Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 32
- A zöld sziget északi sarkán
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
A zöld sziget északi sarkán
Amikor gépe átrepül az Ír-tenger fölött, és eléri Észak-Írország határát, az utazó rögtön
megérti, miért hívják ezt a vidéket csak úgy, hogy „a zöld sziget”. A települések épületeit
és egy-két erdőt leszámítva csak a legelésző birkanyájak fehérsége töri meg a legelők
összefüggő zöldjét.
De ez az a vidék, ahol egykor óriások is éltek, egymással csatáztak, vagy épp szerelmet vallottak
egymásnak. Ha pedig a mostani emberfia jól viselkedik, akkor egy kis manó, a Lepricon költözik a
házába sok szerencsét hozva az ott lakóknak. Hogy kihez költözött be a manó, kihez nem, azt persze
nem tudhatjuk, azt azonban tapasztalhatjuk, hogy az északírek barátságosak és nyitottak –
ilyennek teremtette őket a Jóisten. Mindig lehet velük alkalmat találni – az alkalomhoz pedig egy
hangulatos pubot, vagyis kiskocsmát – egy pint sör melletti beszélgetésre. Ha pedig inkább egy csésze
teát vagy kávét kíván az ember egy finom scone-nal, azaz ír pogácsával, az sem akadály, csak
tej legyen hozzá.
Ám tegyük azt is őszintén hozzá: bizonyára nem mindenkinek ez a békés kép jut eszébe, ha például
Belfast vagy az IRA – az Ír Köztársasági Hadsereg – nevét hallja. S valóban sokat lehetne mesélni
arról, hogy a történelmi múltban éppúgy, mint az utóbbi majdnem negyven évben milyen sokszor
elfelejtkeztek ebben a piciny országban az egymás iránti tiszteletről, és a szemben álló felek milyen
sokszor fogtak akár fegyvert is egymásra, csak hogy saját politikai nézeteiket érvényesíthessék.
Mert ez az az ország, ahol a kisebbségben levő katolikusok az ír zászlót használják, és az Egyesült
Királyságtól való elszakadást, ezzel párhuzamosan az Ír-sziget újraegyesülését szorgalmazzák, míg
az angol koronához hű protestánsok elégedettek a brit zászlóval és mindazzal, amit a United Kingdomhoz
való tartozás jelent.
„Ír vagyok, az anyanyelvem angol, kétféle útlevelem lehet: brit vagy ír, négyféle nemzeti zászlót
használhatok: a britet, az írt, Észak-Írországét vagy Ulsterét, amely a hat északír megyét és az Ír
Köztársaság három megyéjét jelenti. A szegregáció még mindig nagy az országban: protestánsként
nem szívesen mennék be egy katolikusok lakta utcába vagy negyedbe, de egy katolikus sem érezné
kellemesen magát protestáns környéken. Mivel családom protestáns, én ilyen iskolába kerültem;
katolikusként nyilván katolikus iskolába jártam volna. Az, hogy nekem vannak barátaim a másik
részről is, ritkának mondható. Bár az 1998-as békekötés óta nagy a nyugalom az országban, sok
feszültség tapasztalható, és sok kérdés van még nyitva köztünk” – akár így is összefoglalhatná egy
északír azt a sajátos helyzetet, amely számukra természetes, de a kívülálló elcsodálkozik rajta, és
próbálja megérteni.
Van egy különleges hely Észak-Írország északi részén, amely a Corrymeela Community nevet viseli.
Ez a keresztény közösség fennállásának negyvennégy éve alatt már nagyon sokat tett az északír
megbékélésért. Ismerkedjenek meg Olvasóink is egy kicsit közelebbről ezzel a közösséggel!
::Nyomtatható változat::
|