Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

2002. szeptember 21., szombat délelőtt. Kint szemerkél az eső, bent a pécsi evangélikus templomban pedig megéli a gyülekezet közösségi életének legemberibb és egyben legistenibb pillanatát: az ünnepet. Az ünnep liturgiája, amely összhangba hozza a zenét, az éneklést a fénnyel, a föld virágaival és gyümölcseivel, olyan pillanat, amikor Istennel és egymással vagyunk egységben az ima, a hálaadás révén.

Ezen az istentiszteleten és ünnepi közgyűlésen iktatták be szolgálatukba a Pécsre meghívott lelkészeket, Baranyay Csabát és Rohn Erzsébetet. Ők álltak az oltár előtt, a Tolna-Baranyai, a Somogy-Zalai és más egyházmegyék, a testvéregyházak lelkészeinek, valamint a finn testvérgyülekezet, Lahti küldöttének áldást osztó koszorújában Pécs, Pogány, Komló, Siófok, Kötcse, Gyönk, Csömör, és Dunaharaszti gyülekezeti tagjainak sokaságában. A jelenvaló Isten összekapcsolt bennünket valamennyiünkhöz szóló hívásával: Engem keressetek és éltek! (Ám 5,4)

Baranyay Csaba igehirdetésében a minket együtt buzdító, többes számban elhangzó és egyben személyesen is megszólító isteni hívás, valamint a hozzá kapcsolódó legnagyobb ígéret mellé szívünkre helyezte az Úr Jézus üzenetét: Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítettnek. (Mt 5,6)

A gyülekezet újonnan beiktatott lelkészei azért adtak hálát, hogy társakká lehetünk a ma még megtalálható Isten keresésében, egymást erősítve és bátorítva együtt osztozhatunk ennek a keresésnek a boldogságában, és közösségben tapasztalhatjuk meg a velünk lévő, a mi szíveinket kereső Istent.

Az ünnepben a közösséget ajándékként megélő gyülekezet pedig hálát adhatott azért, hogy olyan lelkipásztorokat hívott, küldött közéjük a Gondviselő, akik tudják, hogy „egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindenek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor)

Sokan voltunk, megtöltve a templom sorait, a karzatot, a gyülekezeti terem székeit, az utca parkolóhelyeit.

Most már Erzsivel és Csabával is egységben, az ő pásztorolásuk támogatásával is engedelmeskedhetünk Urunk parancsának – abban a közösségben, amely reménység szerint nem csupán az ünnepek felemelő pillanataiban a valahová tartozás mással nem pótolható helye.

Muth Eszter

Regionális hozzárendelés: Pécsi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::