Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A közelmúltban olvastam dr. Csókay András „Alagút az agyban” című riportkönyvét. A neves idegsebész nemcsak szakmai kérdésekről, az általa kifejlesztett új sebészeti eljárásról ír benne, hanem őszintén vall magánélete válságairól, a sötét alagútban tett bolyongásairól, melyek mindaddig keserítették életét, amíg rá nem lelt a fényre az alagút végén.

Mielőtt családi élete összeomlott volna, találkozott Jézussal. Ez a találkozás teljesen megváltoztatta életét, s attól kezdve egyetlen iránytű mutatta számára az utat: a jézusi szeretet. Azóta is ez hatja át mind családi életét, mind szakmai munkáját. Talán meghökkentő, de így is fogalmazhatunk: „szerelmi háromszögben” élnek – Jézus, ő és a felesége. Ez a szerelmi háromszög abban különbözik a mindennapi életben előforduló sajnálatos, elszomorító kapcsolatoktól, hogy ebben a viszonyban nincs féltékenység. Tiszta, harmonikus életet teremt számukra Jézus jelenléte, mely segít eligazodni az élet nehéz pillanataiban. Mert bizony vannak ilyenek! Szakmai féltékenység a kollégák részéről, anyagi gondok, túlterheltség, az egészségügy számos gondja-baja. De mindezt feledteti az a szeretet, amely fentről száll alá, amely erőt ad ahhoz, hogy mindent megtegyen a magatehetetlen, kómában lévő betegekért, s maradjon ereje ahhoz is, hogy szeretetéből hazavigyen társának és gyermekeinek is. S talán észre sem veszi, hogy a háromszög közben átváltozik sokszöggé, aminek egyik szöge mindig Jézus. „Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.” (Péld 3,13–14)

Az idegsebész reflektorfénybe került – nem ok nélkül –, de példája álljon előttünk, egyszerű, hétköznapi emberek előtt. Ragadjuk meg mi is az alkalmat, a Jézussal való találkozás lehetőségét! Lehet, hogy nevünk mindvégig ismeretlen marad embertársaink előtt, de Isten előtt soha nem lesz így, ha hiszünk Őbenne, és nem félünk semmitől. „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (Zsolt 34,9)

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::