e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Elment egy ember, egy fiatal, életerõs ember, akinek rövid pályája az egészségrõl, a teljesítményrõl üzent. Ehhez képest durva, kiábrándító a valóság: Fehér Miklós, a Gyõrbõl Portugáliába került huszonötszörös magyar válogatott labdarúgó egy bajnoki mérkõzés hosszabbításában rosszul lett, elesett és - bár két ízben is újraélesztették - a kórházban néhány óra múlva elhunyt. Mindeddig nem sikerült egzakt, bizonyított orvosi magyarázatot találni a tragédiára.

Az eset világszerte rendkívüli visszhangot keltett. Ennek több oka is van: egyrészt azért, mert tévénézõk milliói váltak a haláltusa szemtanúivá. Másrészt mert az utóbbi idõben több hasonló eset fordult elõ. Harmadrészt pedig amiatt, mert Fehér Miklós sportszerûen élõ, hivatására koncentráló, annak mindent alárendelõ ember volt.

Vegyes érzelmeket keltett ez a televízió jóvoltából egyenes adásban közvetített tragédia. Az ember természetes igénye, hogy élete talán legintimebb eseménye, elmúlása szerettei körében menjen végbe. Durva atrocitás, kegyeletsértés a televízió képernyõjén látható szenvedés. Ugyanakkor jelentõs figyelmeztetõ, nevelõ ereje is van, hiszen arra döbbent rá minket: ez velem is megtörténhet, megtörténhetett volna. A megrendülésben az azonosulás élménye is benne rejlik: az ember szembesül halandó mivoltával.

Még tart a temetés után a gyász akut szakasza, még nem száradtak fel a könynyek, de már meg kell kísérelnünk válaszolni az elõttünk tornyosuló kérdésekre és levonni a tanulságokat.

Amióta hazánkban is szabad a vallásgyakorlás, több élsportolóról tudjuk, hogy hitben él, és azt is, hogy volt, aki nem tudta a hitét és az élsportolói életformát összeegyeztetni, ezért abbahagyta a versenyzést. Nálunk is vizsgálhatóvá vált a hívõ élet és a sport kapcsolata. A hivatástechnikai normák a professzionális sportban is érvényesek. Ez alapvetõ igény, melyet nem könnyû betartani a pénz által determinált közegben. A mai élsport torzulásai - a teljesítménykényszer, a pénz utáni hajsza, a doppingvétségek - megnehezítik az etikus magatartást. Egyre inkább a negatívumok közé sorolják az élsportolók túlzott igénybevételét, egyfajta kizsákmányolását is. Nehéz megtartani a sport és az egészség közti evidens összefüggést, márpedig e nélkül tartós teljesítményt nem lehet elérni.

Fehér Miklós drámája ezért is figyelmeztetõ erejû. A gondos orvosi vizsgálat, az etikus magatartás, a jó felkészülés sem jelentett abszolút védelmet számára. Sõt lehet - ez az egyik orvosi magyarázat -, hogy egyfajta túlmotiváltság olyan teljesítményekre sarkallta, amelyek késõbb végzetessé váltak számára.

Van egy általánosabb üzenete is a tragédiának. Alázatra nevel. Határainkról szól. Arról, hogy minden tudományos, kulturális, sportbeli teljesítményünk ellenére koldusok vagyunk. Végesek az ismereteink. Isten kegyelmére szorulunk. Bizony gyakran véli úgy az emberiség egy-egy új felfedezés kapcsán, hogy nincsenek, egyszer eltûnnek a határok, a korlátok, és az ember átveszi az Isten helyét, szerepét.

És persze arra is figyelmeztet minket ez a megdöbbentõ eset, hogy jobban, még jobban kell törõdnünk egymással. Azokkal is, akiknek látszólag nagyon fut a szekere, akik sikeresek. Mert sohasem lehet tudni, mi a siker ára, hogy van-e értelme az adott programnak. Fehér Miklós imponáló következetességgel vállalta, élte a profi labdarúgók életét. A mediterrán népek érzelemgazdagságán túl talán ezért is áradt olyan erõteljesen felé - és emléke felé - a portugálok szeretete. Mert tanúi voltak egy tisztességes életnek, és megrázta õket az elmúlás igazságtalansága. De a könnyek felszáradása után talán felteszik maguknak a "miért?" kérdést. És ha erre sem nekik, sem nekünk nem lesz jó válaszunk, anynyi bizonyos: a labdarúgó tragédiája életvezetésünk, életmódunk felülvizsgálatát, mérlegre tételét kívánja mindanynyiunktól.

Valami baj van az értékrendünkkel, preferenciáinkkal, és a gond mélyebb, mint hittük volna. Legalább idáig jussunk el.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::