Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egymás terhét hordozni soha nem könynyű. Gondoljunk csak arra: bizony nem túl kényelmes dolog egy-egy munkát, feladatot átvállalni valakitől vagy fizetni valaki más helyett. De eszünkbe jutott-e már az, hogy a másik terhe mindig könynyebb, mint maga a másik ember?

A kutyák és más kedvencek manapság oly divatos kultusza mögött az rejlik, hogy a kutyának alapvetően sokkal kisebbek az igényei és az elvárásai, mint a férjnek, a feleségnek, a gyermeknek vagy az idős embernek - és a kutya sokkal hálásabb és hűségesebb. Az ember - a családtag is - sokszor hálátlan és hűtlen. Pál apostol ír arról, hogy az ember által jött be a világba a bűn. Ebből következik, hogy minden teremtmény között az ember tud a legkellemetlenebb és sokszor a leggonoszabb lenni. A modern kriminológia döbbenetes példákat hoz erre: csecsemőjét eldobó anya, szülőgyilkos gyermek stb.

Ma azért ritkulnak a házasságkötések, mert a házasság elsősorban nem csupán anyagi terhet jelent, hanem egy másik ember elhordozását is. Sokan fennhangon hirdetik: "Azóta szeretem az állatokat, mióta ismerem az embereket." Pedig e mögött a keserűségbe csomagolt gondolat mögött mélységes önzés rejlik.

Pál azt mondja: "egymás terhét hordozzátok" (Gal 6,2), és ebben benne van az is, hogy hordozzátok el egymást. De ez nem "törvény". Csak úgy valósulhat meg, ha a hívő emberben élni kezd Jézus, aki azért jött, hogy hordozza a világ bűnét. Tehát ő nem a szenteket akarja hordozni, nem a kedves, kellemes embereket, hanem a bűnösöket. Az evangélium nagy titkát Gerhardt Pál így fogalmazza meg:

"A Bárány hordja csendesen

földiek minden vétkét.

Vállalja tisztán, bűntelen

Bűnösök bűnhődését." (EÉ 370,1)

A mások terhének hordozásáról szóló igét csak azok értik meg igazán, akik már találkoztak a bűnt elhordozó Krisztussal.

Persze az is nagy dolog, ha pusztán emberi segítséget nyújtok, például valakit meglátogatok. Az illető beszél, mesél, panaszkodik. Már egy órája hallgatom, már mennem kellene, mégsem szakítom félbe... Kiönthette a szívét... Vagy talán orvoshoz kísérek valakit. Ő csak lassan tud menni. Én sietnék, de vállalom, hogy vele ballagok.

Mindez szép és fontos. De az igazi segítség az, ha beszélek a Bárányról, aki az én terheimet is levette, és az ő terheit is át akarja vállalni. Jézus jól ismeri mindannyiunk terheit, magányosságát, betegségét, csalódásait. Egyedül neki van hatalma arra, hogy kiűzze szívünkből a keserűséget, a félelmeket. Csak ő tudja leoldani azokat a terheinket, amelyeket még magunknak sem vallunk be. Életünknek célt ad, és megajándékoz az örök élet reménységével.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::