Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Mint arról rövidhírben már lapunk múlt heti számában tudósítottunk, Reformátusok a totalitárius rendszerekben a 20. században címmel konferenciát rendezett október végén a Magyarországi Református Egyház (MRE) Doktorok Kollégiuma és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete. Mivel a téma az egyházi embereknek a megpróbáltatások idején való viselkedése volt, nagy érdeklődés előzte meg a tanácskozást; megjelentek rajta többek között a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetői, dr. Feldmájer Péter és Zoltai Gusztáv is.

Az MRE Dunamelléki Egyházkerülete Ráday utcai székházának dísztermében Kádár Zsolt, a Doktorok Kollégiumának főtitkára üdvözölte a megjelenteket, majd Bölcskei Gusztáv püspök nyitotta meg a konferenciát. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora a múltfeltárás teológiai szempontjait adta meg, hangsúlyozva, hogy felejteni csak az áldozatnak van joga.

Nagy Zsombor, a Budapesti Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium tanulmányi igazgatója Szabó Imre esperes zsidómentő ténykedéséről számolt be az esperes fennmaradt naplója és családtagjainak elmondása alapján. Szabó Imre humanitárius tevékenysége folytán ellentétbe került Tasnády Nagy András egyházgondnokkal, ennek ellenére még a lakásán is zsidókat bújtatott. Kutatta az egyházi vezetők deportálás elleni közös tiltakozásának lehetőségét; a közös fellépésben végül a protestánsok meg is egyeztek, katolikus csatlakozás hiányában azonban ez nem jött létre.

Horváth Erzsébet egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetője előadásában Ravasz László álláspontjának változásait követte a zsidótörvényektől a budapesti deportálás sikeres megakadályozásáig. Fekete Károly egyetemi docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetője ifj. Varga Zsigmond mártíriumáról szólott. Az ifjú lelkészt nyilasellenes kijelentéseiért Mauthausenbe deportálták, itt halt meg.

Ablonczy Balázs történész, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa a református egyházi sajtóban megjelenő, a kibontakozó hitlerizmust elítélő hangokat elemezte, kiemelve az antiszemita hangvétel eltűnését a ’40-es évek elejétől. Bereczky Noémi történész a dédapjának, Bereczky Albertnek példás helytállásáról szólt; neki köszönhetően ezrek menekültek meg a Pozsonyi úti templomban.

A szünetben a jelenlevők Bogárdi Szabó Istvánnak, a Dunamelléki Egyházkerület püspökének vezetésével megkoszorúzták a Ráday Kollégium udvarán és első emeletén a lelkész áldozatok emlékére elhelyezett emléktáblát, illetve kopjafákat.

Délután a 20. század másik önkényuralmi rendszerével foglalkozott a konferencia.

Kósa László etnográfus, történész, akadémikus, az ELTE egyetemi tanára a református egyház és az állambiztonság viszonyát taglalta, főleg belügyi jelentések alapján. Földváryné Kiss Réka történész, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa az államszocializmus egyházpolitikájának kérdéseit vetette fel, némelyiket meg is válaszolva.

Glatz Ferenc történész, akadémikus, az ELTE egyetemi tanára, a rendező Történettudományi Intézet igazgatója zárszavában visszaemlékezett egy 1987. őszi konferenciára, amelyet még miniszterként nyitott meg. Személyes hangon utalt saját gyökereire, kiemelve lutheránus szellemű neveltetését. Figyelmeztetett arra, hogy a demokrácia csődje nyit utat a totalitárius rendszereknek. Hangsúlyozta: más dolog zsidóságról beszélni a holokauszt előtt és után, hiszen 1938 és 1942 között sokan nem látták, hova fognak vezetni a zsidótörvények.

Róbert Péter

::Nyomtatható változat::