Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

Szentháromság ünnepe után az utolsó héten, örök élet hetében az Útmutató reggeli igéi az Úr Krisztust visszaváró gyülekezet hétköznapi feladatairól, valamint az örökkévalóságról adnak tanítást: „Mert én új eget és új földet teremtek… Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké…” (Ézs 65,17.18) – üzeni az élők Istene. Jézus eljön övéiért, hogy a menyegző örök örömében együtt legyen mindazokkal, akik szívükben a hit lámpását – benne a Szentlélek olajával – nem hagyták kialudni. „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,13) „Aki nincs még eléggé felövezve, kiáltson csak bűnbánattal Istenhez; s ő bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.” (Luther) János apostol látta az új eget és új földet, és hallotta a trónuson ülő Úristen szavait: „Íme, újjáteremtek mindent. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak…” (Jel 21,5.7) Mózes, az Úr szolgája földi életében nem mehetett be az ígéret földjére; meghalt „az Úr akarata szerint. És eltemette őt a völgyben…” (5Móz 34,5–6) S Illéssel dicsőségben megjelenve Jézus élete végéről szólottak a megdicsőülés hegyén (l. Lk 9,30.31). A szemtanú Péter a felkészülésre biztat: „…szentek legyetek egész magatartásotokban, (…) és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,15.13) Pál arra figyelmeztet, hogy „tűzálló” anyagokat használjunk életünk házának építése során, amely az ítélet tüzében is megmarad, mert „Isten épülete” vagyunk, amelynek egyedüli alapja „a Jézus Krisztus” (1Kor 3,9.11). A gyülekezet felövezett derékkal és égő lámpással, nem tétlenül várja Urát; az imádkozás, az igehirdetés és a misszió az utolsó percig nem szűnhet meg. „…legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. (…) …a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.” (Kol 4,2.5) Jézus halála megnyitotta a szentek szentjét, a sírokat, a pogány százados és katonái szívét: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54) – és számunkra a menny kapuját! Urunk feltámadásával kezdetté lett a vég; az örökkévalóság elkezdődött! Ezért „várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet” (Niceai hitvallás). „A keresztyén ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. Ezzel van elfoglalva egész életében. Így aztán jöhet a nagy nap bármikor, tudja, hogy Ura jön, s megváltást hoz” – így bátorít reformátorunk. Az örökkévalóság színterének a leírása meghaladja az emberi lehetőségeket: „»Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9) Az új Jeruzsálem kocka alakú, mint a szentek szentje a sátorban, s a tizenkettes szám az ő ó- és újszövetségi népét jelenti. „…tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, (…) hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,27) „Ó, Jézus, (…) / Igédben nem kételkedem, / Írd élet könyvébe nevem, / Vígy teljességre, ámen.” (EÉ 502,5)

Garai András

::Nyomtatható változat::