Egyházunk egy-két hete

Felszentelték a megújult sandi templomot

Hozzászólás a cikkhez

A sandi templom

Az ünnepi istentisztelet igehirdetője dr. Harmati Béla püspök, a Teológia idei felügyelő püspöke volt, aki prédikációja alapjául Pál apostol filippibeliekhez írott leveléből választott textust (1,3–6). Az ige három kulcsszava így hangzik: hálaadás, közösség, jó munka. Az első szó legyen a hálaadásé. Azért, hogy van Teológiánk, és van teológia, azaz van intéz- ményünk, és van tudomány, amelyet művelhetünk. Nem volt mindig természetes és magától értetődő egyik sem. Egyházunkban ma kellő teológiai megalapozottságra van szükség. Ehhez rendelkezésre állnak a feltételek: van intézmény, és van tudomány, s a ránk bízatott feladat, hogy mind mélyebbre jussunk benne. A világ új kihívásokkal állít szembe minket nap mint nap: miként lehetne minél több értéket adni a mai fiatalok és idősek elé. Az igeszakasz második kulcsszava a közösség, amelynek szintén üzenete van egy tanév kezdetén. A lelki épület alapja Jézus Krisztus, és a vele lévők, a benne hívők közösséggé alakulnak. Ez is feladata a Teológiának: igazi lelki közösséggé formálni a fiatalokat, hallgatókat és tanárokat, az alapra, Jézus Krisztusra épülve. Hogyan? Sola gratia, azaz egyedül a kegyelem által. Végül a harmadik szóra figyeljünk, amely a jó munka. „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” A Teológia nem csak lelkesedés. Munka és tanulás is, csakúgy, mint minden más egyetemen, főiskolán. Mi itt az igazságot, a valóságot, a tudást keressük az egész ember számára. Németh Lászlóval szólva: a „szellem emberei” felelősségérzettel tartoznak a világnak. Van isteni feladatunk, küldetésünk a mai magyar társadalomban. És van kritikánk, szavunk, üzenetünk, útmutatásunk, mellyel örök értékeket mutatunk fel; az isteni Lélek útmutatását keressük. Isten nevében új tanévet kezdünk, és kérjük, hogy Ő legyen az, aki elvégzi bennünk a jó munkát – zárta igehirdetését Harmati Béla püspök. Az isteni erő forrásához Bach 68. kantátájának soraival fohászkodott lélekben a gyülekezet, míg Körmendy Petra szólóénekét hallgatta: „Hívő szívem, örülj és énekelj, Jézusod itt van. Siránkozás és panasz, távozzatok, azt mondom nektek: Jézusom közel.” Ezután került sor a hatodévesek és mentoraik kibocsátására és megáldására. Az idei a második év, amikor hatodéves hallgatók gyakorlati év gyanánt gyülekezeti szolgálatba állnak. A képzés két vezetője, dr. Szabóné Mátrai Marianna és dr. Fabiny Tamás adott számukra lelki útravalót, hangsúlyozva, hogy a kikerülő hallgatók nem „tanulóvezetők”, hanem tanítványok, testvérek és teológusok, ott, ahová most küldetnek. Isten üzenetét viszik, testvérként és tanítványként, és mint teológusok, akik Isten dolgaival foglalkoznak. A tanévnyitó istentisztelet ezután – a szokott rend szerint – ünnepi ülésként folytatódott. Dr. Reuss András köszöntő szavai és a 111. éve teljes teológiai képesítést nyújtó intézmény új tanévét hivatalosan is megnyitó bejelentése után dr. Szabó Lajos rektor vette át a szót, és tartotta meg ünnepi beszédét. Évnyitó előadásának ezt a címet adta: „Hogyan érik el a kimondott szavak életünket?” Mint elmondta, idei tanévkezdő gondolataival a homiletika területére vezeti hallgatóit, hogy a teológia és tudomány egységét most ebből a fókuszból kiindulva szemléljék. Egykor kapott baráti jó tanácsot idézett: „Tarthatsz beszédet bármiről, de Isten Igéjét soha el ne feledd.” A tanévnyitó ünnepség további krónikája címszavakban: az elsőévesek ünnepi fogadalomtétele, az ősszel vizsgázott hallgatók diplomájának átadása, a mentorok hivatalos megbízása, valamint a köztársasági ösztöndíj és a tanársegédi, illetve adjunktusi kinevezések kihirdetése. Örömteli hír, hogy idén 15 elsőévessel folytatódik a nyíregyházi kihelyezett hittanári tagozat munkája, dr. Csepregi András vezetésével. Mi mást kívánhatnánk a hallgatóknak és tanáraiknak az új tanév kezdetén, mint Isten vezetését, és sok örömet abban, amit választottak. Kőháti DorottyaA török idők után négy vend evangélikus család telepedett le a Somogy-Zalai Egyházmegyében lévő Sand egykori területén. Még nem volt helyben lakó lelkészük (sokáig Surdról, majd Iharosberényből gondozták a gyülekezetet), de iskolát már működtettek. Az istentiszteleteket ekkor egy pajtában tartották, majd 1806-ban felépítették templomukat. A közel két évszázados épület az elmúlt hónapokban újult meg.

Deme Dávid és felesége – Smidéliusz Katalin – már nem tudnák megszámolni az ujjaikon, hány templomrenoválásban vettek részt. Elmondásuk szerint papgyerekekként már édesapjuk szolgálata mellett megismerkedtek ezzel a felelősséggel. Amikor a legutóbbi felújításnak nekifogtak, még nem tudták, hogy Isten ígéretén túl az elődöktől is kapnak bátorítást. Hiszen a munkálatok közben, a toronysisak belső szegletében egy viasszal lezárt kis üvegben megtalálták elődjük, Teke Zsigmond lelkész és Gerencsér József felügyelő utókornak írt üzenetét, amelyet 1960. október 10-én – a legutóbbi renoválás alkalmával – rejtettek el. Ebben a 84. zsoltárra hivatkozva leírták érzéseiket, lelkesedésüket, bizalmukat és reménységüket az akkori felújítással kapcsolatban. Külön érdekesség, hogy az akkori felügyelőnek megadatott, hogy ezúttal is jelen lehetett az ünnepségen. Egykori elnöktársának lánya – Teke Ilona – pedig ma utóda a felügyelői megbízatásban, és sokakkal együtt lelkiismeretesen hordozta szívén a templom megújulásának ügyét.

Az úrvacsorával egybekötött istentiszteleten Ittzés János püspök 2Kor 6,16–7,1 versei alapján hirdette az igét. Kiemelte, hogy önmagában is örömhír arról hallani ebben a szószegő világban, hogy a mi Istenünk ígéretet adó és azt valóra is váltó Úr. Hiszen mi, emberek például fogadalmat teszünk hitvesként, keresztszülőként vagy életünk fontosabb állomásainál, de sokan már kimondásuk pillanatában sem gondolják komolyan ígéretüket. Örömhír arról hallani, hogy valaki a körülmények ellenére is teljesíti azt, amit ígér, sőt életét adja azért, hogy állja a szavát. Mert Jézus nem lépett vissza félúton, így lettünk megváltottakká, Isten gyermekei-vé. A templom létének értelme, hogy benne él egy közösség, aki hirdeti a szavát megtartó Urat. De aggodalom és rettenet is van ebben, hiszen ő számonkérést is ígért… Számon tartjuk a renovált épületeket, de ki tartja számon a megújult szíveket? Ha újra Isten népévé leszünk, mi magunk válunk templommá. Ő tartsa karban az örömöt szívünkben! A renovált templom csak jele legyen annak, hogy itt a lelkekben van Isten élő temploma is.

Az istentisztelet utáni közgyűlésen hallhattuk, hogy a felújítás költségei elérték a 7,5 millió forintos összeget, amelyből részt vállalt az országos egyház és a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület is. A helyi és a községből elszármazott hívek 2 millió forintos hozzájárulása, valamint pályázatok segítségével sikerült befejezni a felújítást. A gyülekezet további terve, hogy a templom építésének 200. évfordulójára az orgona is megszólalhasson, és a fűtési lehetőséget is megoldják. Deméné Smidéliusz Katalin lelkésznő elmondása szerint a közeljövőben az a legfontosabb, hogy a gyülekezet lelki épülését szolgálja a megújult hajlék.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Sandi Evangélikus Társegyház

::Nyomtatható változat::