Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Talán nincs még egy olyan rendszeres istentiszteleti alkalom a Tamás-misén kívül, amelyen a szolgálattevők száma eléri a negyvenet. A fővárosban első ízben az idén pünkösdkor rendeztek Tamás-misét a Deák téri evangélikus templomban; most, október 16-án a budavári evangélikus templom várta a kételkedő-kereső embereket este fél hattól gyónásra, hat órától pedig az istentiszteletre.

Az őszies díszbe – sárguló levelek, pirosba hajló szőlőindák fonatába – öltöztetett mécsesek melegét árasztó barátságos templombelső kényelmesnek bizonyult ama kétszáz „kereső” számára, aki eljött a Szabad vagy! témában meghirdetett alkalomra. A Finnországban és Németországban jól ismert istentiszteleti forma kifejezetten azokhoz szól, akik hitükben, Istennel való kapcsolatukban megtorpantak, meginogtak, vagy még el sem indultak az Istenhez vezető úton. A nemcsak kellékeiben, hanem összetételében is színes gyülekezetben jelen voltak a kerekes székesek éppúgy, mint a Szőlőtő Alapítványnak az alkohol rabságából szabadulni vágyó tagjai. De jöttek azok közül is, akiket a szolgálattevők hónapok óta szórólapokkal, beszélgetések során hívogattak a Tamás-misére.

Az istentisztelet nyitányaként a fanfárzenére bevonuló szolgálattevők a kezükben hozták be az oltár berendezési tárgyait: a keresztet, a Bibliát, a gyertyát, a kelyhet és a paténát. A laikusok és a lelkészek egyenértékűségét volt hivatott demonstrálni, hogy a Luther-kabátosok zárták a Tamás-mise logóját ábrázoló fekete pólókban vonulók népes sorát. Liturgusként Joób Máté kelenföldi igazgató lelkész – nagyszámú laikus szolgálatával – az evangélikus istentisztelet minden elemét megjelenítette.

Az ízléses könnyűzene lendületessé tette az alkalmat, a Taizé-énekek pedig nagymértékben hozzájárultak a kétórás együttlét ünnepélyességéhez. A Tamás-mise három fő része ez alkalommal is az igei rész, az imádságjárás és az úrvacsora megünneplése volt.

„Szabad vagy arra, hogy Jézushoz menj, s nem kell, hogy megkötözzenek a világ bilincsei! Ha hozzá térsz, ha keresed a vele való közösséget, ha megbánod bűneidet, akkor szabad vagy! A kételkedő, de nem hitetlen Tamásnak, a Tamás-mise névadójának végül nem volt szükséges megérinteni a feltámadott Jézus sebeinek helyét, mert őt látva, Jézus közelében többé nem kellett küzdenie kételkedésével” – fejtette ki az est igehirdetője, dr. Fabiny Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzora.

Az interaktív, félórás imádságjárás lehetőséget adott a résztvevőknek arra, hogy az oltár előtt álló három lelkésztől áldást kérjenek az Istennel való kapcsolat megerősödéséhez, melyet az olajjal történő megkenés (a homlokra való keresztrajzolás) jelképe erősített.

Két helyszínen személyes kérések imádságba foglalását kérhették az oda érkezők, a templom hátsó részében pedig gyertyagyújtásra is lehetősége volt annak, aki hálaadással szeretett volna megemlékezni valamely személyes élményéről. A padban ülők imádságot írhattak, és a kézbe adott meditációs anyagot forgatva csendesedhettek el. Az imádságjárás félórája valóban lelki élménnyé vált. Jézus testének és vérének vétele negyven-ötven fős csoportban történt az oltár körül; az úrvacsorát négy lelkész és négy laikus osztotta.

Az est házigazdája, Kosztra Gábor végül a következő Tamás-misére hívogatott, melyet 2006. február 5-én a kelenföldi evangélikus templomban rendeznek meg. Bejelentette, hogy attól az időponttól kezdve minden második hónap első vasárnapján lesz Tamás-mise a fővárosban.

HHO

Regionális hozzárendelés: Budavári Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::