Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Miután elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociális munkás szakát, több szakterület kipróbálása után az idősgondozás mellett köteleződött el. Több évet töltött a közigazgatásban, ma pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Irodája Diakóniai Osztályának vezetője. Jeszenszky Zitát arra kértük, röviden mutatkozzon be olvasóinknak, és szóljon néhány szót a diakóniai bizottság és az osztály működéséről, valamint az új diakóniai módszertani központról.

– Mielőtt ide kerültem, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben, az országos kutatási és módszertani központ szociálpolitikai főosztályának vezetőjeként dolgoztam. Munkám során betekintést nyerhettem a magyarországi szociális intézmények munkájába, megismerhettem e terület kihívásait és szépségeit, képzéseket szerveztem, szakmafejlesztési feladatokat koordináltam, emellett napi munkakapcsolatban voltam a meglévő negyvenöt „világi” módszertani és természetesen a két egyházi – a római katolikus és a református – diakóniai módszertani intézménnyel. Állami közegből „igazoltam át” tehát az egyházamhoz, mert egyre erősödött bennem a változás, változtatás utáni vágy. Ugyanakkor továbbra is szociális területen kívántam dolgozni, így örömmel fogadtam el – a diakóniai bizottság által felügyelt – diakóniai osztály vezetésére vonatkozó felkérést.

Evangélikus egyházunkban a szeretetszolgálat „legfelsőbb szintje” a zsinat alá tartozó diakóniai bizottság. Ennek elnöke Gregersen-Labossa György szombathelyi evangélikus lelkész; tagja – a diakóniáért felelős püspök, Ittzés János mellett – az a tíz választott képviselő, akik többnyire a diakóniai intézmények vezetői, de a tagok között van a hittudományi egyetem részéről dr. Szabó Lajos professzor, a gyakorlati tanszék vezetője is. Az országos irodán belül tevékenykedő diakóniai osztály egyik alapfeladata, hogy segítse, figyelemmel kísérje, felügyelje és koordinálja az intézményekben – és immár a módszertani központban – folyó munkát.

Az intézményi mellett természetesen meg kell említeni a gyülekezeti diakóniát is, jóllehet egyházunk szeretetszolgálatában jelenleg – néhány nagyszerű gyülekezeti kezdeményezéstől eltekintve – sokkal inkább az intézményi diakónia a jellemző. Szeretném, ha ez változna, ha szeretetszolgálatunk szélesedne és színesedne. Ennek érdekében a teológián diakónusképzést kellene indítanunk, hogy intézményeinkben az általunk képzett szakemberek dolgozhassanak. Olyan hozzáértők, akik a szakmai tudás mellett keresztény lelkülettel, szívvel-lélekkel végeznék a rászorulók, vagyis az idősek, a fogyatékossággal élők, a hajléktalanok, a szenvedélybetegek gondozását.

A hatékonyabb szeretetszolgálati munkát hivatott segíteni az újonnan létesített evangélikus diakóniai módszertani központ is, mivel a diakóniai osztály önmagában már nem tudja ellátni a megsokszorozódott teendőket. A diakóniai osztály kezdeményezésére egyházunk márciusban megkereste a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, hogy tegye lehetővé egyházunk számára is – hasonlóan a társegyházak gyakorlatához – saját módszertani intézmény kijelölését.

Tény, hogy a szociális területen jelentős átalakítás zajlik; jövőre a negyvenöt világi módszertani intézményből hetet tartanak meg, de bízom benne, hogy az egyházi fenntartásúakat mindez nem fogja érinteni. Jelenleg még kapunk állami támogatást, de enélkül is érdekünkben áll módszertani intézmény fenntartása.

Módszertani központunk Szarvason nyitotta meg kapuit. A helyszínt a diakóniai bizottság javaslatára Ittzés János püspök jelölte ki, az idő rövidségére való tekintettel pályáztatás nélkül. (A végleges helyszín kijelölése a januárban kiírandó pályázat elbírálásakor történhet meg.) Az evangélikus módszertani központ jelenleg tehát a szarvasi ótemplomi szeretetszolgálat keretében működik majd jövő év közepéig, három főállású munkatárs – Janurikné Csonka Erika, Gellai Józsefné és Kiss Gabriella – szolgálatával.

A szarvasi központban dolgozók teendőit a diakóniai bizottság, valamint a diakóniai osztály határozza meg, a vonatkozó világi és egyházi jogszabályok figyelembevételével. A diakónia területén felelősségteljes feladat hárul mindannyiunkra: erősíteni kell a szolgáltatások szakmai hátterét, önkéntesek toborzásával és oktatásával kell tennünk annak érdekében, hogy erősödjék egyházunk diakóniai szolgálata, hogy ezáltal a mindennapi életben még inkább jelen lévő, azaz cselekvő módon élő és ható egyház lehessünk.

Lejegyezte: Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::