Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egy „magyar tudós társaság” megalapítására ajánlotta fel birtokainak egyévi jövedelmét – hatvanezer forintot – 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István. Ennek emlékére a magyar kormány – a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére – 1997-ben november 3-át a magyar tudomány napjává nyilvánította. A kezdetben egynapos megemlékezés idővel többhetes sorozattá bővült; az idei évtől hivatalosan már a magyar tudomány ünnepéről beszélhetünk. Ennek jegyében hazánkban október 24. és december 2. között csaknem félszáz tudományos rendezvényt szerveznek. Ezek sorába illeszkedett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen november 8-án tartott ünnepi ülés. Ekkor vette át oklevelét a teológia rektorától, dr. Szabó Lajostól az intézmény két új díszdoktora: Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, valamint Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész, teológiai előadó.

Nem csak a hely szelleme miatt volt magától értődő, hogy miután az ünnepélyes alkalom kezdetén dr. Korányi András egyetemi adjunktus köszöntötte a megjelenteket, Isten igéjére figyelt a teológia dísztermét zsúfolásig megtöltő gyülekezet. Dr. Szabóné Mátrai Marianna, a gyakorlati intézet vezetője – a 67. zsoltár második verse alapján tartott – rövid igei elmélkedésében azt hangsúlyozta, hogy mindennap Isten kegyelmére szorulunk. Szükségünk van áldására, és arra, hogy ránk ragyogtassa arcát, hogy megtanítson bennünket örülni.

A legutolsó kérés szinte azonnal teljesülhetett, hiszen a kitüntetettek és a meghívott vendégek – rokonok, barátok, ismerősök – együtt örültek a református püspök és az evangélikus lelkész tudományos elismerésének.

Az új díszdoktorok munkásságát dr. Reuss András és dr. Csepregi Zoltán professzor méltatta. Ezután a kitüntetettek székfoglaló előadása következett: dr. Bölcskei Gusztávé A reformátori teológia aktualitása a 21. században, Keveházi Lászlóé pedig Egyházépítés egykor és ma: reformáció és misszió címmel.

A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke referátumát anyai ükapjának ajánlotta, aki 1837 és 1855 között Soltvadkerten evangélikus lelkészként szolgált. A reformátori teológiáról szólva elmondotta, hogy annak korszakos feladata ma és az elkövetkezendő évtizedekben az, hogy újra megerősítse a protestáns gondolkodás- és döntéskultúra alapjait. Véleménye szerint „ez lehet a sokat emlegetett, sokat hiányolt erőteljesebb és egységesebb protestáns hang a ma és a holnap Európájában”.

Székfoglaló előadásában dr. Bölcskei Gusztáv idézte Kálvin gondolatait, aki szerint „az egyház egysége kompromisszumok árán is megőrzendő drága kincs”. Az egyház nem hívők önkéntes egyesülése – ahogy azt ma esetleg mi látjuk –, hanem „azoknak az anyja, akiknek Isten az atyja” – hívta fel a figyelmet az előadó a reformátori definícióra. Az egyház egységének erénye továbbá az is – emelte ki –, hogy megtart az Istennel és a szolgatársakkal való közösségben.

Négy évvel ezelőtt, 2001-ben jelent meg Keveházi László „Tegyetek tanítvánnyá minden népet” – Egyetemes missziótörténeti vázlat című könyve, monográfiáját pedig az idén adta ki a Luther Kiadó, „A kereszt igéjét hirdetni kezdtem” – Sztárai Mihály élete és szolgálata címmel. A nyugalmazott evangélikus lelkész székfoglaló beszédének témájául két kutatási területét választotta, mert előadására készülve erősödött benne az a meggyőződés, hogy az egyház építésének az útja a reformáció és a misszió. Az egyház építésében a reformáció és a misszió összetartozott – hangsúlyozta Keveházi László, hozzátéve, hogy ennek ma is így kell lennie. Az előadó aláhúzta, hogy a reformáció nem – a magyarországi reformáció sem – szakadást akart, hanem a meglévő egyház megújítása volt a célja. Ennek egyik eszköze volt a misszió, Krisztusnak és a kereszt igéjének a hirdetése. Ez az az üzenet, amelyet a tanítványoknak – kinek-kinek a maga helyén – ma is tovább kell adniuk.

A magyar tudomány ünnepe a teológián délután a zuglói evangélikus gyülekezet templomában tartott hangversennyel folytatódott, majd az egyházi zene, közelebbről a himnológia egyes kérdéseit taglaló tartalmas előadásokkal zárult.

G. Zs.

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem

::Nyomtatható változat::