Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Az Egykérdés fesztivált rendkívül bátor és értelmes internetes kezdeményezés előzte meg. A www.egykerdes.hu oldalon a látogató ezzel a mondattal találkozhatott először: „Ha küldhetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az?” A honlapra összesen 2699 kérdés érkezett. Az oldal látogatóinak szavazatai alapján a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) március 1. és 3. között háromnapos fesztivált szervezett, amelyen a résztvevők a három legnépszerűbb kérdésre kaphattak választ vagy útbaigazítást Dányi-Nagy Márió református teológushallgató segítségével. Emellett az esemény helyszínéül szolgáló, A Grund elnevezésű budapesti szórakozóhelyen rengeteg koncert, kedvezmény, valamint – személyes beszélgetésre és sörözésre is kapható – lelkész várta a kérdezőket.

Szexualitás és Takáts Tamás

A 124 szavazattal harmadik helyre került kérdésé volt az első este: „Meleg fiú vagyok, normális, kiegyensúlyozott kapcsolatban. Tényleg utál engem a civilizált, keresztény világ?”

A (nem feltétlenül hívő) nyilvánosság előtt megszólaló kortárs keresztény embert talán ez a kérdés állítja a legnehezebb feladat elé, Dányi-Nagy Márió azonban állta a sarat. Szerinte „ez a felvetés nem választ igényel, hanem bocsánatkérést”, abban az esetben, ha az érintettek az egyházak vagy keresztény emberek részéről csak nyílt agresszió formájában kaptak eddig választ e kérdésre. „Hogyha azt kommunikáltuk feléd, hogy téged nem lehet szeretni, hogy téged még az Isten sem szeret, akkor az nagyon nagy vétek volt” – fogalmazott Márió.

Az első esti előadás nagy része ezután magáról a szexualitásról szólt, olyan – közegyházi berkekben talán tabunak számító, ám a fiatalokat annál inkább érintő – kérdésekről, mint például: „Isten helyteleníti bármifajta szexuális szokásunkat?” „Számít neki, milyen szexuális életet élünk?”, valamint hogy (tekintve az erre vonatkozó bibliai igehelyek számát) „Miért érdekli Istent ennyire a szex?”

Az előadó Freud tételét (a vallás elfojtott szexualitás) megfordítva adott választ: a szexualitás az elfojtott vallásosság, amely emlékeztet az Istennel való kapcsolatunkra és Isten Fiára, aki teljes valónkban láthat minket, aki előtt nem kell szégyenkeznünk, és aki értünk teljesen odaadta magát.

Az előadás után a Takáts Tamás Blues Band koncertje következett. A frontember mini prédikációkkal vezette át a dalait, szájából többször hangzott el, hogy „az Úr nevében”, mint a háromnapos rendezvényen összesen, ennek fényében a „Pocsolyába léptem…” kezdetű, erősen szexuális tartalmú – egyébként nagy sikerű – szerzemény az este folyamán nem hangzott el…

A földi képviseletnek sincs megállás

Nagyobb tömeget vonzott és mozgatott meg a második napon a Non Stop együttes, amelyet az X-Faktor tehetségkutató műsorból ismerhetett meg az ország. Az este a Kilincs koncertjével kezdődött, majd ismét Dányi-Nagy Márióé volt a színpad, aki a második legnépszerűbb kérdéssel kapcsolatban – „Nem hiszek benned (pontosabban nem hiszek egyetlen vallásnak sem, mert mindet korruptnak, hataloméhesnek, hazugnak, tolvajnak, dilettánsnak, kirekesztőnek vagy gyilkosnak látom, vallásonként más-más jelző a hangsúlyos). Ha létezel, akkor miért nem úgy irányítod a ťföldi képviseletedetŤ, hogy hiteles legyen, és én hinni tudjak?” – fogalmazta meg a bűnről alkotott nézeteit.

Előadását ismét bocsánatkéréssel kezdte, majd újabb kérdések sora következett: „Miért nem kezdenek az egyházak valamit a saját vétkeikkel?” „Egyáltalán mit tud kezdeni az ember a saját bűneivel?” „Ki nem mondhatja el magáról, hogy ne viselkedett volna kirekesztően, hogy ne ütötte volna bele az orrát olyan dolgokba, amikhez nem ért, ki ne hazudott volna, és ki ne vágyakozna hatalomra?” Hogyha tehát mindezeket elmondhatjuk az egyházról, elmondhatjuk magunkról is. Az egyház pedig mindazon emberek közössége, akiknek az adóslevelét Isten Fia a halálával összetépte, és ahol azok az emberek találhatnak közösségre, akik felismerték: mindannyian rászorulunk Isten kegyelmére.

Az elgondolkodtató beszéd után következett a Non Stop, amely populáris dalokat dolgoz fel a cappella formában. Az öttagú fiúcsapat tehetségével, humorával és színpadi mozgásuk profizmusával óriási sikert aratott – elsősorban a lányok körében.

Kérdések és válaszok

Mint utólag megtudtam, a fesztiválon összesen több mint ezer fiatal vett részt, harmadik este már akkora sor állt a bejárat előtt, hogy alig jutottam be az elsöprő győzelmet arató kérdéssel – „Honnan tudom, hogy nem a saját agyam válaszol, amikor megkérdelek Téged?” – foglalkozó, gondolatébresztő előadásra.

Dányi-Nagy Márió szerint ez a kérdés bárki mással kapcsolatban is feltehető: ha a barátom válaszol, honnan tudjam, hogy ő volt, nem pedig az agyam? Szerinte sokkal rémisztőbb az, ha feltételezzük, hogy van Isten, de úgy véljük, nem akar semmit mondani. Hiszen ha Isten hallgat, ki mondhatná meg, mi igaz, és mi nem? Emellett a Biblia harmadik mondata bizonyíték arra, hogy Isten szólt, János evangéliumában pedig ő maga válik élő szóvá. Ezért nem könyvekben vagy képletekben keressük az igazságot, hanem Jézus személyében.

Az előadás után az utolsó estén a Szabó Balázs Band húzta a talpalávalót a közönség legnagyobb örömére. Közben a színpad mögötti szobában – tabuk nélkül – zajlottak a személyes beszélgetések. A teológusokhoz és lelkészekhez a három nap alatt ezen az utolsó estén fordultak legtöbben, hívők és kételkedők egyaránt, a legkülönbözőbb kérdésekkel.

Olyan embert nem igazán találni, aki az utcáról esett volna be, vagy a honlap alapján talált volna ide; a szervezők leginkább a MEKDSZ-tagok személyes ismeretségére alapoztak, hiszen ahogyan Écsi Anikó főkoordinátor is elmondta, „manapság a fiatalokat az interneten keresztül lehet a legkönnyebben elérni, de azután csak a személyes kapcsolatok segíthetnek, hogy el is jöjjenek az alkalmainkra. Mi jó keresztény szokás szerint nemcsak plakátot akartunk kitenni, hanem meg is akartuk szólítani, személyesen el akartuk hívni az embereket, ahogyan Jézus is tette azzal, hogy közöttünk járt.”

Ha a fesztivál minden kérdésre nem nyújthatott is választ, teret adott olyan kérdések megfogalmazásának, amelyeket talán a keresztényekből egy kívülálló ki sem nézne – és példát mutatott a tekintetben is, hogyan lehet felszabadultan, de nem féktelenül, tabuk nélkül, mégis egymásra odafigyelve szórakozni.

Laborczi Dóra

::Nyomtatható változat::