EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 32 - Reménység

A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP – Ézs 29,17–24

Hozzászólás a cikkhez

Reménység

A sivatag furcsa érzésre ébredt. A reggeli szél mintha kevesebb homokot kavart volna fel, a színek is élénkebbek lettek, ahogy a kelő nap körbejárt rajta. A föld erei élettel teltek meg. Hajtások szökkentek a magasba, kacsok kerestek kapaszkodókat. Források buzogtak fel hirtelen. A víz magával hozta az élet minden formáját. Ott, ahol eddig csupán egy-egy vérszegény gaz próbált hősiesen megmaradni a homokon, színes virágoskert támadt. A magok fává nőttek. Égi madarak tűntek fel, fészket raktak az ágak között. A lombok gyönyörű gyümölcsöket rejtettek.

Emberek érkeztek. Teherautók taposták a virágokat, szemetet sodort a patak vize. Az emberek rejtőzködtek. Gonoszságokat terveztek a fák között, a bokrok sűrűjében. Falták a szaftos gyümölcsöket, és a levelekbe törölték mocskos kezüket.

A kert vágyakozni kezdett azon idő után, amikor sivatag volt. Szegények járták akkor. Bármit találtak a földön, ami kicsit is ehető volt, hálásak voltak érte. Azt hitte akkor, semmije nincs, szégyenkezett koldus volta miatt.

Leszállt az este. A kert azt álmodta, hogy sivatag.

Elfog annak a rossz érzése, hogy csak magunkat vigasztaljuk. A fogság minden rettenete készen áll, a magunk fogságait idézi. A nép, amely elszakadt Istentől, arra kényszerül, hogy a maga által megidézett sors áldozata legyen. Fel lehet ebből talán nézni valami szép jövő felé, de mit segít ez rajtunk, szegény bűnösökön?

Amikor becsapódott az ajtó, rettenetesen megijedt. Minden idegszálával összerándult. Akaratlanul is felemelte a kezét, özönvízszerűen támadt rá a világ zaja. Mindennek hangja lett: a kutyák ugattak, a kocsik nyikorogtak, a levelek susogtak a szélben, az emberek nevettek. Valaki kalapált az egyik udvaron, minden lépés toppant a homokban, egy madár röppent fel mellőle surrogó szárnyakon.

Álmában azelőtt beszélt és hallott néha. Ilyenkor összeszorulva ébredt, annyira idegen volt a szó érzete számára, hiszen eddig minden napja süketségben és némaságban telt. Látta, ahogy az emberek mutogattak, amit kellett, megértette. Most megijesztette a zajok sokasága, mindent hallani kényszerült. A káromkodások és szitkok, a nyílt hazugság és az átkok. Két kezét a fülére tapasztotta. Nem akart ide tartozni. Hogy találja meg az ő világát, a csendet?

Jézus csodái jelek. Megmutatta, hogy micsoda erő van nála, hogy nem csupán vakságon és süketségen, hanem életen és halálon is úr. De véget értek az ünnepi pillanatok, kezdődött a böjt. A Mester itt hagyott minket fájdalmainkkal, szégyenünkkel, bűneinkkel. Igazi fogság mindahány. Oldalt nézünk, hallva az ígéretet – „…ma velem leszel a paradicsomban” –, de már közelednek kalapácsos gyilkosaink, hogy eltörjék lábainkat.

Ahogy lemosta a sarat, a homokszemcsék kellemetlenül belementek a szemébe, akaratlanul is pislognia kellett. Az első képek így csak egy-egy pillanatra tűntek fel. Elöntötte a mérhetetlen vágy az eddig soha nem látott világ iránt. Tudta, hogy már az övé, de szemhéjai a homok miatt nem engedték, hogy átadhassa magát a csodának. Pedig ott volt végre mindaz, amire annyira vágyott egész életében. Ott voltak a színek, a fények, a különleges alakzatok. Minden más volt, mint ahogy eddig elképzelte. A kezével körüljárt formák most igazán mutatták meg magukat. Csodálkozva nézett körül. Mennyi idő lesz még, amire mindent megismer!

Egy-két nap után kezdte felfedezni a szemek beszédét. Mivel talán jobban figyelt az őt körülvevő világra, észrevette a hazug pillantásokat, a sanda kacsintásokat, az érzéketlen tekinteteket. Volt, aki a szemével megalázott, más szúrósan nézett. Mindez eddig nem jutott el hozzá. Meglátta az élet nyomorát: a szegénységet, a koszt, a furcsa fintorokat, a halottak arcát. Napokon keresztül rótta az utcákat, egyre keserűbb szívvel.

Oda ért végül, ahonnan elindult, koldustársai közé. Leült az ismerős helyre, a szokott testtartásban. Kendőjével bekötötte a szemét.

Az eljövendő boldogságot szívesen szorítanám a belátható távolságon belülre. Minden szenvedésben ott rejlik a valódi békesség. A bűnök büntetése újabb lehetőségeket tár fel. De a próféta ma még többet ad. Az igazi próféta ma még többet ad. Létezik ez a boldogság a látható világban éppúgy, mint a láthatatlanban, a jelenvalóban éppúgy, mint az eljövendőben, itt és odaát. Ennek a boldogságnak hirdetője vagyok. Örüljetek: Isten valami egészen újat kezd, amiben van értelme hallani és látni, és amiben van értelme kertté és erdővé lenni.

Mintha vonzotta volna valami. Levette kezét a füléről. A zaj ellenségesen tört be újra hozzá. Végigment az utcán. Kiért a városból.

Mintha vonzotta volna valami. Levette a kötést a szeméről. A világ dolgai gonoszan néztek nyitott arcába. Végigment az utcán. Kiért a városból.

Az út kereszteződésénél találkoztak. A szem és a fül. A csoda tanúi. Nem sokat beszéltek. Tudták, hogy együtt kell menniük. Hamarosan feltűnt a kert. Hívta őket azon a néma hangon, amelyet a süketek hallanak. Csalogatta őket azzal a vízióval, amelyet csak a vakok látnak. Megérkeztek. A kert erdőnek látszott.

Napokon keresztül csírákat és magokat gyűjtöttek. Aztán elindultak vissza a városba. A kereszteződésnél elbúcsúztak. Mindkettőjüknek megvolt a maga útja. Sok dolguk volt.

Koczor Tamás


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
Pál levele a rómaiakhoz – az elfogadás
Ádám nem járt biblia Ádám nem járt bibliaórára a falak fogságából
HETI ÚTRAVALÓ
Egyházunk egy-két hete
Folytatása következik
Emléktábla-avatás
Révfülöpön, kiadós esőben…
Keresztutak
Az evangelikálok szerepe az amerikai elnökválasztáson
A KIE mint missziói szervezet
Futball – máltai kereszttel
Evangélikusok
Harminc éve halt meg Ordass Lajos evangélikus püspö
A talpra állított életrend
e-világ
Változtass!
Keresztény szemmel
„Nevezz meg valódi nevünkön…”
Jegyzetlapok
Perzsa–zsidó viszony egykor és ma
Az állatok is a mennyországba kerülnek?
A hét témája
A zöld sziget északi sarkán
A hely, ahol szeretnek és számon tartanak
Észak-Írország
Evangélikus lelkészként ökumenikusan
Mit jelent számunkra Corrymeela?
Megtanultam…
„Jézus nyomában” Bibliával
evél&levél
Köszönet
Közlemények, nyilatkozatok
Karbantartás? Felújítás? Bontás?
E heti Luther-idézet
Luther Idézet
Kultúrkörök
Kiállítások a Biblia éve jegyében
Augusztusi születésnapos
Mátyás király és Ksiaz vára
A vasárnap igéje
Reménység
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Szószóró
Flossenbürgben jártunk
ÉnekKincsTár
Én lelkem, áldva áldjad szép énekszóval Istened!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2008 32 Reménység

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster