Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Evangélizáció! Megdobbant a szívem, amikor olvastam. Olyan érzés volt, mint amikor a 80-as évek elején egy városi mozi ablakain hatalmas betűk hirdették a Jézus Krisztus szupersztár című filmet. Akkoriban már maga a tény, hogy Jézus neve mindenki számára feltűnő helyen látható, csodaszámba ment. S akik 40 éven át csendben éltük keresztény életünket, türelmesen és kissé áhítatosan várakoztunk a pénztárnál kígyózó sorban a jegyekre azokkal együtt, akik ezt a nevet és személyt csak a leminősítő propagandából ismerték, s kíváncsian várták, mit jelent majd számukra a film.

Evangélizáció! A 40-es évek végén megadatott nekem, hogy az ébredés áldott időszakának hitébresztő igehirdetőit hallhassam, és elindulhassak tétova, bizonytalan lépésekkel a hit útján. Még néhány konferencia egy-két nyáron, aztán véget ért ez a lehetőség. De – vér szerinti és a gyülekezetben lévő – testvéreim fogták a kezemet, vezetgettek, tanítgattak, buzdítottak, amíg tehették. Aztán ezek ellen a felébredt és élő közösségek ellen is megindult a hajtóvadászat. Akkor azonban már a biztatások nyomán olvastam a Szentírást, tudtam, hogy Isten Igéje vasárnapról vasárnapra szól hozzám, eligazít gondjaimban. Ha kérdésem, nehézségem akadt, Isten mindig küldött valakit, akivel megbeszélhettem. Azután magam is beállhattam a „vezetgetők” sorába. Ám csak azokkal foglalkozhattunk, akik önszántukból jöttek a gyermekalkalmakra vagy az iskolai hittanórákra.

Evangélizáció! Egy szélesre tárt kapu, és mindenki számára hallható hívás. Megvalósulhat a találkozás Isten és az ember között! Ő szól, és megszólít engem és téged azért, hogy megismerjük mentő, segítő szeretetét, s ezáltal hit ébredjen szívünkben, vagy hitünk pislákoló lángocskája ismét fellobbanhasson. Azért, hogy egymás hite által is erősödhessünk.

Evangélizáció! De hogyan? Evangé-lizáló lelkészeink már mind idősek. Többen közülük talán már nem is élnek. Szinte hihetetlen, de Isten készített számunkra újabb lehetőséget! Igaz, talán sokaknak furcsa megoldás, a modern kor egyik eszköze révén. Ulrich Parzany lelkész Essenben tartott igehirdetéseit hallhatjuk és láthatjuk március 17–24-ig műholdas közvetítés segítségével Európa számos országában, köztük Magyarországon is. Hazánkban hetvennél több településen szervezték meg a vételi lehetőséget, s az adás magyar tolmácsolással hallható.

A mód, a stílus már nem a 40-es éveké. Kilépett templomaink belső teréből, kilépett országhatárokon és nyelvi korlátokon túlra. Nem templomaink csendes orgonaszavával, hanem gitáros együttesek hangszerelésében zendül fel az ének. Nem a számunkra ismert és hagyományainkhoz illeszkedő liturgia „veszi körül” az igehirdetést, hanem változatos program. A szélesre tárt ajtókon bárki beléphet. Hadd maradjon szívesen ott! Hadd szólhasson hozzá is, számára könnyen érthetően Urunk hívószava! Hadd érezhesse: a jó Pásztor keresi mentő szeretetével! Hadd nyílhasson meg szíve, mondhassa el kételyeit, ellenvéleményét, kérdéseit! Hadd találjon befogadó és vele törődni kész testvéreket, közösségeket!

Hihetetlen? Valóság, amelynek részesei lehetünk. A hívás mindenkinek szól! Éljünk az alkalommal, és hívogassunk mi is minél többeket! Imádkozzunk azért, hogy Urunk hitet ébresztő szava minél több szívig érjen el! Ő adjon ébredést gyülekezeteinkben! Szava erősítse hitünket: „Az én igém (…) nem tér viszsza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55,11)

Asbóth Lászlóné

::Nyomtatható változat::