e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Dunántúli Harangszó

Remélem, hogy a rejtélyes cím láttán az olvasónak nem a titkosszolgálatok jutnak eszébe (sajnos a hálózat szó az utóbbi években sok ember számára ezzel a politikai fogalommal lett egyenértékű...). Valójában azonban a számítógépek kapcsolatát jelenti az informatikában. Cikkemben a Dunántúli Harangszó világhálón keresztül terjesztett változatát szeretném bemutatni, melyet a szaknyelv akár virtuális Dunántúli Harangszónak vagy még csúnyábban akár DH-online-nak is titulálhat, ezt azonban szeretném elkerülni. Az írás indoka pedig az, hogy decembertől új külsővel, új módszerrel jelenik meg a dunántúli evangélikusok lapjának elektronikus megfelelője.

A havilap, melynek életre hívásához mintaként a régi, 1911-től 1950-ig, az önkényuralom kényszere által történt beszüntetéséig megjelenő, nagy népszerűségnek örvendő evangélikus hetilap, a Harangszó szolgált mintaként, 1997-ben indult. A szerkesztőbizottság akkori tagjai Asbóth Lászlóné, Dudás János, Goór Judit, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Weltler Sándor voltak, és a terjesztéshez a líceum nyújtott keretet. Így 1998-tól, a líceum honlapjának beindulásától a világhálón is elérhették az olvasók a lapot, ugyanis a honlap diák szerkesztői beillesztették azt a rovatok közé.

A világhálón való terjesztés sikerét mutatja, hogy még Kanadából is kaptunk drótpostát, amely a lap ezen változatával foglalkozik.

2001-ben változás történt az újság életében, hiszen az újjáéledő egyházkerület folyóirata lett; ekkor vette át a mai szerkesztőbizottság a szerkesztést. A Dunántúli Harangszó hálózati szerkesztését - Menyes Gyula felelős szerkesztő megkeresése alapján - e sorok írója végzi. A kezdeti formát még egy évig őrizte az elektronikus változat, majd 2002 szeptemberében új külsőt kapott. A 2001-es esztendő azért is vízválasztó, mert ettől kezdve az evangélikus honlapon keresztül is új módon, úgynevezett tükrözés segítségével volt olvasható a hálózati változat. Ez azt jelenti, hogy az alapokat a líceum szervergépén (ez egy olyan számítógép, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy a világhálón böngészők elolvashassák például a líceum honlapját) helyezték el, ezekről naponta készített másolatot az egyház központi szervere.

Az elmúlt esztendő újabb fordulatot hozott. Bogdányi Gábor olyan keretet épített ki az evangélikus honlaphoz, amelynek segítségével egyszerű, a programozásban kevésbé járatos munkatársak számára is könnyen megtanulható módszerrel szerkeszthetők a honlapok. A másik előnye ennek a keretnek, hogy könnyen megkereshetők az információk. Ha például az olvasó egy gyülekezet életéről szóló cikkeket keres, kap egy listát, amelyben tallózhat. Ehhez a kerethez kapcsolódott az év végén a Dunántúli Harangszó elektronikus változata is, mely a www.harangszo.hu címen érhető el.

Ismét változott a külső: az eddigi szürkés színek után új tónusba öltözött a lap, a fejléc is színesebb lett. A legfontosabb változás azonban a szerkezetben történt: az újítások ismerősek lesznek azoknak, akik az Evangélikus Élet internetes változatát olvassák. A fejléc két oldalán a legfőbb kulcsszavak találhatók. A törzs három hasábjából a bal oldali a rovatoké, középen pedig az egyes cikkekhez tartozó kép és bevezető olvasható. Jobb oldalon más, az egyházi élettel kapcsolatos oldalak elérhetősége található. A DH rendszeres olvasói számára talán még a tájékozódást is segíti ez a rendszer, hiszen az állandó rovatok - mint a Fáklyafény ("Szent igédnek fáklyafénye") vagy a Megkérdeztük... - mellett külön rovatot kaptak iskoláink, illetve könyvbemutatóval, arcképcsarnokkal is találkozhatnak olvasóink.

Miért is hasznos a Dunántúli Harangszót a világhálón is megjelentetni? Egyrészt a világ túlsó felén élő magyar evangélikusok is könnyen hozzájuthatnak a laphoz. Emellett sok olyan fiatal van, aki nem járat újságokat, de az elektronikus sajtót figyelemmel kíséri. Továbbá lehetséges, hogy valaki a hálón való keresés közben talál rá lapunkra: talán így is növekszik az olvasótábor. Hiszen a bevezetőben említett (igaz, akkor még országos terjesztésű) Harangszó példányszáma 1950-es megszűnésekor elérte a tizenkétezret...

Babics Csaba

::Nyomtatható változat::