Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egy-egy kerámia Luther-rózsa szentelésével ünnepelte meg október 16-án a Kissomlyói Evangélikus Egyházközség, hogy a közelmúltban mind a négy fíliájában befejeződött valamely gyülekezeti épületének a renoválása. A viharos erejű szélben Gyarmati István espereshelyettes és Cserági István helyi lelkész vezetésével indult rendhagyó „zarándoklatra” egy lelkes hitvalló csoport…

Az ünnepségsorozat 13 órakor a káldi harangláb előtt kezdődött, ahol a szentelés szolgálatát a Vasi Egyházmegye espereshelyettese végezte. Gyarmati István hálát adott azért, hogy hosszú évtizedek után új, ezüstszínű „sapkát” kaphatott a 1800-as évek közepén állított harangláb. Bő félóra múltán már a jánosházi imaház homlokzatán elhelyezett Luther-rózsa szentelésére kerülhetett sor. A hálaadás harmadik állomása a köcski kápolna volt, ahol istentiszteleten is részt vehetett az ünneplő gyülekezet. Immár természetesen e frissen meszelt kis templomnak a homlokzatát is egy nyolcvan centiméter átmérőjű kerámia Luther-rózsa ékesíti.

Népes gyülekezet várta az evangélikus jelkép felszentelését a szép borgátai harangláb előtt. A helybéliek ezúttal is bizonyságát adták annak, hogy településükön elevenen él az evangélikus identitástudat, hogy a község becsben tartja egyházi műemlékét. (A Luther-rózsával díszített harangláb a közelmúltban éjszakai díszkivilágítást is kapott.)

Az országos protestáns napok programjából sajnálatos módon kimaradt ünnepségsorozat záróakkordjaként az újonnan átalakított borgátai imaházban csendült fel – harmóniumkísérettel – az „Erős vár a mi Istenünk”. Zsúfolásig telt az istentiszteletek tartására mostantól még inkább alkalmas terem, ahol – a közgyűlés keretében – Cserági István tekintette át a gyülekezet történetét. Elmondta, hogy az épületet – Tompa Mihály lelkész irányítása alatt – 1897-ben építették. Ebben az időben Borgátán már sok evangélikus család élt, akik igényelték a helyben lakó evangélikus tanítót. Ezért határozta el az egyházközség egy iskola és a tanítói lakás építését.

Tompa Mihály feljegyzéseiből megtudhatjuk, hogy a borgátai fília egyidős a kissomlyói anyagyülekezettel. A térségben a reformáció rohamosan terjedt, nagy valószínűséggel már a 16. század közepén volt Borgátán „áttért gyülekezet”. Az bizonyos, hogy 1617-ben a neves prédikátor, Győri János pásztorolta itt a híveket. Hatására a térség falvainak lakossága egyöntetűen az új hitvallás mellé állt, hiszen értették a prédikátort. Jánosházán például két templomban is szólt magyar nyelven az evangélium, s bár Borgátán soha nem emeltek templomot, a gyülekezeti tagok evangélikus tanítóra bízták gyermekeik nevelését, oktatását. (A krónikák feljegyezték az első tanító nevét – Hoytsi János emlékét máig tisztelettel őrzi a közösségi emlékezet.)

A borgátai evangélikusok 1905-ben „aranykönyvet” nyitottak, amelyben nemcsak az adományokat vezették, hanem megörökítették a fília minden eseményét is. Innen tudható, hogy a harangtornyot 1912-ben állították fel, népes összefogással. Az iskolát viszont – avatása után nyolcvan esztendővel – elnéptelenedés miatt be kellett zárni. (Az igazán családias intézmény utolsó tanítója Benkő Béláné, a gyülekezet lelkészének hitvese volt.)

Bár a gyermekek iskolai oktatása 1977-ben befejeződött, a vasárnap délutáni istentiszteleteket folyamatosan megtartották az állagát tekintve egyre romosabbá váló épületben. Jóllehet az ingatlan renoválásának gondolata már korábban felvetődött, a szükséges anyagi fedezetet csak 2004 áprilisára sikerült előteremteni. Az egyházmegyétől egymillió forintot kapott a gyülekezet, amely maga mintegy négyszázezer forinttal – a borgátai földrész eladásából származó öszszeggel – járult hozzá az épület átalakításához, felújításához.

Cs. I.

Regionális hozzárendelés: Kissomlyói Evangélikus Társegyház

::Nyomtatható változat::