Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az egyik országos napilap néhány hete nyilvánosságra hozta egy reprezentatív felmérés eredményeit. A kísérletben felnőtt magyar állampolgároknak hatvan ismert „személyiséget” kellett fénykép alapján azonosítaniuk. A megkérdezettek közül a legtöbben Jézust ismerték fel, így a lap őt – az ismert musical címe után – a hírben szupersztárnak nevezte.

A keresztény ember számára több szempontból is elgondolkodtató ez a színes hír, amely szerint Urát olyan összeállításban találja „listavezetőként”, amelyben előkelő helyezéseket értek el magyar és külföldi politikusok, jelenlegi és volt miniszterelnökök, színészek, sportolók, sőt Mona Lisa, Garfield macska és a tévémaci is…

Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet? Örülhetünk-e annak, hogy a megkérdezettek több száz fős csoportja az illusztris társaság tagjai közül ma még (?!) a legtöbbször Jézus Krisztus „fényképét” választotta ki, az ő nevét tudták legpontosabban a válaszadók? És sírhatunk-e amiatt, hogy ilyen társaságban lett ő a listavezető? Ne feledjük, a vámszedők, parázna nők, cégéres bűnösök között kétezer éve is népszerűbb volt, mint a főpapok, írástudók és farizeusok között!

Mielőtt azonban megbotránkoznánk ezen, fordítsuk a kérdést magunk felé, és nehezítsük is meg egy kicsit! A kereszténynek mondott felnőtt magyar népességben fénykép nélkül ugyan hányan tudnák az Úr Jézust „azonosítani”, egyértelműen felismerni a saját szívükben?! S tegyük fel a mindent eldöntő közvélemény-kutató kérdést is: kiknek az életében, szívében listavezető a megváltó és szabadító Messiás? Vagy nálunk is csak szupersztár, mert ma ez a „menő”?

Sztárpolitikusként kezeljük, akit négyévente megválasztunk, majd esetleg újraválasztunk?

A Krisztus-pártiak szavazata egy életre szól, ha valóban hiteles és érvényes volt a választásunk – a megtérésünk! Ők nem csoportos, több jelöltet is tartalmazó listára szavaznak, hiszen a Krisztus-hívők szavazólapján csak egy jelölt neve szerepelhet.

Isten országában nem demokrácia, hanem teokrácia van. Egyedül ő az Úr, még ha „mifelénk” vannak is úgynevezett urak és istenek. Mi csak azért választhatunk, mert Teremtőnk nem akarat nélküli bábokat teremtett, hanem megadta a választás lehetőségét.

Éva választásának következménye minden emberre kihatott. Az Úristen ezt tanácsolja: válaszd az életet! Ebben a földi életben minden embernek lehetősége van a választásra, amikor hallja az evangéliumot. Nem lehet tartózkodni, le kell adnunk a voksunkat valaki mellett. Mondd, te kit választanál?

A mi döntésünknek is sorsdöntő következménye van. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján arról hallunk az evangéliumi igékben, hogy az Emberfia is választani fog. Bibliai szóhasználattal: az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik – a vőlegény az okos szüzeket választja.

Ha e földi életedben Jézust választottad, ha listádon ő a legismertebb személyiség, mert benne élsz, s ő tebenned, akkor az örökkévalóságban megismered e döntésed következményét: Jézus listáján ott szerepel a te neved is! Ő téged is kiválasztott a vele való örök életre.

Ne azon sírjunk vagy örüljünk tehát, hogy „képről” ma még a legtöbben Jézus Krisztust ismerik fel, hanem éljünk úgy, hogy a mi döntésünk eredményét sokan felismerjék szavainkban, tetteinkben, egész életfolytatásunkban! S ez a mi „választási képünk” olyan döntésre indítsa embertársainkat, melynek eredménye: újabb és újabb nevek Jézus listáján – a Bárány életkönyvében!

Mert az az örök élet, hogy (fel- és meg)ismerjük az egyedül igaz Istent és akit elküldött: az Úr Jézus Krisztust.

Garai András

::Nyomtatható változat::