A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Közösség... Különleges szó. Összetartozást jelent. Valamit, ami közös, ami összeköt. S ha azt mondjuk: keresztyén közösség, már nemcsak a forma, de a tartalom is megvan, mert Krisztus az, aki összekapcsol bennünket. Aztán van még más, kötődést feltételező szavunk is, például a szeretet. Keresztyén közösség és szeretet. Így csupasz szavak. Valósággá csak akkor válhatnak, ha nemcsak leírjuk, kimondjuk, de meg is éljük őket. A Luther Otthonban van egy álmunk: mindezt megvalósítani. Persze tudjuk, hogy nem megy ez csak úgy, egyik napról a másikra, de szerencsére van lehetőségünk gyakorolni. Például a gólyatáborban...

Új lakóink gondos válogatás, illetve felvételi útján válhattak a Luther Otthon tagjaivá. S hogy a közösség milyen lesz, az attól is függ, ők mennyire tudnak azonosulni az Otthon értékeivel, hagyományaival, menyire lesznek aktív részesei a falak közötti életnek. Tudjuk, helyzetük nem könnyű, hiszen életük egy új fejezetéhez érkeztek. Minden ismeretlen még a számukra: a főváros, a lakótársak, sőt az iskola és a csoporttársak is. Hogy beilleszkedésüket megkönnyítsük, gólyatáborba hívtuk őket.

Mintegy negyven régi és új diákkal indultunk el szeptember első hétvégéjén Csákvárra. Szálláshelyünk a helyi evangélikus parókián volt. Célunk nem a „vessük alá az elsősöket különféle megalázó tréfáknak” felsőoktatási intézmények gyakran alkalmazott módszere volt, hanem a közösségépítés. A péntek estét éppen ezért az ismerkedés és a játék jó hangulatú légköre jellemezte. A hétvége témája Ábrahám története alapján az elhívás és az elindulás volt. Az áhítatokon új otthonlelkészünk, Győri Tamás vezetésével Ábrahám életét ismerhettük meg, azt mintegy párhuzamba állítva saját életutunkkal. Ábrahám is elindult, talán félt is, és nem tudta hová megy. Sokszor kanyargós és rögös volt az út, néha meg is botlott, de mivel Isten vezette, célba is ért.

A másnap délelőtti igemagyarázat és csoportos beszélgetés után Gaál Jánosné igazgatónő és Korányi András, a szakkollégiumi alapképzés vezetője avatta be az elsőéveseket a szakkollégiumi képzés rejtelmeibe. A Luther Otthon ugyanis szakkollégium, ami azt jelenti, hogy a megszokott kollégiumi gyakorlat szerinti „koszt és kvártély” mellett olyan képzést is biztosít, mely minden értelmiségi létre készülő evangélikus fiatal számára elengedhetetlen. Felelősségünk meghatározó: az itt lakó diákok lesznek a jövő evangélikus mérnökei, közgazdászai, jogászai, orvosai, pedagógusai stb., akik majd gyülekezetükben felelős szolgálatot tölthetnek be, továbbadva mindazt, amit itt egymástól és Istentől kaptak. Nem mindegy tehát, hogy kik és milyen körülmények között laknak itt. A szombat délután ismét a játék jegyében telt: változatos kihívásokkal tarkított túrára indultunk a közeli erdőbe. A csapatoknak, melyekben nemcsak új diákjaink, de a felsőbb-évesek is nagy kedvvel és szép számmal vettek részt, különféle mulatságos feladatokat kellett megoldaniuk. A tábor a vasárnapi istentisztelettel zárult a csákvári evangélikus templomban.

Ez már a második gólyatáborunk volt, és úgy gondoljuk, a jó hagyományokat érdemes folytatni. Az ott tapasztalt csapatszellem, összetartozás, együtt gondolkodás, közös imádságok mind-mind arról árulkodnak, hogy elindultunk. Együtt, közösen. Sok mindenről álmodunk: szeretnénk egymást jobban megismerni, egymástól tanulni, együttműködni és igazi, Krisztus szerinti közösséggé válni.

Tóth Veronika

::Nyomtatható változat::