Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 26
- A Szentírás növényeinek világában
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
A Szentírás növényeinek világában
Gyermek-bibliaköri barangolás Cinkotán
„Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Istenünk igéje
örökre megmarad.” (Ézs 40,8)
Egy új tanév, félév kezdetekor mindig nagy kérdés a lelkészek, hitoktatók számára, hogy mi legyen egy-egy gyülekezeti csoport tematikája, amelynek segítségével feldolgozzák, értelmezik Isten igéjét. A kisebbek esetében talán még nehezebb a választás, hiszen a bibliai történetet úgy kell egyszerűen elmondanunk, hogy ne vesszen el belőle az üzenet lényege.
Mi sem lehet kézenfekvőbb és ugyanakkor érdekfeszítő is egy kisgyermek számára, mint saját környezetének, mindennapi „tárgyainak” alapos vizsgálata. Így a tavaszi félév gyermek-bibliaórai sorozataként – az országos hittanverseny témájával összhangban – a Szentírás növényeit választottuk.
Az ó- és újszövetségi történetekben a valódi „főszereplők” soha nem maguk a növények, mégis fontos szerepet játszanak az üzenet megértetésében. A körülöttünk lévő természet olykor valóban segítségünkre volt a foglalkozásokon: a nádsíp hangja, az izsóp illata, a gyümölcsök íze, az apró magvak tapintása élőbbé tette a történeteket. Ezekről vágással, ragasztással, hajtogatással, színezéssel egy-egy apró emlék is készült, melyet a gyerekek hazavihettek, és felkerült a faliújságra is. Az utolsó alkalommal pedig játékos vetélkedő keretében elevenítettük fel a félév során hallottakat.
Ehhez a témához kapcsolódott a június 13-i tanévzáró istentisztelet is. Isten iránti hálaadással érkeztünk a templomba, hiszen nem volt hiábavaló egy munkaév sok fáradsága, szervezése, hívogatása, közös munkája. Jó volt látni, ahogy a családok több nemzedéke foglalt el egy-egy padot. Jó volt hallani a gyermekek izgatott, jókedvű nyüzsgését. Jó volt megtapasztalni, hogy az elvégzett munka gyümölcsöt termett.
Isten színe elé járulva készültünk fel az ige üzenetének befogadására. Az istentisztelet előtt kis cédulákra írt bűnök, szívünket nyomasztó terhek felolvasásával kértük mennyei Atyánk bocsánatát, majd örömmel fogadtuk a feloldozás szavait.
A lelkész, Vető István Ézs 40,8 alapján hirdette Isten igéjét, ezután pedig a gyermekek, kis kosarakkal körbejárva a padokat, mazsolával, mandulával, virágokkal és még sok más gyümölccsel, terménnyel kínálták a híveket.
Különböző korosztályok – óvodások, hittanosok és az ifjúság tagjai éppúgy, mint szüleik, nagyszüleik – szólaltak meg az istentisztelet liturgiájában. A gyermekek emlékeztetőül egy saját készítésű igés lapot vihettek magukkal, az igehirdetés alapigéjével.
Az istentisztelet közös imádsággal zárult, amelyet a gyülekezet vezetői, presbiterei olvastak fel – kifejezve azt, hogy a tanévzáró istentisztelet nem csupán a gyermekek ünnepe, hanem az egész gyülekezet hálaadása.
Amikor a félév lezárásaként megfogalmazódott egy kirándulás gondolata, rögtön a Vácrátóti Botanikus Kert jutott eszünkbe. (Ezen a huszonhét hektáros területen látható hazánk leggazdagabb tudományos élőnövény-gyűjteménye.)
Több mint negyvenen – vasárnapi iskolások, hittanosok és szüleik, nagyszüleik – keltünk útra. A kitűzött június közepi nap időjárása sajnos nem kedvezett a szabadtéri programoknak. A reggel borúsan indult, és ahogy elhagytuk Cinkotát, csöpörögni kezdett az eső. Azonban még ez sem szegte kedvünket. A reggeli áhítat Noé történetét elevenítette föl, és habár utunk során nem láttunk szivárványt, a nap folyamán mi is megtapasztaltuk Isten gondoskodó szeretetét.
Úti célt változtatva Vác felé vettük az irányt, ahol Detre János esperes rendelkezésünkre bocsátotta a gyülekezeti ház valamennyi termét, amit ezúton is hálásan köszönünk.
A közös éneklést játékdélelőtt követte. Jó volt látni, ahogy a kiskamaszok az óvodásokkal együtt énekelték és játszották a körjátékokat, a különböző ügyességi és labdajátékokat.
A délelőtt hamar elrepült, és mivel az eső is elállt, elindultunk az arborétumba, ahol a szemerkélő eső ellenére tettünk egy sétát. Következő állomásunk Galgamácsa volt, ahol megnéztük Vankóné Dudás Juli emlékházát. Az itt látható festmények és tárgyak a gyerekek számára mint egy képregény jelenítették meg a régmúlt idők falusi életének fontos mozzanatait.
Hazafelé élményekkel telve néhányan már a következő kirándulást tervezgették. Sok úti cél felmerült, hiszen jövőre – e téma folytatásaként – a Bibliában szereplő állatok segítségével szeretnénk feldolgozni az egyes történeteket.
VGJ
::Nyomtatható változat::
|