Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Pedagógusok vitatkoznak: kell-e osztályozni, buktatni… A diákok álmodoznak: milyen jó lenne egy olyan iskola, ahol nincs felelés, osztályzás… De Isten világában erről nem lehet vita. Itt egyértelmű – Mt 18 szerint –, hogy a Király számot akar vetni. „Nincs Isten!” – mondja a bolond a 14. zsoltár 1. versében. És ez sokaknak tetszik, mert ha nincs Isten, akkor úgy élhetek, ahogy akarok. Nincs felelősség, ismeretlen dolog a hűség. Nincs számonkérés. „Ez az én életem. Azt teszek vele, amit akarok. Senki nem szólhat és ne is szóljon bele!” – mondják.

Hát igen: álmodozni, képzelődni lehet, de a tények rácáfolnak a könnyelműségre. Beteljesedik, amit Isten mondott: a tiltott fáról való evés vége a halál. És bár sokan tagadják ezt, igaza van Pálnak, amikor azt mondja, hogy a halál igazi fullánkja a bűn. Csak Isten népe tudja, hogy ez a fullánk csak egy helyen tűnik el: a golgotai kereszt alatt. Aki odamenekül, megtapasztalja, hogy Jézus vére elnémítja a vádat, mert Isten mindnyájunk vétkét Jézusra vetette.

Mielőtt továbbmennénk, gondoljunk bele, hogy mit jelent az egy családban, ha nincs számonkérés. Azt, hogy nem lehet rászólni a gyerekre, nem lehet megmondani, ha valamit rosszul csinál… De most kapaszkodjunk bele az örvendetes jézusi üzenetbe: aki benne hisz, nem megy ítéletre, „hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24). Megdöbbentően hatalmas ez az ige. Vége az Istentől való rettegésnek. Az új helyzetet Jézus így jellemzi: aki őbenne hisz, átment a halálból az életbe. A halál mélyebb értelemben nem más, mint a régi élet, a magamnak élés, a gondok mázsás súlya, amely gyötör, az „én” uralma – hogy csak néhányat említsünk. Jézus az övéi életében megtöri a bűn uralmát.

Hogyan történik ez? Úgy, hogy tükröt tart elénk. Jézus naponta ráteszi ujját életünk beteg pontjaira. Ezt olvassuk például az 50. zsoltár 20. versében: „Leülsz és felebarátodra beszélsz…” (Károli-fordítás) Tehát szemrehányást tesz a nyelv bűnei miatt is. Ugye mi ezt nem is tartanánk bűnnek, de az új életben más mérce alá kerülünk. Azt is felrója, hogy nem viseljük el az intést, a bírálatot. Tehát felsorolja hibáinkat, de szeretettel és javulásunkat munkálva teszi ezt.

Ha komolyan vesszük a Biblia üzenetét, az ige naponként belevilágít életünkbe. Ez a leleplező világosság szükséges! Olyan, mint sötét éjben a tengeren a világítótorony fénye, amely rengeteg életet mentett meg és vezetett a helyes útra.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::