Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az ajkai Kaszinó már régóta nem a főúri kártyapartik kedvenc színhelye, s a betérő vendég rulettasztalokat sem talál a nagyteremben, mert 2005-ben csupán a név utal az egykori nemesi szórakozóhelyre. Az épület azonban kiválóan alkalmas kulturális és egyéb városi rendezvények lebonyolítására, sőt olykor egyházi programok is helyet kapnak benne. Október 15-én missziói nap miatt nyílt meg a kaszinó ajtaja, s közel kétszázan mozdultak meg a hívás hallatán – helybeliek és a környező települések lakói, egy-egy keresztény felekezet hívei és érdeklődők egyaránt.

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy elvesztegessük” – mondta a nap szervezője, Vajda István evangélikus lelkész, aki emiatt tartja fontosnak az olyan alkalmak keresését, amelyek során épülhet az ember. A missziói nap is ezen lehetőségek egyike, amely azonban nem csak a helyi evangélikus gyülekezet tagjait igyekezett megszólítani: a meghívás – eredményesen – széles körben hangzott el. Babits Mihály Jónás könyve című versét Banka Gabriella előadóművész tolmácsolásában hallgathatták meg a résztvevők; megelevenedett egy fájdalommal, vívódással teli, a siker miatti elkeseredéssel tarkított prófétai sors.

Szeverényi János országos missziói lelkész Isten kereső szeretetét látta abban, hogy szombat délután egy színházterem megtelik olyan emberekkel, akik kutatják életük értelmét; azt, ami túlmutat a táplálkozáson, a szórakozáson, de a koporsón is. Kifejtette, hogy Istennek az a baja a világgal – Ninive korában és ma is–, hogy a ma embere keresi a boldogságot és a szabadságot, de nem boldog és nem szabad! Tragédia, ha valaki azt tartja igazi szabadságnak, hogy nyugodtan tönkreteheti magát. „Szabadságban, de hogyan?” – hangzott a nap mottója. A válasz a következő: ahhoz a bizonyos lazacfajtához hasonlóan, amelyik képes a zuhatagban felfelé úszni, hiszen a Krisztus által megszabadított ember is képes az árral szemben úszni.

Az Új teremtés együttes zenei bizonyságtétellel készült. A pestszentlőrinci fiatalok először csak otthoni gyülekezeti alkalmakon szolgáltak, majd megalapították zenekarukat, s 2002 óta ezt a – 2Kor 5,17 alapján választott – nevet viselik. Mostanában már sok meghívást kapnak. Ajkán is arról énekeltek, hogy miként tárták ki szívüket Isten előtt, és miként tették le kezébe az életüket.

Balog Zoltán református lelkész az alkoholizmus rabságából való szabadulásról szólva bemutatta az 1982 óta működő dömösi Kékkereszt Egyesület munkáját, ahol testvéri közösséget nyújtanak a betegeknek, „emberszámba veszik” és a gyógyulás felé segítik őket. Céljuk az, hogy „a spiritusz helyét a Spiritus Sanctus”, azaz „a szesz helyét a Szentlélek” töltse ki. A gyógyító alkalmak harminc-harmincöt százalékban valóban eredményesek, s a szabadulások Isten dicsőségét hirdetik. Az iszákosmentő misszióhoz szorosan hozzátartozik az utógondozás és a megelőzés. Balogné, Margitka néni a prevenciós munkát családgyógyításnak nevezte, és örömmel számolt be arról, hogy sok megromlott házasság gyógyulásának voltak már tanúi. Az alkohol miatt leginkább a gyermekek szenvednek, ezért felvilágosító előadásokkal, nyári táborokkal sóvárgást igyekeznek ébreszteni a fiatalok szívében a harmónia iránt; vannak olyanok, akik fogadalmat tesznek, hogy egész életük során mellőzni fogják az alkoholfogyasztást és a dohányzást. „Annak idején magammal sem tudtam törődni, most meg én törődök másokkal. Ennél jobb bizonyságtételt nem is mondhatnék” – vallotta be András, aki gyógyult alkoholistaként buzdította a jelenlévőket, hogy vigyék a szabadulás hírét a környezetükben élőknek.

A záróáhítatban e sorok írója Jónás próféta duzzogó mondatát idézte fel: „Haragszom mindhalálig!” (Jón 4,9b) A hívő ember is gyakran dühös, amiért Isten nem úgy rendezi az életét, ahogyan ő eltervezte, s a kapott ajándékokat természetesnek tekintve valami egészen mást követel – a munka, a magánélet, a hit területén. Az utolsó szó azonban nem az emberé, hanem a kegyelmes Istené, aki megkönyörült a bűnbánó Ninivén, aki megbocsát a megtérő bűnösnek, és aki Szabadítót küldött a világba.

A misszió célja, hogy a keresztény közösségen túl is hangozzék az evangélium. Az ajkai missziói napon a helyi és a megyei sajtó, valamint a városi televízió munkatársai is megjelentek, így a szervezők méltán remélhetik, hogy Isten igéje nemcsak a Kaszinó nagytermébe betérőket szólította meg, hanem a médián keresztül az otthonokba is eljut.

Hulej Enikő

::Nyomtatható változat::