A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Délelőtt előadást tartott a teológián, délután vezényelt és zenélt a zuglói evangélikus templomban, ezután pedig Gyülekezeti liturgikus könyvvel (GyLK) a kezében ült le interjút adni az Evangélikus Életnek. Persze nem véletlenül, hiszen dr. Bence Gábor egyházzenész, a fóti Evangélikus Kántorképző Intézet igazgatója, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium énektanára délelőtt a teológián Az Evangélikus énekeskönyv és a Gyülekezeti liturgikus könyv kapcsolódási pontjai címmel tartotta meg referátumát.

– „Miért van szükség ťkülönŤ Gyülekezeti liturgikus könyvre?” – tette fel és válaszolta is meg a kérdést a magyar tudomány ünnepe alkalmából elhangzott előadásában. Kérem, ismertesse olvasóinkkal is a kiegészítő kötet használatának szükségessége mellett felsorakoztatott érveit.

– Énekeskönyvünk jelenleg négy részből áll: tartalmaz istentiszteleti rendeket, liturgikus énekeket, például recitált zsoltárokat, verses énekeket, azaz korálokat, és van egy imádságos része is. Egyházunk Agendaszerkesztő és Liturgiai Bizottságának tagjai úgy érezték, hogy a meglévő istentiszteleti rend kiegészítésre szorul. Így született meg az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv című kiadvány, amely 2005 adventje óta forog közkézen; ennek gazdag anyagát a lelkészek használhatják. Ám úgy gondoltuk, hogy a lelkipásztorok mellett a gyülekezeti tagoknak is nagy szükségük van az új liturgia megértésére, ismeretére és használatára, ezért úgy döntöttük, hogy készüljön egy Gyülekezeti liturgikus könyv is. Ez a kötet – az evangélikus gyülekezeti énekeskönyv kiegészítő kötete – tehát azzal a céllal született, hogy egyfelől építsen a meglévő gyülekezeti énekeskönyv anyagára, azaz megőrizze a hagyományokat, másrészt pótolja annak esetleges hiányosságait, tehát újat is hozzon.

– Előadása közben körbeadták a könyv néhány példányát. Az Ön által írt előszóban azt olvashatjuk, hogy ez már a második próbakiadás. Mikor készült az első?

– Két éve készült az első, és tavaly ősszel a második.

– Kikkel „tesztelték” a próbaverziókat?

– A fóti kántorképző hallgatói, valamint teológusok próbálhatták ki az elkészült anyagot.

– Az interneten olvastam, hogy a Fővárosi Protestáns Kántorátus tagjai is ismerkedhettek vele, és vélhetően „hazai pályán”, vagyis saját, kelenföldi gyülekezetében, ahol kántorként szolgál, is élt a lehetőséggel, hogy „áténekeltesse” ezt az anyagot…

– Természetesen a kelenföldi kórus is nagyon sokat segített. A kóruspróbák imádságait e könyvből zsoltárt énekelve tartjuk. Gyülekezetünkben már tizenhárom esztendeje a munkaév minden vasárnapjának estéjén van énekelt vespera a kántorátussal, az itt szerzett tapasztalatok szervesen beépültek a kötetbe. Az említett próbakiadások is a gyakorlati használat nyomán született kérések és változtatások átvezetésével készültek el. A véglegesnek szánt, harmadik verzió már nyomdában van.

– Milyen részekből épül föl a Gyülekezeti liturgikus könyv?

– Öt nagyobb részből áll: vasárnapi és ünnepnapi istentiszteleti rendek; alkalmi és réteg-istentiszteletek rendjei; áhítatformák és közös imádságok; himnuszok, zsoltárok, egyéb liturgikus tételek; végül pedig verses gyülekezeti énekek.

– Milyen szempontok szerint válogattak?

– Mint már említettem, célunk a hagyományőrzés, a protestáns, illetve az evangélikus énekkincs legjavának bemutatása, de egyfajta – ha tetszik – újítás is volt, hiszen gyülekezeti énekeskönyvünk már negyed százados. Az ötödik részben például ezért közlünk zenei okokból „félretett” és „egyházpolitikai indokkal mellőzött” énekeket, gondolok itt Ordass Lajos püspök fordításaira.

És ha már ez szóba került, hadd jegyezzem meg, hogy ezeket a fordításokat Trajtler Gábor orgonaművésznek köszönhetjük, ő őrizte meg őket az utókor számára. Trajtler Gábornak azért is nagyon hálásak lehetünk, mert egyfajta hidat képezve a múlt és a jövő között segíti munkánkat, hiszen ő volt az, aki már az 1982-es, első egységes Evangélikus énekeskönyv szerkesztési munkálatainak is aktív részese volt, és mi is bátran felkereshettük őt, ha segítségre volt szükségünk az új kötet összeállításában – s nyugodtan mondhatjuk, hogy a kiegészítő kötet szerkesztésében is tevékenyen részt vett.

– A Gyülekezeti liturgikus könyv részeinek felsorolásakor istentiszteleti rendeket említett, ezek sorába tartozik énekelhető liturgikus anyag is. Énekelt liturgia az evangélikus istentiszteleti gyakorlatban azonban meglehetősen ritkán fordul elő…

– Ez sajnálatos, holott van valami különleges szépség és ajándék abban, amikor valaki a zsoltárokat recitálja! A kötet a „ritkaságszámba menő műfajok” esetében egyébként tanítani igyekszik, tehát szándékában áll alaposabban megismertetni minden újat, illetve viszonylag újat. A szerkesztők az ilyen elemeket magyarázattal látták el.

– Kérem, nevesítse a könyv szerkesztőit!

– Az összeállításban Barta-Gombos Arikán, Ecsedi Klára, dr. Ecsedi Zsuzsa, dr. Finta Gergely, Gálos Miklós, Győri Noémi, Hafenscher Károly, dr. Hubert Gabriella, Simon Barbara, Trajtler Gábor és Véghelyi Antal működött közre. A tervezőszerkesztő Kendeh K. Péter volt, Zászkaliczky Zsuzsanna pedig szép reneszánsz kori metszeteket válogatott hozzá illusztrációként.

– Az Énekeskönyvek és évszázadok című konferencia egyik előadója, Wagner Szilárd kitért a fordításokkal kapcsolatos nehézségekre. A Gyülekezeti liturgikus könyv esetében hogyan oldották meg ezeket a problémákat?

– Déri Balázs filológus, énekfordító, valamint Kertész Eszter költő segítségét kértük.

– Az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv mondhatni viharos fogadtatásban részesült. Nem tart attól, hogy ez a sors vár a Gyülekezeti liturgikus könyvre is?

– Olyan kiadványt nem lehet készíteni, ami mindenkinek tetszik, de én bízom abban, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló. A jobbítás szándéka vezérelt minket, tudásunk, tapasztalatunk legjavát adtuk.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::