e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Jelen írás annak a prezentációnak a „zanzája”, amely a Protestáns Újságírók Szövetsége által szervezett múlt hét végi médiaműhely vasárnapi záró előadásán hangzott el e sorok írójától. Bár a vetítés a Prezi.com rendkívül látványos bemutatót lehetővé tévő rendszerével készült, nem tartalmazott sokkal többet egyszerű szócsoportoknál. Ezek a hívószavak azonban olyan fogalmakat jelöltek, amelyek mindegyikéről külön előadást lehetett volna tartani, hiszen internetes kommunikációnk mai állását nemcsak fejlesztői oldalról, de akár történeti, akár szociológiai szempontból is érdekes és érdemes vizsgálni.

A web, a web2.0 és a web3.0, azaz a szemantikus web

A webes kommunikáció hajnalán ugyanazok a médiacégek váltak tartalomszolgáltatóvá, amelyek korábban is ebben az üzletágban mozogtak, így számukra az új technológia csupán egy új platformot jelentett.

Az a modell, amelyben kevesek szolgáltattak, és a többség csak fogyasztotta az információkat, a web2.0 beköszöntével változott meg.

Az „új korszakot” leginkább talán a blogok elterjedése fémjelezte, ennek viszont az a csaknem tíz évvel ezelőtt történt támadás adott lendületet, amelyben romba dőlt a New York-i World Trade Center. A netes tartalmak létrehozása egy csapásra került át azoknak a kezébe is, akik eddig csupán olvasók voltak…

Az azóta eltelt tíz évben a rendelkezésre álló eszközök megsokszorozódtak. Virágkorát éli a Twitter, amely mindössze 140 karakteres üzenetek írását teszi lehetővé, ám épp ezért kiváló eszköz arra, hogy rajta keresztül hírekre mutató linkeket vagy rövid gondolatokat osszunk meg másokkal. Hasonlóképpen a Facebook „hírfala” is ideális felülete a gyors élmény- és tartalommegosztásnak, míg a klasszikus blogforma megmaradt a saját arculat kialakítására vágyó és hosszabb írásokat publikáló szerzők terepének.

A web jövőjeként emlegetett szemantikus web egyelőre kevésbé jól körülírható fogalom, ám az egyértelműen látható, hogy fő jellemzője a publikálási-fogyasztási folyamatban megjelenő mesterségesintelligencia-megoldások megjelenése lesz. Előképe ennek például a Google levelezője, a Gmail, amely már ma is képes különbséget tenni a számunkra fontos és kevésbé fontos levelek között, de utalhatunk akár a Facebook hírfolyamára is, amely az ismerőseink – számunkra – leginkább érdeklődésre számot tartható bejegyzéseit válogatja külön.

Digitális bevándorlók, digitális bennszülöttek

A netes használati szokásokban majdhogynem pontosan olyan különbségek fedezhetők fel, mint amilyenek egy adott terület őslakosainak és az oda bevándorlóknak a kultúrája között vannak. A digitális bevándorlók az internetkorszak előtti idők gyermekei, akik még magnókazettákat másolva cserélgették egymás között kedvenc zenéiket. Ezzel szemben a digitális bennszülöttek már olyan közegben szocializálódnak, amelyben minden számukra fontos információ és adat elérhető a neten, így on-line jelenlétük adja alapját hobbijaik, szórakozásaik döntő részének is. Így az internetezés számukra nemcsak egy eszköz, amellyel elfoglalják magukat, hanem olyan eszköz, amely minden virtuális elfoglaltságuk gyűjtőhelye.

Talán a mostanában egyre nagyobb számban terjedő táblagépek hozták el az informatika azon korszakát, amelyben már megszűnik a belépési korlát a felhasználók előtt. Az érintőképernyő pofonegyszerű felhasználói felületet és könnyű kezelhetőséget nyújt, az erre kihegyezett operációs rendszereket pedig szinte nem is kell kitanulni. A jövőben gyakorlatilag nem is lesz már értelme digitális bennszülöttekről beszélni, mivel ezeket a táblagépeket már azok is tudják használni, akik nemcsak hogy az analóg és a digitális technológiák közötti különbséggel nincsenek tisztában, de még a szavakat sem tudják hibátlanul kiejteni – vagyis, mondjuk, a kétévesek.

Szörfözés, böngészés és jelenlét

A weboldalak linkekkel kapcsolódhatnak össze, így az olvasásuk nem is feltétlenül mindig lineáris, hiszen folyamatosan ugrálunk egyik honlapról a másikra. Az erre a tevékenységre használt szörfözés kifejezés azonban már most kiveszett a használatból, ugyanis netes tartalomfogyasztásunk már nem ezt a mintát követi. Sokkal inkább jellemző rá az a fajta böngészés, amelynek során egy adott gyűjtőoldalról ruccanunk ki egy-egy rövid látogatás erejéig. A különböző hírgyűjtő oldalakat vagy hírfolyammal rendelkező szolgáltatásokat használva pedig jó eséllyel juthatunk el a – számunkra – legérdekesebb anyagokhoz.

A Facebook és a Twitter esetében ráadásul már nem is az oldalak meglátogatásáról van szó, hiszen ezeket a közösségi oldalakat már a gép indulásakor megnyitjuk, és gépünk kikapcsolásáig be sem zárjuk őket. Ezek a szolgáltatások – félig vagy teljesen automatikusan – folyamatosan frissítik aktuális eseményekkel a megjelenített tartalmat, így segítve elő, hogy a látogató állandóan jelen legyen az oldalon, és ne is érezzen késztetést arra, hogy újra kimerészkedjen az internet nyílt vizeire.

Nagy Bence

::Nyomtatható változat::