Gyermekvár

Hozzászólás a cikkhez

Az áprilisi erdők, parkok, öreg temetők csodálatos hangú dalosa ez a madár. Nevét mindenki ismeri, de igazán jól csak kevesen látták, mert többnyire a bokrok sűrűjében rejtőzik.

Színezetében nincs semmi, ami rendkívüli hangjára utalna. Egy alkalommal író-olvasó találkozón madárhangokat játszottam a gyerekeknek, majd színes képeket mutattam nekik. Megkérdeztem, vajon melyikük gyönyörű csattogását hallották az imént. A válaszok azt mutatták, hogy a gyerekek fantáziájában a szép ének csakis egy nagyon tarka tollú madártól származhat. Tippeltek a sárgarigóra, a tengelicre, a gyurgyalagra, és nagyon csodálkoztak, amikor rámutattam a vörhenyesbarna, minden tarka tollat nélkülöző fülemülére.

Ha énekversenyt rendeznénk az európai madarak között, a barátka, az énekes rigó és több más madár mellett biztosan ott lenne a fülemüle is. Sőt valószínűleg ő nyerné az aranyérmet, ő röppenhetne fel a dobogó legmagasabb fokára. Nem véletlenül, hiszen éneke valóban gyönyörű, csattogó és rendkívül változatos. Kíváncsi tudósok a legjobbaknál több mint kétszázötven különböző strófát számoltak össze.

Amikor április elején a hímek – néhány nappal a tojók előtt – megérkeznek Afrikából, területet foglalnak, majd énekelni kezdenek. Ezzel párt igyekeznek csalogatni magukhoz. Csattognak akkor is, amikor már párba álltak, és a tojó a fészket építi vagy a tojásokat melengeti. Az ének azonban ekkor már a szomszédos hímeknek szól, fenyegetést tartalmaz, valahogy így: „Ez az én területem, át ne lépd a határt, mert pórul jársz!” Más madaraknak, cinegéknek, füzikéknek szabad a bejárás, ez csak a szomszédos fülemülehímek számára tilos.

Csattognak éjszaka is. Sokat hallgattam őket Budapesten, például a Népligetben, de a Tihanyi-félszigeten vagy a Sas-érnél, a Tisza mentén is. Nincs csodálatosabb, mint teliholdas estéken, éjszakákon a bokros ezüstbe öltözött sűrűjéből felénk szálló fülemüleszó. Énekük megihlette a költőket is, így született például Arany János A fülemüle című költeménye.

A párok erdőszéleken, bokrosokban, parkokban élnek, ahol rovarokkal, férgekkel, pókokkal és apró csigákkal táplálkoznak. Az őszi vonulás idején a bodza fekete bogyóját is csipegetik. Augusztus második felében, szeptember elején indulnak a távoli Afrika felé.

Kérdések 1. Mit gondolsz, hány fiókát nevelnek a párok? 2. Énekelnek a tojók is? 3. Megtelepedhetnek kertekben is?

Schmidt Egon

::Nyomtatható változat::