyez­ne kö­zép­re?

– A mun­ka­ágak ve­ze­tő­i­vel nem­ré­gi­ben te­rep­szem­lén jár­tunk Szar­va­son, és ott tar­tot­tam er­ről egy elő­adást is, egy­faj­ta gon­do­lat­éb­resz­tőt, sok ve­tí­tett kép­pel. Ezek kö­zött volt egy fo­tó, amin Ju­li­an Be­ever egyik ut­ca­raj­zát mu­tat­tam meg. Ha eze­ket va­la­ki nem a meg­fe­le­lő irány­ból né­zi, ak­kor csu­pán egy­sí­kú és el­mo­só­dott ké­pet, fol­tot lát, ha vi­szont he­lyes irány­ból kö­ze­lít fe­lé­jük, ak­kor egy há­rom­di­men­zi­ós kép tá­rul fel, egy új va­ló­ság. Szá­munk­ra is ért­he­tő­vé vá­lik az élet egé­sze, ed­dig rej­tett va­ló­sá­gok lep­le­ződ­nek le, ha meg­ta­lál­juk éle­tünk kö­zép­pont­ját, a he­lyes „né­ző­pon­tot”.

Sok­szor va­la­hol kí­vül ke­res­sük ezt a kö­ze­pet. Pél­dá­ul a temp­lom ál­ta­lá­ban a fa­lu kö­ze­pén áll, raj­tunk kí­vül van Is­ten há­za, egy kö­zös­ség spi­ri­tu­á­lis cent­ru­ma. Ugyan­ak­kor a kö­zép ben­nünk is meg­van. A szív a Bib­li­á­ban a lel­ki élet kö­zép­pont­ja, az öröm he­lye: „…örül­ni fog a szí­ve­tek, és örö­mö­tö­ket sen­ki sem ve­he­ti el tő­le­tek” – ol­vas­suk Já­nos evan­gé­li­u­ma 16. fe­je­ze­té­nek 22. ver­sé­ben. Más­hol a szív az aka­rat és az ér­te­lem köz­pont­ja: „Böl­cses­ség köl­tö­zik szí­ved­be – mond­ja a Pél­da­be­szé­dek köny­ve (2,10) –, és az is­me­ret gyö­nyör­köd­te­ti lel­ked.” Van­nak te­hát kö­zép­pon­tok raj­tunk kí­vül, ahon­nan és van raj­tunk be­lül is, ahol fel­tá­rul a va­ló­ság.

Orosz Ist­ván já­té­kos gra­fi­ká­já­val szem­lél­tet­tem ezt a ket­tős­sé­get. A mű­vész egyik al­ko­tá­sán a csi­ga­há­zon ki­raj­zo­ló­dó kö­zép mu­tat­ja, hogy a csi­ga ma­gán hord­ja a kö­zép­pon­tot, ve­le együtt ván­do­rol, de raj­ta kí­vül is ott van ugyan­an­nak a kö­zép­pont­nak a ve­tü­le­te. Hein­rich Bünt­ing ké­pét is pél­dá­nak hoz­tam a mun­ka­tár­sak szá­má­ra. Bünt­ing han­no­ve­ri teo­ló­gia­pro­fesszor volt, és szent­föl­di uta­zá­sa­i­ról írt köny­vét egy vi­lág­tér­kép­pel is il­luszt­rál­ta. Ő a vi­lág kö­zép­pont­já­ba Je­ru­zsá­le­met he­lyez­te, te­hát ná­la a kö­zép nem egy­sze­rű föld­raj­zi kö­zép­pont volt már, ha­nem a vi­lág lel­ki cent­ru­ma is egy­ben.

De em­lít­het­nénk akár Gi­or­da­no Bru­nót is, aki sze­rint „a kö­zép­pon­tot nem le­het egy meg­lé­vő for­má­ban el­gon­dol­ni, a kö­zép­pont­nak nincs ter­mé­sze­tes he­lye, a kö­zép­pont nem le­het fix hely, ha­nem funk­ció, egy­faj­ta nem-hely, ahol a jel­he­lyet­te­sí­té­sek vég­te­len já­té­ka fo­lyik”. Ben­nünk van, fel­ada­ta van, amit tar­ta­lom­mal kell ki­töl­te­ni.

Aho­gyan em­lí­tet­te, a tér­ké­pen va­ló el­he­lye­zés azért is fon­tos szá­munk­ra, mert a ta­lál­ko­zó a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág kö­ze­pén, Szar­va­son lesz. Mi­hály­fi Jó­zsef gim­ná­zi­u­mi ta­nár szá­mí­tá­sai alap­ján je­löl­ték ki ezt a kö­zép­pon­tot még a 19. szá­zad vé­gén. 1939-ben Tri­a­nont idéz­ve em­lék­mű­vet, egy sti­li­zált szél­mal­mot emel­tek ide, a mér­ta­ni kö­zép­pont­ba.

– A „kö­zép­kez­dés” mel­lett ter­mé­sze­te­sen fon­tos a cím­ben sze­rep­lő „Ve­led” is. Ez a szó a tá­bor részt­ve­vő­i­re és Jé­zus Krisz­tus­ra egy­aránt vo­nat­ko­zik, va­la­mint utal­nak ez­zel ar­ra, hogy Jé­zus kö­ve­té­sé­ben meg­ta­lál­hat­juk az élet egyen­sú­lyát és tel­jes­sé­gét. Ezt Ön Csík­szent­mi­há­lyi Mi­hály flow – áram­lás – él­mény el­mé­le­té­vel il­luszt­rál­ta.

– Csík­szent­mi­há­lyi az áram­lás­sal kap­cso­la­tos köny­ve­it azért ír­ta, hogy a 21. szá­zad­ban olyan em­be­rek­nek tud­jon va­la­mit mon­da­ni, akik nem val­lá­so­sak, ne­he­zen ta­lál­ják meg éle­tük­ben az egyen­súlyt és a bol­dog­sá­got. Ki­fej­tet­te, hogy bi­zo­nyos em­be­rek­nek kü­lö­nös adott­sá­guk van a ké­pes­sé­ge­ik és a kö­rül­mé­nyek ad­ta le­he­tő­sé­gek össze­han­go­lá­sá­ra. A flow-sze­mé­lyi­ség nem fél at­tól, hogy el­ve­szít­se ön­ma­gát, és ak­kor is ta­lál célt, ha lát­szó­lag nincs mit csi­nál­nia. Nem hagy­ja ma­gát meg­za­var­ni, ak­kor is ta­lál örö­möt a cse­lek­vés­ben, ha akár egy ma­gán­zár­ká­ban síny­lő­dik.

Csík­szent­mi­há­lyi fes­tő­ket ta­nul­má­nyo­zott, és azt vet­te ész­re, hogy az öröm és a ki­tel­je­se­dés nem ak­kor je­lent­ke­zik, ami­kor egy fes­tő el­ké­szí­ti a ké­pét, nem a kész mű lát­tán, ha­nem el­ső­sor­ban al­ko­tás köz­ben éli át az áram­lat él­mé­nyét, ami­kor ki­sza­kad az idő és a tér sík­já­ból, ma­ga mö­gött hagy­ja a hét­köz­na­pi ne­héz­sé­ge­ket, és az al­ko­tás örö­me tel­jes­sé te­szi őt. Akár egy lel­kész is érez­het ha­son­lót, ami­kor pré­di­ká­ció köz­ben át­ad­ja ma­gát az ige hir­de­té­sé­nek. Vagy a Szél­ró­zsa szer­ve­zői is, ami­kor a ta­lál­ko­zó ide­jén be­le­fe­led­kez­nek fel­ada­ta­ik­ba. Ugyan­így a részt­ve­vők is, ami­kor a rendezvény prog­ram­ja­i­ba „be­le­foly­nak”.

A flow-él­mény te­hát nem­csak a la­zí­tás vagy szó­ra­ko­zás pil­la­na­tá­ban ke­let­ke­zik, ha­nem in­kább ak­kor, ami­kor egy ne­héz vál­lal­ko­zás kö­ze­pén te­szünk fi­zi­kai vagy szel­le­mi erő­fe­szí­tést. Ami­kor a ha­jós­ka­pi­tány eggyé vá­lik a ha­jó­já­val, vagy ami­kor be­le­fe­led­ke­zünk a já­ték örö­mé­be, vagy akár ami­kor ze­né­lés köz­ben a ze­nész egye­te­mes har­mó­ni­át él át.

Em­lít­het­ném Te­réz anyát is, aki bol­dog volt, öröm­mel vé­gez­te mun­ká­ját, de na­gyon nyo­mo­rult kö­rül­mé­nyek kö­zött. A se­gí­tés­ben, a dia­kó­ni­á­ban meg­ta­lál­ta a célt, az örö­möt: éle­te áram­la­tát. Ke­resz­tény­ként ezt a faj­ta örö­möt, az áram­lás örö­mét Krisz­tus kö­ve­té­sé­vel ta­lál­juk meg, és ezt akar­juk át­ad­ni a fi­a­ta­lok­nak is. A ki­hí­vá­sok és a ké­pes­sé­gek kö­zött a kö­ve­tés­ben fi­nom egyen­súly­nak kell len­nie, amit a Szent­lé­lek ad­hat meg. A kö­ve­tés ke­reszt­hor­do­zás, de ha va­la­ki be­töl­te­ke­zik a Szent­lé­lek­kel, és a Szent­lé­lek aján­dé­ká­val te­szi ezt, ak­kor iga­zi örö­möt ta­lál.

– Az elő­adá­sok, fó­rum­be­szél­ge­té­sek me­ne­tét is Ön ter­vez­te. Tu­dom, hogy je­len­leg is fo­lya­ma­to­san zaj­la­nak a fel­ké­ré­sek, de ta­lán van már pár konk­ré­tum, amit meg tud osz­ta­ni ve­lünk…

– Min­den reg­gel ének­kel, imád­ság­gal in­dul majd a nap, ez­után bib­lia­ta­nul­mány kö­vet­ke­zik. Az ed­di­gi Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zók­tól el­té­rő­en a bib­lia­ta­nul­má­nyok ad­ják a dél­előt­tök súly­pont­ját. Ezek nem áhí­ta­tot vagy is­ten­tisz­te­le­ti pré­di­ká­ci­ót je­len­te­nek, ha­nem el­mé­lyült, bib­li­kus, kon­tex­tu­á­lis, kre­a­tív meg­vi­lá­gí­tá­sát az az­na­pi ige­sza­ka­szok­nak. Eze­ket az al­kal­ma­kat Sza­bó­né Mát­rai Ma­ri­an­na és Sza­bó La­jos evan­gé­li­kus, il­let­ve Lo­vas And­rás re­for­má­tus lel­kész vál­lal­ta.

Ez­után a Püs­pö­kök órá­ja cí­mű blokk fog majd kö­vet­kez­ni. El­ső nap Lack­ner Pál tá­bo­ri püs­pök, a má­so­di­kon na­pon Itt­zés Já­nos, a har­ma­di­kon Fa­bi­ny Ta­más folytat fó­rum­be­szél­ge­tést meg­hí­vott ven­dé­gek­kel.

Ko­ra dél­után lesz­nek a ki­emelt elő­adá­sok. A második nap A középhez ve­zető utakon – Kö­zép­pon­tok ben­nünk és kö­rü­löt­tünk cím­mel Giró-Szász András politikai elemző, Csáky-Pal­la­vi­ci­ni Krisz­ti­na pszi­cho­ló­gus és Mon­spart Sa­rol­ta, az Or­szá­gos Egész­ség­fej­lesz­té­si In­té­zet élet­mód­osz­tá­lyá­nak ve­ze­tő­je fog be­szél­get­ni Bart­hel-Rú­zsa Zsolt mo­de­rá­lá­sá­val.

A harmadik nap A kert közepén állt egy fa – Be­szél­ge­tés az em­ber és a ter­mé­szet vi­szo­nyá­ról cím­mel Kodácsy-Simon Eszter, hit­tu­do­má­nyi egye­te­münk tanársegédje ve­zet fó­rum­be­szél­ge­tést. A negyedik na­pon pe­dig Követés és „áramlat” – Be­szél­ge­tés a flow-ról és a Krisztus-kö­ve­tés­ről ­cím­mel jómagam be­szél­ge­tek egy lel­késszel, egy sport­or­vos­sal és egy fes­tő­művésszel.

A ki­emelt szín­pa­di be­szél­ge­té­se­k után ki­sebb esz­me­cse­rék kö­vet­kez­nek, egy-egy „köz­pon­ti” té­má­ban. A ra­di­ka­liz­mus­ról Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő és Jakab Attila val­lástörténész, a finn nép­egy­ház­ról Ba­ra­nyai Csa­ba lel­kész és finn ven­dé­gei be­szél­getnek. Lesz szó a vir­tu­á­lis cent­ru­mok­ról, az egyház és a webkettő kapcsolatáról. Szom­ba­ton pe­dig a ci­gány­ság prob­lé­mái és örö­mei áll­nak majd a kö­zép­pont­ban; Gáncs Pé­ter és egy­há­zunk ci­gány­misszi­ói re­fe­ren­se, Ba­kay Pé­ter, to­váb­bá Ká­li Hor­váth Kál­mán, va­la­mint Balog Zoltán társadalmi fel­zár­kóz­tatásért felelős államtitkár és Sze­ve­ré­nyi Já­nos or­szá­gos misszi­ói lel­kész fog­nak a té­má­ról szót vál­ta­ni.

Hor­váth-Bol­la Zsu­zsan­na (For­rás: evan­ge­li­kus.hu)

::Nyomtatható változat::