A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Miklya Jenő múzeumigazgató a 80-as években megjelent tanulmányát ezekkel a szavakkal kezdte: „Bizonyos vagyok abban, hogy a Kossuth-kutatók előtt is kevésbé ismert, és sokan válaszolnának nemlegesen a címbe foglalt kérdésre. Ebben a híradásban szeretném felhívni a figyelmet Kossuth eddig ismeretlen emlékhelyére, és a vele foglalkozó történészeket újabb kutatásra ösztönözni.”

Mivel – tudomásom szerint – e rejtély- re mindeddig nem derült fény, ezért a Miklya Jenő mutatta ösvényen indulunk el.

Kossuth Lajos a hegyaljai Monokon, az Andrássy-kastély melletti lakóházban született 1802. szeptember 19-én. Azonban apjának nem volt itt maradása, „mert ő csak Isten előtt hajol a porba, ember előtt soha”. Apósához költözött Olasz-liszkára, és itt ügyvédi irodát nyitott.

A kicsi Lajos évekig egyetlenke volt a családban. Tanításával a helyi lelkész foglalkozott. Hatéves korában már olvasta a Bibliát.

A család 1808-ban Sátoraljaújhelyre költözött, szép házat vettek, az apa ügyvédi irodát nyitott. Itt járt Kossuth elemi iskolába, majd édesapja a piaristák jó hírű gimnáziumába íratta be. Otthon azonban szülei foglalkoztak gyermekük evangélikus tanításával. Vasárnaponként édesanyja olvasott a Bibliából, apja magyarázta az igét, és közösen énekelt a család.

Miklya Jenő múzeumigazgató kutatási eredményeit családi emlékekkel egészítette ki. Ezt írta:

„Édesapám Zsófia nevű nővére egy szepességi cipszer (német) származású evangélikus lelkészhez ment feleségül, még az első világháború előtt. A Kassától északra fekvő Felső-Kemencén telepedtek le. Ez a kis hegyi falu Ránkfüred szomszédságában fekszik, ahol gejzírforrás adja a szénsavas tartalmú fürdővizet.”

A múzeumigazgató családja eleven rokoni kapcsolatot tartott fenn a Felső-Kemencén lakó nagynénivel. Tőle tudták meg, hogy a falu evangélikus templomában konfirmált Kossuth Lajos. Halála tízéves évfordulóján – 1904-ben – közadakozásból emléktáblát helyeztek el a templomban. Az első világháború után – félreérthető szövege miatt – a táblát kiemelték a falból, majd a paplak irodájában őrizték.

A Miklya család rokoni látogatás során elment Felső-Kemencébe (ma a falu szlovák neve: Vysná-Kemenica), ahol megtekintették a templomot. A gyülekezet lelkésze kedvesen fogadta őket, és megmutatta nekik az irodában őrzött emléktáblát, amely Kossuth Lajos ottani konfirmációjáról tanúskodik.

Személyes emlékezéssel folytatom. Cegléden kezdtem meg segédlelkészi éveimet. Szolgálatvégzésem mellett dr. Sólyom Jenő szeretett, tisztelt egyháztörténet-professzorom indítására emlékezve elkezdtem kutatni a gyülekezet múltját a keresztelési anyakönyvben. Nagy meglepetésemre a keresztszülők rovatban ezt olvastam: „ama nevezetes, de szerencsétlen újságíró Kossuth Lajos”. A Pesten élő Kossuth Lajos 1837-től 1840-ig – tiltott hírlapszerkesztés miatt – fogságot szenvedett. A ceglédi keresztelő lelkész erre gondolhatott.

A keresztszülői tiszt vállalása annak bizonysága, hogy Kossuth Lajos nem feledkezett meg konfirmációjáról. A ceglédi anyakönyvi bejegyzés arról is tanúskodik, hogy a családi otthonban kapott benyomások nem múltak el nyomtalanul Kossuth Lajos életében.

Ferenczy Zoltán

::Nyomtatható változat::