Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 26
- Megtapasztalásom és ijedelmem
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Megtapasztalásom és ijedelmem
Pécsett heti rendszerességgel végzünk beteglátogatást, a klinika kápolnájába áhítatra hívogatást. Még ősszel egy ilyen alkalommal találkoztam egy beteggel, akiben már kialakult a Fabiny Tamás püspök által az Emese álma és egy püspök álmatlansága című cikkében (Evangélikus Élet, június 13., 6. o.) említett eszmei zűrzavar. Ezt a találkozásomat Piliscsabán a gyülekezeti munkatársi továbbképzésen is megosztottam az egybegyűltekkel. A többségi vélemény az volt, hogy nem kell vele foglalkozni, akkora ostobaság! (De mivé nőheti ki magát?!) A püspök úr cikke juttatta ezt újra eszembe.
Visszatérve tehát a klinikán történt őszi esetre: egy férfi beteg (körülbelül harminc-negyven év közötti), miután meghallgatta a mondandómat, felült, teljesen felvillanyozódva könyvet vett le a szekrénykéjéről, és – nem akartam hinni a fülemnek! Szerencsémnek tartottam, hogy korábban már hallottam a „Magyar Bibliáról” és utána is néztem a neten. Az „eredménytől” akkor is teljesen elképedtem! Arra akkor gondolni sem mertem, hogy van épelméjű ember, aki azt a sok sületlenséget el is hiszi.
És most már itt ül előttem egy áldozat. Betegségét feledve, felvillanyozódva, lelkesen csak sorolja. Egy-két példa a szóáradatából. „Jézus magyar volt!!!” „A keresztény Bibliák a sátán koholmányai!” „Még a legalja (így!) cigányember sem hagyná, hogy a párja istállóban szüljön…” – és dőltek belőle a „bizonyítékok”, könyvcímek… alig megállíthatóan.
Csoportjaik vannak már, van honlapjuk, vannak kiadványaik, a sámánizmus, a magyar „öntudat” félelmetes keveréke, felhasználva Jézust… és hirdetik elveiket nagy lelkesedéssel és lendülettel.
Persze aztán szóhoz jutottam, felocsúdtam, próbáltam valamit mondani a szeretetáldozatról… de őrajta ez már nem fogott. Így is negyedórán át győzködtük egymást. Szerencsének éreztem, hogy egyedül volt a szobában, ezzel vigasztaltam magam.
Azóta is foglalkoztat, félelmetesen kevésnek éreztem a tudásomat vele szemben. Beszélnünk kell róla, imádkoznunk a megtévesztettekért… Nem maradhatunk közömbösek, némák!
Erős vár a mi Istenünk!
Schmidt Józsefné (Pécs)
::Nyomtatható változat::
|