EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élõ víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 32 - A hely, ahol szeretnek és számon tartanak

A hét témája

Beszélgetés a Corrymeela közösség központjának igazgatójával

Hozzászólás a cikkhez

A hely, ahol szeretnek és számon tartanak

Negyvennégy évvel ezelõtt egy belfasti embernek volt egy álma: olyan keresztény közösséget szeretett volna életre hívni, ahol nem számít a felekezet, a foglalkozás vagy a családi háttér. Egy dolog volt fontos az alapító Ray Davey számára: Jézus Krisztus. Raynek, az egykori második világháborús fogolynak és a belfasti Queen Egyetem lelkészének és társainak az imái meghallgatásra találtak: 1965-ben megnyithatták a béke és megbékélés házát az észak-írországi Ballycastle városkában. A Corrymeela névre keresztelt központ jelenlegi igazgatójával, Ronnie Millarral beszélgettem Atlantióceánra nézõ irodájában.

– Negyvenhárom év nagy idõ egy közösség életében; akár meg is szûnhet ezalatt. Az Önök közössége azonban az évtizedek múlásával nemhogy fogy, de egyre inkább növekszik.

– Amikor annak idején Ray Davey és barátai hívására találkozott az elsõ csoport, mintegy ötvenen voltak. Volt közöttük háziasszony, kereskedõ, professzor és néhány érdeklõdõ diák is. Mindegyikükben megvolt a vágy egy olyan különleges keresztény közösség iránt, ahol megoszthatják egymással örömüket, bánatukat, és feltöltekezhetnek a Biblia szavai mellett. Nagy örömöt jelentett számukra, amikor 1965 júniusában megvehettek egy táborhelyet itt északon, Antrim megyében. Lelkesedésüket akkor még az a jelszó sem hûtötte le, amely így szólt: „Ha aludni akarsz, szögelj össze magadnak egy ágyat!”

Ma a hely – modern körülmények között – még mindig ugyanabban a szellemben mûködik: célunk elõsegíteni a megbékélést, begyógyítani a sebeket, amelyek a szociális, vallási és politikai megosztottságból fakadnak nemcsak Észak-Írországban, hanem az egész világon. Corrymeela az északír konfliktusokban sokat szenvedett egyénekkel és közösségekkel való elkötelezett törõdés alapjaira épült. Ez a keresztény közösség abban hisz, hogy a megbékélést leginkább a különbözõ hátterû emberek közötti személyes találkozások és kialakuló barátságok segíthetik elõ.

– Hány emberrel kerülnek kapcsolatba évente?

– Százötven regisztrált tagunk van és közel ötezer támogató szimpatizánsunk. Több mint nyolcezren vesznek részt minden évben a különbözõ megbékélési és hitéleti programjainkon.

– A helyszín egész évben táborozóktól hangos. Milyen jellegû csoportok érkeznek ide, és mennyi ideig maradnak?

– Egyszerre mintegy százharmincöten lehetnek a konferenciaterületen három, egymástól független épületben. A hozzánk érkezõ csoportok között megtalálhatók gyerek-, ifjúsági, család-, egyházi és nemzetközi csoportok. Év közben hetente két turnusban érkeznek a konferenciázók: keddtõl péntek kora délutánig, illetve hétvégeken péntek estétõl vasárnap ebéd utánig. Minden évben júliusban kezdõdik a nyári program, amely augusztus végéig tart – ekkor az ide érkezõ csoportok egy hétig vannak itt. Huszonkilenc fõállású munkatárs gondoskodik az ellátásukról és a programjaikról.

– Saját tapasztalatból tudom, hogy a fõállásúaké mellett igen nagy szerepe van az önkéntesek munkájának is…

– Ó, igen. Minden szeptemberben új, tizenkét fõs, a világ minden tájáról érkezõ fiatalokból álló önkéntes csapat kezdi meg nálunk a munkáját. Egy évig itt élnek és dolgoznak. Feladatuk elsõsorban az ide érkezõ csoportokkal való foglalkozás, de néha a konyhán vagy a takarító személyzetnek is segítenek. Tizenkét hónapig közösségben élni távol az otthontól, családtól, barátoktól igen sajátos életforma, tele van kalanddal; de mi tagadás, néha igen megterhelõ is. Remek fõállású koordinátorunk van, aki ezeknek az önkénteseknek a gondját viseli.

Emellett igen sok, rövidebb idõre érkezõ önkéntes segítségére is számíthatunk. Mindenkit szeretettel látunk, aki szeretne a Corrymeela közösségnél önkéntes lenni!

– Hogyan tudják finanszírozni az itt folyó nagyszerû munkát?

– Bevételeink legnagyobb részét adományok teszik ki. A költségvetés húsz százaléka az államtól érkezik, emellett az ideérkezõ csoportoktól is kérünk szerény hozzájárulást, valamint van néhány cég, amely támogatja a tevékenységünket. Minden támogatásért hálásak vagyunk.

– Mint ismeretes, Észak-Írországban az elmúlt harminc esztendõ igen nehéz, konfliktusokkal, fegyveres összetûzésekkel terhes volt, de a békekötés óta sok változás történt. Corrymeela mindig is a béke és a megbékélés helye volt. A megváltozott körülmények között is van jövõje?

– Ne felejtse, hogy a központot még a háború elõtt alapították! Amikor a bajok kezdõdtek, akkor Corrymeela úgy reagált, hogy katolikusokat és protestánsokat hívott, hogy néhány napot együtt eltöltve lehetõségük legyen egymással találkozni, beszélgetni, tárgyalni. Egy biztonságos helyet akarunk felkínálni, ahol meghallgathatjuk egymás történeteit. Ebben a kis országban még mindig óriási a szegregáció – iskoláink kilencvenöt százaléka felekezeti alapon elkülönülve mûködik, és a lakosság nyolcvanöt százaléka él szegregáltan. Ez azt jelenti, hogy még mindig vannak színtiszta katolikus, illetve protestáns utcák és negyedek, ahol az ember még véletlenül sem találkozik a másik fél tagjaival. Sok gyereknek esélye sincs együtt játszani vagy iskolába járni a másik oldalhoz tartozó kortársaival. Mivel mi nagyon sok iskolával és gyülekezettel állunk kapcsolatban, az országban tizennyolcéves korára a legtöbb ember már hallott a Corrymeela közösségrõl, vagy táborozott is itt az évek során.

Ön az imént a hely jövõjérõl kérdezett. Igen, még mindig nagy szükség van a sebek gyógyítására és a közös jövõ alakítására. Sok áldozat még mindig arra vár, hogy meghallgassák és támogassák. Még mindig vannak árkok, az igazságtalanság és a fájdalom érzete még az emberekben van. De azt is tudjuk, nem kell, hogy a jövõnk a múltunk rabszolgája legyen. A háború vége valami újnak a kezdete – új lehetõség az erõszakmentes együttélésre a családjainkban, közösségeinkben, iskoláinkban, egyházainkban és lakóhelyeinken. Corrymeela soha nem volt ennyire tele emberekkel, mint manapság, akik arra vágynak, hogy felfedezzék, hogyan lehet – túllépve a múlton – békés társadalmat építeni.

– Már három éve igazgatója ennek a központnak. Mit jelent ez az Ön számára?

– Corrymeela nagyon különleges hely; számomra kiváltságot jelent itt élni és dolgozni. A kedvenc tévésorozatom – a Cheers címû – egy bostoni bárban játszódik. Minden epizód ugyanúgy kezdõdik: a kétszárnyas ajtó szélesre tárul, besiet rajta az egyik szereplõ, és mindenki hangosan üdvözli õt: „Szia, Norm!” Corrymeela is ilyen hely: amint belépsz az ajtón, mindenki a neveden szólít. Mindannyiunknak szükségünk van egy helyre, ahova tartozhatunk – itt ez a jellemzõ: szeretnek és számon tartanak.

De amellett, hogy a központban átélheti az ember a közösség élményét, lehetõség van az Istennel való együttlétre is. Gerhard Tersteegen német költõnek a A sivatagba csábítva címû csodálatos, régi versét szeretném felidézni. Elsõ versszaka arról az érzésrõl szól, amelyet az ember akkor érez, amikor egyedül lehet Isten titkos helyén, ahol lélek a lélekkel, szív a szívvel találkozik. Azt gondolom, Corrymeela is egy Istennek ezen titkos helyei közül – néha csendes, néha zûrzavaros, de még olyankor is érezhetõ Isten békéje és jelenléte.


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élõ víz
Pál levele a rómaiakhoz – az elfogadás
Ádám nem járt biblia Ádám nem járt bibliaórára a falak fogságából
HETI ÚTRAVALÓ
Egyházunk egy-két hete
Folytatása következik
Emléktábla-avatás
Révfülöpön, kiadós esõben…
Keresztutak
Az evangelikálok szerepe az amerikai elnökválasztáson
A KIE mint missziói szervezet
Futball – máltai kereszttel
Evangélikusok
Harminc éve halt meg Ordass Lajos evangélikus püspö
A talpra állított életrend
e-világ
Változtass!
Keresztény szemmel
„Nevezz meg valódi nevünkön…”
Jegyzetlapok
Perzsa–zsidó viszony egykor és ma
Az állatok is a mennyországba kerülnek?
A hét témája
A zöld sziget északi sarkán
A hely, ahol szeretnek és számon tartanak
Észak-Írország
Evangélikus lelkészként ökumenikusan
Mit jelent számunkra Corrymeela?
Megtanultam…
„Jézus nyomában” Bibliával
evél&levél
Köszönet
Közlemények, nyilatkozatok
Karbantartás? Felújítás? Bontás?
E heti Luther-idézet
Luther Idézet
Kultúrkörök
Kiállítások a Biblia éve jegyében
Augusztusi születésnapos
Mátyás király és Ksiaz vára
A vasárnap igéje
Reménység
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Szószóró
Flossenbürgben jártunk
ÉnekKincsTár
Én lelkem, áldva áldjad szép énekszóval Istened!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2008 32 A hely, ahol szeretnek és számon tartanak

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster