Liturgikus sarok

Visszaszámlálás 5.

Hozzászólás a cikkhez

Ne rémüljön meg a kedves olvasó a címtől: az alábbiakban nem a készülő Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv tartalomjegyzékét olvashatja – bár nagyon tanulságos lenne… A kötet megjelenése előtti visszaszámlálás mai írásában arról tájékoztatom testvéreimet, mi minden található a vaskos könyvben.

Sokan azt hitték, hogy a két éve – tesztelésre – kézbe adott Evangélikus istentisztelet – Próbafüzet javított változata lesz az „új Agenda”. Aki azonban nem csak a felszínt akarta látni, menet közben megtudhatta, hogy mennyi minden sorakozik az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv tartalomjegyzékében. Pillantsunk bele.

Az anyag öt fejezetre oszlik. A püspöki előszó után, a bevezetőt követően kezdődik az első fejezet: Felkészülés az istentiszteletre. Itt találjuk a szolgálattevők imádságát, a Miatyánk, a hitvallások és az áldásformák pontos szövegét, áttekintésre az istentiszteleti rend felépítését, majd ennek részletes, tételről tételre haladó magyarázatát.

A második fejezetben a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek rendjét – a rend állandó részeit, az úgynevezett ordináriumot – találjuk. Az imént említett általános rend itt különböző formákban jelenik meg. Ugyanaz a menete mindegyiknek: az első az énekelhető liturgikus rend, a második a leginkább közismert énekverses rend, majd ezt követi az egyszerű forma. Mindhárom kínál a renden belül további variációs lehetőségeket úgy, hogy a felépítés azonos marad. Ettől reméljük, hogy bárhol járunk kis egyházunkban, bármilyen tradícióval öltözteti fel az adott gyülekezet az istentisztelet vázát, mégis érezzük az összekötő, egységet megjelenítő közös vonásokat. A második fejezet a vasárnapi esti istentisztelet leírásával zárul. Ezt a formát ott lehet használni, ahol délelőtt is és a nap befejezésekor is tartanak istentisztelet.

A harmadik fejezetben a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek változó részeit, az úgynevezett propriumot találjuk. Szinte a fél kötetet kiteszi a minden egyes vasárnap anyagát közlő rész, amely a nap zsoltárát, kollekta imádságát, kegyelmi igéjét, Krisztus-dicséretét, valamint az úrvacsorához szóló nagy hálaadó imádságot foglalja magába. A mintegy százötven oldalnyi „változó rész” végén táblázat jelzi az ajánlott, az adott vasárnappal vagy ünneppel összekapcsolt énekek listáját (Énekrend). Ez után találjuk az általános könyörgő imádságok gyűjteményét, amely az eddiginek a többszörösét teszi ki.

A negyedik fejezet hozza a legtöbb újdonságot. Ez tartalmazza az egyéb istentiszteleti formákat. Nem kevesebb mint tizenegy alfejezet s azon belül tizennégy rendkívüli istentiszteleti rend található itt. Az önálló Gyónó istentisztelet kínálja, hogy a vasárnapi alkalomtól függetlenül találkozzon a gyülekezet a bűnbánat és a bűnbocsánat lehetőségével és ajándékával. A Mindennapi közös imádságok bemutatják a reggeli és az esti imaóra kötött formáit, felkínálva többféle variációs lehetőséget is. Két külön forma áll egyházi iskoláink és természetesen a gyülekezetek rendelkezésére a tanévkezdéssel és -zárással kapcsolatban: az ősi Szentlélek-hívás (Veni Sancte) a munka kezdetén, illetve a hálaadó Te Deum (Téged, Isten, dicsérünk) a tanév befejezésekor. A Családi istentisztelet emlékeztet az általános formára, de oldottabban, nagyobb szabadsággal kezeli a rendet. A sokak számára még idegenül hangzó „Tamás-mise” kötetünkben az Istentisztelet közelieknek és távoliaknak címet viseli. Ez az egyre inkább elterjedő forma missziói irányultságú: meg kívánja szólítani a kívülállókat éppúgy, mint az egyházuktól távol kerülteket. Az Ökumenikus istentisztelet szintén segíteni akar a sokféle – olykor rendezetlen – gyakorlat közepette azzal, hogy a más felekezetűekkel megélt közösségben evangélikus hangot és formát képviseljünk. A három nagyünneppel kapcsolatos rend közül a karácsonyesti és a passiói istentisztelet közismert és elterjedt (némi apró korrekció történt csupán), ugyanakkor az egyre több helyen végzett húsvét hajnali feltámadásünnepnek szép és tartalmában hallatlanul gazdag rendje is idekerült. A fejezet a két – „újdonságnak” számító – áhítatformával zárul: Könyörgés – Luther litániája nyomán és Krisztus-dicséret. Mindkettőben a meditatív biblikusság és a párbeszédre alapuló hiterősítés dominál.

Az ötödik fejezet az alkalmi istentiszteleteké. A keresztelés háromféle formája követi egymást (gyülekezeti, illetve családi istentisztelet keretében, valamint a felnőttkeresztség alkalmával). A szintén újdonságként megjelenő Keresztelési emlékünnep a hívő emberi élet egyik legnagyobb eseményére emlékeztet, annak következményeit mélyíti el: „Meg vagyok keresztelve.” Megújult a konfirmáció rendje, hogy fiataljaink – az ünnepélyességet megtartva – gördülékenyebben ünnepelhessék a megerősítő Isten jelenlétét. Végül itt található a templomi (urnás) temetés rendje azoknak a gyülekezeteknek a szolgálatához, amelyekben az altemplomban urnatemető van.

Ilyen gazdag tartalmú az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv. Jó tudni, hiszen a visszaszámlálásnál ennek érkezésére várunk.

Hafenscher Károly (ifj.)

::Nyomtatható változat::