Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Odament hozzá egy leprás. Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Mk 1,40.41 (4Móz 11,23; Mt 20,1-16a; 1Kor 9,24-27; Zsolt 124) Sokan szerették volna tudni, hogyan nézett ki az Úr Jézus. Pál azt mondja, hogy ha ismertük is test szerint Jézust, többé nem ismerjük. Mert nem ez a fontos. A leplek sem, amelyekről mintát próbálnak venni némelyek. Nem az alakját, a külsejét ismerjük, hiszen az bálványimádáshoz vezetne. Hogy igazából milyen ő, azt megtaláljuk a mai igénkben is: Jézus együtt érez a bajban lévőkkel. Kinyújtja kezét, hogy a bizonytalan világban biztos fogódzónk legyen. Megérint bennünket, és valóságos lesz az ő békességet sugárzó jelenléte. Megszólít bennünket: beszélő, személyes útmutatást adó Istenünk van. És tudhatjuk: meg akar tisztítani minket minden bűntől. Keresd hát a vele való személyes kapcsolatot!

Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt! Zsolt 81,2 (Mt 5,12; Lk 19,1-10; 1Kor 9,19-23) Szomorú kereszténység? A két dolog kizárja egymást: vagy szomorú - vagy kereszténység! Hiszen Jézusban a legnagyobb ajándékot kaptuk Istentől: szabadulást, új életet, üdvösséget. Bármi rossz ér is ezután, eltörpül mellette. Nemcsak a kötelességeinket (istentisztelet, szolgálat...), hanem a pihenésünket, szórakozásunkat is elé vihetjük! Ne légy tudathasadásos! A társasági életed, a kikapcsolódásod, de a hétköznapi munkád is őt dicsőítheti. Életed öröme lehet az Úr. Kötelesség és öröm: mindkettő tartson az Isten közelségében.

Hitben járunk, nem látásban. 2Kor 5,7 (Ézs 8,17; Zsid 12,12-17; 1Kor 9,24-29) Ha testi szemeinkkel látnánk és hétköznapi érzékeinkkel éreznénk az Úr valóságát és jelenlétét, akkor mindenki hívő lenne. De az valóban hit lenne-e, azaz Istenben való bizalom? Akkor sokan önző érdekből csatlakoznának az Úr táborához, és így elsekélyesedne az ő ügye. Nem ezt éltük-e meg sokszor a történelemben? Államegyház, népegyház, hatalom, pénz, előjogok? Most talán egyre inkább fordítva van. Mégis: mersz-e a hit bizodalmával az Úrban bízni, áldozatok árán, "veszteségek" ellenére is? Akkor az úton tudsz maradni, és új értékekkel gazdagodik az életed - olyanokkal, amilyeneket semmivel sem cserélnél el. Hited látja-e keresztet és a koronát? Hiszen kereszt nélkül nincs korona.

Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mk 12,27a (Dán 12,2; Mt 10,40-42; 1Kor 10,1-13) Isten mindenkié. De nem a holtaknak "van szükségük" rá, hanem az élőknek. A holtak sorsa eldőlt: örök öröm vagy örök gyötrelem. Aszerint, hogy életükben kérték-e, hogy Jézus tisztítsa meg szívüket a bűntől. Aszerint, hogy szabaddá lettek-e a rossztól Jézus által. Az élők még itt küzdenek, építenek, igyekeznek. De tudják-e, hogy miért és hová? Mi az értelme küzdelmeinknek, és ki segít a megoldásban, célhoz érésben? Isten az élők Istene. A mienk! A tied is. Segít elevenné, érdekessé, élvezhetővé, eredményessé, értelmesé tenni az életünket. Vele járj, akkor jól jársz.

Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Róm 3,24 (Ézs 48,20; 1Kor 3,/1-3/4-8; 1Kor 10,14-22) Mit adnak ma ingyen? Vizet? Még azt sem. Az árak is inkább emelkednek. A pénzünkért is alig kapunk valamit. Ebben a pénzen tájékozódó világban valakinek a mértéke minden infláció ellenére ugyanaz marad. Az "ingyen" ingyen marad, ha más dolgoknak változik is az értéke. Jézus nem beszélte meg velünk előre, hogy mit fogunk fizetni azért, ha eljön, hogy segítsen nekünk. Mert nem is akart semmit viszonzásul - csak a szívünket. Kereszthalálával kifizette bűnünk adósságát, hogy ingyenes legyen számunkra a megváltás. Ő ingyen tisztít meg, ingyen igazít meg bennünket. De ne feledd: ez nagyon sokba került neki. Az életébe. Ezért becsüld meg, hogy az övé lehetsz. Ha nem tudod megfizetni, amit érted tett, légy egész életeddel hálás neki. És te is ingyen add a szeretetet, segítséget a másik embernek. Hiszen csak azt adod tovább, amit te is kaptál. Ha továbbadod, újból kapsz valamit az Úrtól, s akkor már gondolni fogsz arra, hogy másoknak is juttass belőle.

Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így szól az Úr - vagy mint a sziklazúzó pöröly? Jer 23,29 (2Tim 2,15; Jn 2,13-22; 1Kor 10,23-11,1) Isten igéje kétszeresen is tűz. Hallod a szívedben: Csaltál! Paráználkodtál! Nem úgy kellett volna! Mardosta-e már igazán a szívedet valami bűn? Égette-e Isten haragvó ítélete? Ha nem, össze sem törhette kemény, önző lényedet, hogy aztán új embert formálhasson belőle. Ha igen, akkor jött Isten második, pünkösdi tüze, amikor azt élted át: én vagyok az elveszett, de ő nekem adja új tüzét, erejét, odaadó lendületét, hogy menjek, neki éljek és szolgáljak teljes szívemmel... Hallgasd nyitott szívvel Isten szavát. Csodálatos, amikor tűz lesz az ellened, benned és általad.

Amikor hangosan szóltak a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát. 2Krón 5,13.14 (2Pt 1,3; 1Kor 1,26-31; 1Kor 11,2-16) Minden hely templom, ha jelen van ott az Úr. Mindenütt jelen van, ahol egy közösség összegyűlik az Úr nevében, ahol az igét tisztán tanítják, és a szentségekkel helyesen élnek. A ti templomotokat betölti-e Isten dicsősége? Hangosan és szívből énekelsz-e, hogy így legyen? Szívesen jönnek-e hozzátok a hívek? Örömmel szolgálsz-e a magad kis helyén? A kívülállók világosságotokat látva Istent veszik-e észre? Gyarapodik-e velük a közösség létszáma? Kaptok-e lelki táplálékot, erősítést, üzenetet? Ha igen, légy hálás: ez az Urat dicsőítő közösség az ő kedves gyülekezete. Vigyázzatok, hogy istentiszteleteitek ne váljanak csupán külsőleges szertartásokká. Széll Bulcsú

::Nyomtatható változat::