evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Öt esztendővel ezelőtt, 2000. május 22-én tért haza Urához Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér, a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület újjáalakulása utáni első főnök asszonya.

Ebből az alkalomból június 2-án délelőtt felkerestük sírját a csömöri temetőben. Előbb a 91. zsoltár vigasztaló szavait olvastuk, majd ki-ki egy kedves-szép emlékét elevenítette föl Erzsébet testvérről. Valamennyien bizonyságot tettünk rendkívüli egyéniségéről, szeretetéről, alázatosságáról. Verseiről is szó esett, s elhangzott Vivit! című költeménye. Végül imádságban adtunk hálát Istennek Túrmezei testvérünk szolgálatáért, tanúságtevő életéért s mindazért, amit nemcsak a Fébé-egyesületért, hanem Krisztus ügyéért is cselekedett itt a földön. A 356. számú énekünkkel, melynek szövegét ő írta, fejeztük be az emlékezést: „Igen, Atyám, mert így kedves előtted, / Öröm vagy bánat ér, akármi gyász, / Kezed megáld mosolyt, borút vagy könnyet, / S a lelkem békén, csendben rád vigyáz.”

Veperdi Zoltán Fébé-lelkész

::Nyomtatható változat::