A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A magyar történelem egyik legnagyobb egyénisége, Kossuth Lajos kétszáz évvel ezelőtt, szeptember 19-én született. Izzó hangú politikus volt, s meg nem alkuvó publicista.

Talán az 1832–36-i országgyűlés röpítette föl ezt a kivételes életet. 1837-ben letartóztatták, és négyévi börtönre ítélték. 1841. január 1-jén a Pesti Hírlap megjelenésével új korszak kezdődött a reformkor történetében.

Írt, beszélt, bírált és leleplezett. Küzdött a polgári átalakulásért. Az 1848 márciusában kirobbant forradalomban rejlő távlatos lehetőséget azonnal felismerte, a Batthyány-kormányban pénzügyminiszter, majd kormányzóelnök. A bukás után Törökországba menekült, és sohasem tért vissza hazájába; három évtizeden át Torinóban, önkéntes számkivetettségben élt. Cikkeiben, leveleiben azonban haláláig szenvedélyesen foglalt állást a magyar állami függetlenség eszméje mellett.

A Kossuth-évfordulóra két fontos könyvet jelentetett meg a Válasz Kiadó. Szabad György professzor kötete az irányadó Kossuthot idézi elénk (címe: Kossuth irányadása). Hogyan akarta, s mennyire tudta befolyásolni nézeteivel, tetteivel a magyarság és Magyarország sorsát, fejlődését? Korai korszakától törekedett arra, hogy amit fölismert, azt leírja, s ezzel irányt szabjon. Reformpolitikus volt, aki fokozatosan határozta meg a helyes utat: Magyarország akkor marad meg, ha a polgári demokrácia követelmé-nyeinek megfelel; ha a reformok során eljut oda, hogy felzárkózik Európához.

Kossuth óva intett egész életében: a nagyhatalmak nem védenek meg bennünket, Magyarország préda lesz! „A múltnak vagyok embere” – idézi jeles történészünk, Szabad György, aki kitűnő, gondos munkájában a jövőnek tartozó kötelességekre is figyelmeztet: „a haza örök, s nemcsak aziránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem aziránt is, amely lehet, s lesz”.

A másik kötet az ismert írónak és sajtótörténésznek, Kósa Csabának a munkája: Kossuth, a hírlapíró. A kézzel írt országgyűlési laptól kezdve egészen az emigráció üzenetéig nézte végig a szerző a megsárgult lapokat, hogy próbálja megfejteni a Kossuth-írások titkát. Sok új ismeretet is megtudunk a nagyszerű könyvből: csodálatos tollú újságíró volt, a legnagyobb skót lapba írt vezércikkeket, amerikai útján 5 órás ragyogó beszéddel köszöntötte a tiszteletére megjelent több mint ezer publicistát… „Fél esztendő Kossuth Lajossal – olvashatjuk a kötet végén. – Életem egyik legboldogabb időszaka, míg vele lehettem: a hírlapíróval, az ékesszólás fejedelmével, míg bejárhattam a Pesti Hírlap, a Hetilap redakciójába, s a Negyvenkilencz című lap kézirata fölé hajolhattam Turinban. Eget-földet rázó erő van a tollában, morajló zúgás a vezércikkeiben. Még mindig zeng a fülemben a hatalmas kossuthi orgona: egyenlő jogok, sajtószabadság, a magyarság halhatatlan szabadságvágya. Elmondom e kötetben, milyennek láttam őt. A szív és az ész emberének. Géniusznak. Csodának. Akinek neve előtt – ha máskor nem, most, 200. születésnapján – meglelve a közös édesanyát, hazát, kezet nyújthatnának egymásnak a vitatkozó testvérek.”

Fenyvesi Félix Lajos

::Nyomtatható változat::