Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 26
- Erkölcs és szenvedély
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Erkölcs és szenvedély
Kocsis István hetvenedik évére
Harminc éve történt, de lehet több is: a szegedi egyetem kis klubjában színházi est volt. Az erdélyi Kocsis István monodrámáját mutatták be a nagyváradi Kiss Törék Ildikó remek megformálásában. A fiatal, hangos közönség egyre nagyobb csöndbe burkolódzott, s amikor Bethlen Kata a karnyújtásnyi színpadon a harmadik sírkeresztet is leszúrta, jelezve tragikus élete újabb gyászát, a szívverésünket is hallottuk.
Kocsis egy régebbi kötetében írja: „A drámai hős számára a szabadság nem egyszerűen cselekvésre késztető probléma, hanem olyan létezés, amelyben a harc már-már annyira természetes, mint a lélegzés.” Az író majd minden színpadi megszólalása ezt bizonyítja. Hősei – Bolyai János, Árva Bethlen Kata, Jászai Mari, Magellán, Van Gogh – vállalják a legnehezebbet, miközben naponta megütköznek, s szétosztják magukat.
Kocsis István Ombodon született 1940-ben, 1956-ban érettségizett. 1961–65-ben a kolozsvári egyetem hallgatója volt, 1970-től 1983-ig az Utunk című kolozsvári irodalmi hetilapot szerkesztette. 1984-ben Magyarországra települt. A televízió dramaturgja lett.
Történelmi drámáit nagy, meghatározó személyiségek sorsa köré építi. Jellegzetes hőstípusa a korral szembeszegülő, magányosan küzdő hős.
Az 1984-es év választóvonal az író életében. A Széchenyi István című monodráma vívódásában megjelenik az egész reformkori társadalom, majd többéves munka után veretes regény született Kocsis tollából a legnagyobb magyarról, valami sajátos kvintesszenciáját adva a Széchenyi írásaiból s a sorok közül kiolvasható eszmei, politikai, emberi lényegnek.
A Szent Korona tana című kötetével Kocsis elindította új, egész életére szóló vállalkozását. A második kötettel, a Szent Korona misztériuma című 1997-es munkájával tovább bővítette ismereteinket, betetőzve 2005-ben a Magyarország Szent Koronájával. Jól fogalmaznak bírálói, már-már a rögeszmések megszállottságával mondja igazát: „Reménykedjünk abban, hogy a Szent Korona az ország házában valóban feléledhet, és élő személyiségként kedvezően befolyásolhatja, meghatározhatja a magyar életet.”
Hol van már a sikeres erdélyi drámaköltő, a felelősségvállalásról tanúskodó író? Mintha sűrű csend venné körül. De a tény megmaradt: Kocsis István örömteremtésre és tanításra született. Önmagukat vállaló hősei velünk vannak a jelen küzdelmében. Egyre tágabb sugarú a vallomásaiból kibomló ars poeticája: nincs nagyobb és szebb feladat, mint közösséget vállalni megvetettekkel és kitaszítottakkal.
Fenyvesi Félix Lajos
::Nyomtatható változat::
|