Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Példaértékûnek tekinthetõ az a kezdeményezés, melynek nyomán megalakult a csornai evangélikus gyülekezet, hiszen az egyházközséget egy bádogosmester alapította a katolikus többségû településen. 1929-ben tették le a felépítendõ templom alapkövét, és 1930. június 9-én Kapi Béla püspök már fel is szentelte az evangélikus istenházát. Ennek 75. évfordulója alkalmából tartottak hálaadó úrvacsorás istentiszteletet június 12-én a csornai gyülekezet tagjai.

Az itt szolgáló premontrei szerzetesrend fennállásának 825. évét ünneplõ katolikus kisváros a 20. század elején indult növekedésnek. Az iparosodás következtében a környékbeli falvakból telepedtek ide fiatalok a mesteremberek mellé. Õket fogta össze *Payr Gusztáv* bádogosmester, a gyülekezet tulajdonképpeni alapítója. Az akkor mindössze negyvenegy lelket számláló közösség munkáját *Hérincs Lajos* farádi esperes segítette. 1926 januárjában hívták össze elsõ közgyûlésüket; már ekkor elhatározták, hogy nekikezdenek a templomépítésnek. Az épület elkészültéig is rendszeresen tartottak istentiszteleteket a polgári iskola egyik termében.

A templomszentelés évfordulóján az igehirdetés szolgálatát *Ittzés János,* a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetõje végezte a vasárnap igéje, 1Móz 32,14.21b–31 alapján. Prédikációjában kiemelte, hogy a templomban lehetõséget kapunk az Istennel való találkozásra. Másutt ez bizonytalan, de itt igéjében és a szentségekben biztosan együtt lehetünk Jézussal. Reménységünk – mondta a püspök–, hogy egyszer majd nem kellenek templomok, nem életünk gázlóinál találkozik velünk az Úr, hanem õ lesz minden mindenekben.

Az ünnepségre egy kis küldöttség érkezett a szlovéniai Lendváról *Skalics Gusztáv* lelkész vezetésével. Egy évvel a templom felépítése után, 1931-ben édesapja, *Skalics Sándor* – a gyülekezet akkori lelkésze – levelet írt Csornára, amelyben elkérte a templom terveit és fotóit. Mindezt azért tette, mert egy hasonló templomot kívántak felépíteni a muravidéki kisvárosban. Tervük hamarosan meg is valósult, így egy láthatatlan lelki szál kötötte össze a két egyházközség tagjait, amelyet a jövõben szeretnének megerõsíteni.

Az istentiszteletet követõ ünnepi közgyûlésen *Tubán József,* a gyülekezet lelkésze emlékezett az eltelt háromnegyed évszázadra. Felidézte a gyülekezet megalakulásának és a templom építésének a körülményeit.

Tubán József kérte, hogy vegyék tételesen jegyzõkönyvbe a vadosfaiak és a farádiak iránti hálájukat, akik felkarolták a csornaiak egykori kezdeményezését, valamint örökítsék meg azon elõdök neveit, akik bármilyen módon szolgáltak a gyülekezetben. Ezenkívül indítványozta, hogy a lendvai gyülekezettel való lelki közösség ápolásának igényét is foglalják írásba, valamint rögzítsék, hogy június második vasárnapja minden esztendõben legyen templomszentelési emlékünnep.

Tubán József külön hangsúlyozta, hogy ez a közösség missziói gyülekezetként indult, és ma sem élhet másként. A közgyûlés után a lelkész megnyitott egy kiállítást (képünkön), amely az egyházközség tárgyi emlékeit mutatja be.

Ma Csornán 470, Kapuváron, a város fiókgyülekezetében pedig 170 evangélikus él. A városban példaértékû az ökumenikus nyitottság is. Ezt bizonyítja, hogy az ünnepi istentisztelet záróimádságában a premontrei rendet képviselõ *Horváth Lóránt Ödön* apát, valamint *Mészáros Sándor* református lelkész is szolgálatot vállalt. Református templom nincsen a városban, ám az evangélikusok szinte a kezdetektõl befogadták a reformáció testvéregyházának tagjait, akik mind a mai napig itt tartják alkalmaikat.

Végezetül Tubán József közelgõ születésnapja alkalmából külön is köszöntötte Ittzés János püspököt, aki e városban született, és akit a csornai templomban kereszteltek meg.

Az egyházkerület vezetõje elmondta, hogy néhány gyülekezetünket megmenthetné az olyan egyháztagok szolgálata, mint akik egykor Csornán éltek. Ma már szabad a vallást gyakorolni, miközben a templomban is fogyasztókká váltunk – fejtette ki a püspök. „Vajon a külsõ ellenség vagy a belsõ tétlenség rombolja-e jobban közösségeinket?” – tette föl a kérdést Ittzés János.

Mindenesetre öröm volt találkozni egy olyan gyülekezettel, amely nem fogyott, hanem létszámában gyarapodott az elmúlt évtizedekben.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Csornai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::