Ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Fil 3,14 (Ézs 35,3; Lk 14,/25–26/27–33/34–35/; 1Sám 18,1–16) Az, aki nem ismeri ezt a mennyei a jutalmat, félő, hogy elkavarodik. A jutalom – aki maga Krisztus – irányít. Önmaga felé. Szava édes, mint a méz, jelleme nagyszerű, élete kívánatos, ígéretei kecsegtetőek, a róla szóló beszéd erővel teli, bánásmódja lenyűgöző. Jutalom. Mi mindent megteszünk egy kis jutalomért! Hát még ha elhisszük, hogy minden idők legnagyobb jutalma is a miénk lehet! Az enyém!

Kedd

A keresztség által eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Róm 6,4 (Ézs 61,1a; Jób 7,11–21; 1Sám 20,1–23) Ha a kereszténységnek ezenkívül semmi más üzenete nem lenne, ez is elég volna ahhoz, hogy az utolsó ember is meg akarjon térni. De van valaki, aki nem akarja, hogy meghaljunk a bűnnek (Róm 6,2), nem akarja, hogy a keresztség óemberünk halálát okozza, és azt sem akarja, hogy új életünk legyen, mert így tarthat minket a markában. Mi tehát a keresztség? Istennel egy új élet kezdete és a sátán veszte – bennem.

Szerda

Ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Jel 2,8.10c (Ézs 62,3; Mk 9,38–41/42–47/; 1Sám 20,24–21,1) Fenséges ígéret, nem? Egy életen át szeretni, hogy aztán egy életen át szeressen. A hűség szeretet nélkül életképtelen. Isten azt kéri tőled, hogy tarts ki mellette, és sohase legyen más istened. Ha megcsalod, fájdalmat okozol neki, és még az élet koronája sem lehet a tied. Pedig neked is el van készítve. Egy fenséges élet, fenséges helyen, fenséges lényekkel, fenséges királlyal. El is fogadhatod, vagy le is mondhatsz róla. Minden tetteddel és gondolatoddal valamelyik mellett döntesz.

Csütörtök

Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a férjének is, és ő is evett. 1Móz 3,6 (Róm 6,13; Mk 8,/10–13/14–21; 1Sám 23,1–18) Mindenkit megkörnyékez a kísértő, sok ezer éves tapasztalata még ravaszabbá teszi őt, mint amilyen először volt. Sziszegése alig hallható, érkezése alig látható. Elhiteti, hogy ő nincs is, ha mégis megsejtünk belőle valamit, azt súgja: csak árnyakat látunk, képzelődünk. Jézus módszere ennek pont az ellentéte. Nyíltan mondja: ő létezik, közöttünk lakik, bennünk él. Amikor ezt felismerjük, a bennünk megszülető világosság örökre eloszlatja a sötétséget.

Péntek

Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul. Zsolt 77,3 (Lk 18,7; Mt 10,34–39; 1Sám 24,1–23) Az ószövetségi imádkozó kitárta a kezét, a keresztény ember összekulcsolja. A lényeg azonban ugyanaz. Elcsendesedni Isten előtt és beengedni őt egy kusza, fájdalommal, kétségekkel, félelmekkel teli, elvárásoktól elnehezült életbe azért, hogy helyére rakja, ami szanaszét van, megnyugtassa, ami felzaklatódott, megerősítse, ami elbizonytalanodott, félretegye, ami még ráér, előhozza azt, ami nem tűr halasztást.

Szombat

Így szól az Úr: Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt. Zsolt 91,14 (Mk 10,47.49; Lk 17,28–33; 1Sám 25,1–17) Isten a lelkünk mélyére lát. Körülményeinket tudtunkon kívül alakítja, ajtókat nyit ki és zár be anélkül, hogy mi kérnénk tőle. Lépten-nyomon megment. Mint a kúszni-mászni tanuló kisgyermeket édesanyja, aki mindig elkapja, megfogja, ölbe veszi, kezét tartja abban az utolsó pillanatban. Közelében maradni biztos, védett állapot. Ha nem látható vagy hallható, ránk tör a magány, elkeseredünk és sírunk. Ezért is kérjük, hogy szenteljen meg minket jelenlétével. Ha megteszi, máris a legbensőbb vágyunk teljesült.

Horváth-Hegyi Olivér

::Nyomtatható változat::