E heti Luther-idézet

Hozzászólás a cikkhez

„És valóban, akinek sikerül odáig eljutni, hogy képes meglátni és megérezni az Írásban az Atya irántunk való szeretetét, az könnyedén hordoz el minden szerencsétlenséget, ami csak adódhat a földön. Ezzel szemben, aki ezt nem érzi, az nem is lehet igazán boldog, még ha mindjárt az egész világ gyönyörűségében és örömében úszna is. Hiszen nem történhet az emberrel akkora szerencsétlenség, mint ami magát az Istent, az Atyát érte, hogy az emberek az ő szeretett Fiát csodáiért és jó cselekedeteiért végül leköpdösték, megátkozták és a legszégyenletesebb halállal a kereszten végezték ki – habár mindenki a saját baját gondolja a legnagyobbnak, jobban a szívére veszi, mint Krisztus a keresztjét, még ha ő mindjárt tíz keresztet szenvedett volna is el. Ez azért van így, mert nem olyan erős a türelmünk, mint Istené, ezért okoznak nekünk több fájdalmat a kisebb keresztek, mint Krisztus keresztje. Az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene azonban vigasztalja meg Fenségedet az ő Fiában, Jézus Krisztusban a Szentlélek által, hogy ezt a nyomorúságot mielőbb elfelejtse, vagy mégis férfiasan hordozhassa. Ámen.”

::Nyomtatható változat::