Liturgikus sarok

Musica Sacra XIII.

Hozzászólás a cikkhez

Mit jelent számomra a musica sacra? A válaszom egyszerű és tömör: mindent. Az életet.

A szent zene egész életutamat végigkíséri. Gyermekkoromban a templomban legelőször az orgonazene ragadott meg. Otthon apám harmóniumán próbáltam meg utánozni mindazt, amit ott hallottam. Első iskolai sikereim is a zenéhez fűződnek: hittanórán a korálokhoz második szólamot énekeltem, és ez a hittantanáromnak nagyon tetszett. Diákkori keresetem a temetési kórusban való éneklésből, majd a fasori és Deák téri templomban való helyettesítésekből származott. A Lutherániában való éneklésnek fiatalkorom legnagyobb élményeit köszönhetem. Itt ismertem meg a feleségemet is. Abban az elhatározásomban, hogy a teológiára jelentkeztem, nagy szerepe volt egyházzenei kötődésemnek is. A teológián a kollégiumi ellátás díját harmóniumtanítással váltottam ki. Cinkotai segédlelkészi szolgálatom legkedvesebb emlékei a gyülekezeti énekkarral való munkához és első orgonatervem megvalósulásához fűződnek.

A zeneakadémia elvégzése után visszatértem a Lutherániához, amelynek negyven évig voltam zongora- és orgonakísérője a próbákon és a szolgálatok során. Ekkortól vált igazi hivatásommá az egyházzene. Deák téri segédlelkészként és orgonistaként a két szolgálat összefonódott, és egyenrangúvá vált számomra. Bár idővel az egyházzenei szolgálat minden energiámat lekötötte, mégis úgy tekintettem e hivatásra, mint a lelkészi munka egyik formájára, mely éppen úgy Isten országát szolgálja, mint az igehirdetés. Lelkészi elkötelezettséget érzek minden egyházzenei munkaterületen, legyen az orgonálás, kántorképzés, a teológusok oktatása, a rádióban hallható evangélikus félórák zenei szerkesztése, orgonák istápolása, az új hangszerek születése körüli bábáskodás, vagy kiadványok szerkesztése. Ezek a szolgálatok nem csupán életem keretét jelentik, hanem igazi tartalmát is.

És mennyi lelki örömmel ajándékoz meg az Úr a szent zene szolgálata közben! Amikor látom a ragyogó gyermekszemeket, amint kezük alatt megszólal az orgonán az első korál. Amikor észreveszem, hogy a szent zene szerelmesévé válik egy-egy fiatal, és boldogan választja azt élethivatásának. Amikor a gyülekezet megérti az orgona szavát, és ugyanazzal a lendülettel énekli a korált, amilyennel az az én lelkemben megfogant. Nem is szólva azokról a pillanatokról, amikor egy-egy új hangszer először szólal meg úgy, ahogyan Isten kegyelméből megálmodhattam.

Sokan mondták már: jó nekem, mert ha bánatom van, csak odaülök az orgonához, és eloszlik a gond. Sajnos ez nem így van. Ha hangszerhez ülök, csak gyakorlás céljából teszem, mert mindig van tanulnivalóm. Ez pedig fáradságos munka, fizikailag és szellemileg is megterhelő. Sok figyelmet kíván, és sok keserűséggel is jár, ha lassan érik meg a kezem alatt egy-egy mű. Valami más jelenti az örömöt. Az, hogy szolgálhatok a gyülekezetnek a megtanult orgonaművel, és a felcsendülő muzsika Isten magasztalására indítja a gyülekezetet. Ha ez megtörténik, megérzi az orgonapadon ülő. Nem volt hiábavaló a fáradság! És ugyanazt a csodálatot érzem én is, mint a zsoltáros: "micsoda az ember"... Micsoda az ember, hogy Istentől kapott képességeit felhasználva megépítette az orgonának nevezett bonyolult hangszert; és milyen kincseket adott az Úr azoknak, akik megalkották a nagyszerű prelúdiumokat, fantáziákat! Aki ebbe belegondol, csak leborulva imádhatja a Mindenhatót!

De a musica sacrán keresztül még ennél is többet kapok az Úrtól: lelki kincseket. Az istentiszteleten egy lehetek szent gyülekezetével. Ez szeretetközösséget és hitközösséget is jelent. Az énekek a hitemet erősítik. El is szomorítanak, ha bűneimre mutatnak rá, de meg is vigasztalnak, ha bűnbocsánatot hirdetnek. Felmelegítik a szívemet a Jézus iránti szeretetre, és megerősítenek abban, hogy részese vagyok az örök életnek. Figyelmeztetnek arra: a mi énekünkkel együtt egy másik gyülekezet is énekel. A szentek gyülekezete, akik már az Úrhoz tértek. Micsoda kettős kórus! Ennek lehetek majd a részese - szeretteimmel együtt - magam is.

Van-e ennél boldogabb élet? Számomra bizonyosan nincsen!

Trajtler Gábor

::Nyomtatható változat::