Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Isten az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség ura! ApCsel 10,36 (Zsolt 65,8; Lk 6,36–42; Róm 14,10–13; Zsolt 32) Péter az itáliai csapat századosának, Kornéliusznak a házában arról tett tanúságot, hogy Isten nem személyválogató. Az apostol teljesíti Jézus missziói parancsát: hirdeti az evangéliumot egy olyan ember házában, aki nem Izrael fiai közül való. Elmondja, hogy mindenki számára Krisztus a megoldás. Vajon mi is bizonyságot teszünk róla nap mint nap, szavainkkal és cselekedeteinkkel?

*Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!* Zsolt 85,8 (1Thessz 5,9; Lk 5,17–26; ApCsel 13,1–12) Korunk egyre terjedő civilizációs betegsége a magány. Sokan szenvednek a szerető társ, az emberi szó hiányától. A zsoltáros példát ad arra, hogy nekik sem kell magukban hordozni felhalmozódott keserűségüket. Ők – csakúgy, mint mi is – kiálthatnak az Úrhoz. Krisztusért ki-ki bátran kérheti, hogy Isten csendesítse le háborgó szívét, és mutassa meg szeretetét. Ő mindenkinek ad erőt ahhoz, hogy továbbléphessen, és hálaadással dicsőíthesse a nevét.

*A Fiú Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.* Zsid 1,3 (Zsolt 72,11; Neh 9,1–3.29–36; ApCsel 13,13–25) Mindenható, igazságos, jó. Gyarló emberi szavainkkal például így jellemezhetnénk a mindenség Urát, Istenünket. Dicsőségének kisugárzása leginkább egyszülött Fiában tükröződik. Jézusban, aki – a bűnt kivéve – mindenben hasonlóvá lett hozzánk, emberekhez. Ártatlanul szegezték keresztre, ártatlanul kellett szenvednie. De nem maradt a halál rabságában, hanem feltámadt, és elfoglalta az őt megillető helyet az Atya jobbján.

*Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?* Mt 20,15 (Mik 6,3; Mk 11,/20–21/22–26; ApCsel 13,26–41) A példázat szerinti szőlősgazda egyenlő módon jutalmazta minden felfogadott béresét. Nagy volt a zúgolódás, mikor egy-egy dénárt kapott az is, aki egész nap dolgozott, és az is, aki csak egy órán keresztül végezte a munkáját. A történet emlékeztet arra, hogy a szőlősgazda – vagyis Isten – nem emberi mérték szerint mér. Az örök élet ajándékát nem azért nyerheti el az ember, mert „több időt töltött” az Úr szőlőjében munkálkodva, mint társai – hanem egyedül azért, mert megtér, és Megváltójának vallja Jézus Krisztust!

*A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.* Zsid 13,16 (Mal 3,10; 1Kor12,19–26; ApCsel 13,42–52) A pénzintézetek levélben, telefonon vagy személyesen keresik fel ügyfeleiket, hogy ily módon hívják fel a figyelmet a különféle megtakarítási lehetőségekre. Sok mindenre kell és lehet spórolni: idősebb korunkra, gyermekeink számára és így tovább. Hiszen soha nem tudhatjuk, mi történhet. Azonban az is gyakran előfordul, hogy teljesen felesleges dolgokat halmozunk fel. Biztos, hogy mindig minden megvásárolt dolog *valóban* fontos? Mi az, ami igazán fontos számunkra, és mi az, amit – Atyánk parancsa szerint – nyugodt szívvel odaadhatnánk valakinek, akinek tényleg szüksége van rá?

*Keresztelő János elindult, és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.* Lk 3,3 (Mik 7,9; Lk 1,57–67/68–75/76–80; ApCsel 14,1–20a) Egy magyar hegymászó az idei év tavaszán arra tett kísérletet, hogy oxigénpalack használata nélkül mássza meg a Mount Everestet. Ha „levegő-utánpótlást” nem is, de hálózsákot, ruhát, enni- és innivalót vitt magával az útra. Vagyis mindazt, amire feltétlenül szüksége volt. Mi azonban – gyakran éveken át – hordozzuk nyomasztó terheinket. Pedig ennek nem kell így lennie! A bűnök bocsánata Krisztusért mindenkié, aki kéri, aki őszinte szívvel fordul Isten felé.

*Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen.* 1Sám 2,2 (Jn 17,3; 2Kor13,10–13; ApCsel 14,20b–28) Anna, a hosszú ideig gyermektelen asszony hálaimával dicséri az Urat, aki meghallgatta könyörgését, és megadta, hogy fia születhessen. Ő tudott segíteni rajta. Csak ő tudott segíteni! Bármilyen bánat gyötri is a szívünket, mi is bátran és bizalommal fordulhatunk Istenünkhöz, ugyanúgy, ahogy azt Anna tette. Lehet, hogy nem minden, imádságban elé vitt kérésünket teljesíti, de az bizonyos, hogy gondot visel ránk. Mert a mindennél és mindenkinél nagyobb és erősebb Úr azt akarja, hogy teljes életünk legyen.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::