Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Hosszú volt a tél. Testemnek, lelkemnek egyaránt. Úgy érzem, lemerülőben vagyok. Valaki rám néz, és sápadt arcomat látva azt javasolja, szedjek valamit. Mondjuk pezsgőtablettát. A legtöbbnek még az íze is jó, és a benne rejlő vitaminokkal talán kihúzhatom tavaszig. A testem egészségmegőrzése tehát kipipálva.

De mi lesz a lelkemmel? Mi az, ami lelkem egészségének a megőrzését szolgálja? Merthogy a hosszú téli napok azt is kikezdték, és úgy érzem, időközben a lelkem is sápadttá vált. Aztán eszembe jut, hogy talán itt is szóba jöhetne a pezsgőtabletta. Mert talán léteznek lelki pezsgőtabletták is. Olyan lehetőségek, pillanatok, amelyek felpezsdítik a lelkemet a ködös, napfény nélküli, tél végi időben. Egy találkozás, egy beszélgetés, egy lehetőség.

Ilyen pezsgőtabletta volt az adventi készülődés, majd a karácsony békességillata. Aztán legutóbb a farsangi mulatságunk. De ezek már elmúltak, a tovatűnő idő mára emlékeket faragott belőlük. És az emlékeknek valahogy nincs olyan erős vitamintartalmuk, mint az aktuális történéseknek. Valami új után kell néznem. Valami után, ami újra felpezsdít, ami újra lendületbe hozza lemerülni készülő lelkemet. Így hát leülök, hogy végiggondoljam, mi az, ami szóba jöhet, mi az, ami napról napra, hétről hétre feltölt.

Azt hiszem, elsősorban a találkozások. A hétfő esti, amely mindig egy mély beszélgetéssel kecsegtet. A keddi, mert akinek van keddje hozzá, azzal jót filmezhetünk, és persze a csütörtöki, amikor önfeledten táncolhatunk. És a találkozások vagy a telefonbeszélgetések a barátaimmal, éljenek akár a közelben, akár több száz kilométerre tőlem. Egész egyszerűen felpezsdít az, hogy megoszthatjuk egymással élményeinket, felfedezéseinket, egy jó könyvet vagy egy dalt, amely valamiért sokat jelent számunkra.

És az egyedül, csendben eltöltött percek. Amikor a legjobb Barátommal találkozhatok. Azzal, aki mindent tud rólam, és ennek ellenére sem küld el a fenébe, hanem mindig van rám ideje. Akinek nem vagyok a terhére, még akkor sem, amikor lelkem sápadtabb a megszokottnál, és akkor sem, ha két találkozás között több idő telik el. Ő mindig örül nekem, bármikor kopogtassak is nála.

Visszaolvasva látom: egymás után sorakoznak lelki pezsgőtablettáim a teleírt lapon. Ezek valójában mindig is rendelkezésemre álltak, hogy sápadtságomból pirospozsgássá varázsoljanak. Csak időnként végig kell gondolnom mindezt. Számba venni. Például böjtben. Kívánom mindenkinek, hogy a húsvétváró időben találjon rá újra elveszettnek hitt pezsgőtablettáira!

Névjegy: Balázs Viktória

A Debreceni Evangélikus Egyetemi Gyülekezet lelkésze vagyok. Közösségünk amolyan lelki pezsgőtabletta lehet mindazok számára, akik betérnek hozzánk. Meglehetősen pezsgő életet élünk: hétfőnként nagyokat beszélgetünk, kedden filmet nézünk, csütörtökön táncolunk, tavasszal és ősszel kirándulunk, és mindeközben sokat nevetünk. Nyitottak és befogadóak vagyunk. Ha lemerülőben vagy, és Debrecenben jársz, nézz be hozzánk, lelked egészségének megőrzése érdekében!

Balázs Viktória

::Nyomtatható változat::