|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2011
- 12
- Kossuth a csillagok között
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Kossuth a csillagok között
Az asztronómia egyetemes történetében több uralkodót és államférfit is lelkes, sőt professzionális égboltmegfigyelőként tartanak számon.
A híres hódító, Timur Lenk hatalmas birodalmát – központja a mai Üzbegisztán területén volt – unokája, Ulug bég örökölte. 1428-ban Szamarkandban monumentális csillagvizsgálót építtetett, ahol a távcső előtti korszak asztronómiai műszereinek legjava állt az észlelők rendelkezésére; 1437-ben publikálta a tudományág szempontjából nagy fontosságú, évszázadokkal később is használt csillagkatalógusát.
Milan Rastislav ¦tefánik szlovák nemzetiségű állampolgárként az Osztrák–Magyar Monarchia területén született. A francia légierő tábornoka, a csehszlovák állam egyik megalapítója csillagásznak készült, majd civilben csillagászként dolgozott. 1894 és 98 között Szarvason tanult, illetve ott tett érettségi vizsgát. Ennek emlékére szobra áll a Szlovák Általános Iskola, Óvoda és Diákotthon homlokzatán. (Az alkotás különben másolat, eredetije Prágában, a Petřín-hegyi csillagvizsgálónál látható.)
A véreskezű szovjet diktátor, Sztálin életrajzának egyik kevéssé ismert momentuma, hogy szülőhazájában, Grúziában, a tbiliszi Fizikai Kutatóintézet munkatársaként asztronómiával is foglalkozott. Mindez azonban nem akadályozta abban, hogy az általa irányított terrorgépezet az 1930-as évek második felében többtucatnyi csillagászt nyomorítson lelkiekben, és likvidáljon fizikailag.
De még mielőtt az hinnénk, hogy csak negatív személyiségek esetében jár együtt a politika és az asztronómia, idézzük meg Kossuth Lajos emlékét.
Kossuth Lajos életrajzának két ismert, de kevésbé hangsúlyozott eleme evangélikus vallása, valamint az írásunk tárgyát képező – időskori – természettudományos érdeklődése.
Kossuth a Magyar Természettudományi Társulatnak (a mai Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jogelődjének) 1876-tól 1894-es haláláig volt – az akkori terminus szerint – örökítő tagja. Felvételi kérelmét 1876. augusztus 12-én azt követően postázta, hogy a társulat tisztelete jeléül június 27-én megküldte számára a megelőző években megjelent kiadványait. Ahogy Kossuth írja: „…melyekkel engem társulatuk választmányának kegyes határozatából megajándékozni méltóztattak.” (Természettudományi Közlöny, 1894, 296. szám) A válaszlevél az október 18-i választmányi ülés szünetében érkezett meg, és frenetikus örömöt váltott ki a résztvevőkben, mivel Kossuth „kifejezi elismerését a Társulat működése iránt s végül azon óhajtását nyilvánítja, hogy 100 frt alapítvánnyal az örökítő tagok sorába felvétessék” (Természettudományi Közlöny, 1927, 839. szám).
Az idős Kossuth napjait a Torino melletti Collegnóban töltötte. A természettudományok iránti – nyilvánvalóan már korábban is meglevő – érdeklődése ekkor teljesedett ki. „Én a hazafiui szempontból érdeklődés mellett a természettudományok iránt személyileg is kiváló előszeretettel viseltetem” – írta a társulat alelnökének, Balogh Kálmánnak és titkárának, Szily Kálmánnak (Természettudományi Közlöny, 1894, 296. szám).
Több szakterület iránt is élénk érdeklődést mutatott: „…magányában a természettudományoknak majdnem valamennyi disciplinájába belemélyed.” (Természettudományi Közlöny, 1927, 839. szám) De mindez nemcsak az olvasást, a zárt ajtók mögötti elmélkedést jelentette. Több cikket is jegyzett: „Ír a csillagok színváltozásáról, a monsummanói barlangról, az életerőről, a természettudományi nem- és fajnevek magyarosításának kérdéséről és féltő szeretettel gyarapítja legnagyobb kedvenceinek, növényeinek gyűjteményét, mely ma a Nemzeti Múzeum növénytárának egyik legbecsesebb ereklyéje.” (Természettudományi Közlöny, 1927, 839. szám)
Valamennyi közül szíve csücske a növénytan, a botanika lett. „Kirándulásai során, melyeket minden évben megtett, bebarangolta az Alpok és az Appenninek festői szépségű, növényzetben és állatvilágban gazdag tájait. Gyűjtőszenvedélye határtalan volt. 70 éves korában arra vállalkozott, hogy megmássza a több mint 2000 méter magas Mont-Cenist, csakhogy egy értékes, általa régóta keresett havasi virágfajtát leljen” – olvasható egy Kossuth-életrajzban.
Az asztronómus Kossuth Lajos a Természet című folyóirat 1871. május 15-én napvilágot látott számában tanulmányt jelentetett meg A csillagok színváltozásáról címmel. A folyóirat szlogenjéhez híven – „Népszerű lap a természettudományi s földirati ismeretek terjesztésére a művelt magyar közönség számára” – Mednyánszky Sándor a „nagy száműzött” véleményét kérte a kiadványban korábban napvilágot látott, Változások a Jupiter felületén című cikkről. „Tudván, hogy Kossuth Lajos a természettudomány minden ágával, kiválólag pedig a csillagászattal foglalkozik. A honatya szíves volt kérésemnek eleget tenni, mely alkalommal oly gyönyörűen világította meg – az ő csudálatos átlátszó és könnyen érthető modorában – az égitestek színezetének okát.” Az írás eklatáns példáját adja kiváló elméleti felkészültségének.
De ahogy a növénytan esetében sem elégedett meg az általános informálódással, Kossuth a csillagos égbolt szépségeit is saját szemével akarta látni. Legendássá vált az a több helyen közölt, a Vasárnapi Újság 1902. szeptember 14-i számával ezrekhez eljutó fényképfelvétel, mely collegnói dolgozószobájában készült az 1880-as években. A fotó „főszereplője” – Kossuth gyűjteményei és mikroszkópjai mellett – refraktora, azaz lencsés távcsöve.
„Hanem bármi voltam vagy nem voltam is én, a ki elenyésző semmi vagyok, kérem az Istent, hogy az elv, mely czélt vesztett életem vezére volt, ne legyen nemzetem életében meteor, mely eltűnik, hanem legyen poláris csillag, mely egéről soha le nem száll. Legyen útvezére a nemzet hajójának a kikötő felé, melyet rendeltetéséül jelölt ki a jog, a nemzeti önérzet, az ősök szent hagyománya, a történelem” – olvasható Kossuth tollából a Vasárnapi Újság 1902. évi 37. számában.
Rezsabek Nándor
::Nyomtatható változat::
|
