e-világ

Hozzászólás a cikkhez

FOTÓ: PETRI GÁBOR

Akik még emlékeznek Sztehlo Gábor evangélikus lelkészre, úgy emlegetik, mint a cselekvõ hit hiteles emberét, aki a legnehezebb körülmények között, a 20. századi történelem legviharosabb idõszakában is élte és gyakorolta a másokon való segítést. A magyar népfõiskolai mozgalom megalapítója a háborús évek alatt kifejtett hõsies gyermekmentõ munkásságával méltóvá vált arra, hogy a fõvárosban utcát nevezzenek el róla. A budapest-hegyvidéki önkormányzat szervezésében szeptember 25- én került sor a Sztehlo Gáborról elnevezett utca (régi nevén Árnyas köz) névadó ünnepségére a Vasvári Pál Gyermekotthon – az egykori Pax Gyermekotthon – kertjében. Az avatóbeszédet Gáncs Péter evangélikus püspök tartotta.

Harrach Péter országgyûlési képviselõ, az Országgyûlés alelnöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni a rendezvényen, ezért köszöntõbeszédét felolvasták; ebben Sztehlo Gábor emberi alakjának méltatása mellett szolgálatának és munkásságának részleteire is kitért. Harrach Péter rámutatott: Sztehlo Gábor élete és munkássága igazolja, hogy a hiteles keresztény magatartás nemcsak védelmet képes nyújtani a veszélybe került embereknek, hanem a vallási és etnikai korlátok lebontásával a társadalmi békét is képes megteremteni.

Sztehlo Gábor példája ma azért is fontos – hangsúlyozta Pokorni Zoltán, a XII. kerületi önkormányzat polgármestere –, hogy a mai zavaros társadalmi-politikai viszonyok között összezavarodott emberekben tudatosuljon: a legnehezebb háborús idõkben nemcsak svéd diplomaták és olasz nemesek mentettek magyar zsidókat, hanem voltak áldozatkész magyar hõsei is ennek az idõszaknak.

Gáncs Péter püspök avatóbeszédében úgy emlékezett meg lelkész elõdjérõl, mint aki a teremtõ Isten hûséges, kreatív munkatársaként mindig azt kereste, hogy hol kezdhet valami újat, alkothat- e valamit, ami az emberi közösségeket szolgálja.

Sztehlo Gábor a megtartó és szabadító Isten hatékony eszközének bizonyult. A háború embertelen éveiben ezernél több gyermek életét mentette meg. Errõl megragadó tömörséggel vall az ünnepi meghívón olvasható, tõle származó idézet: „Körülöttünk a háború minden borzalma, közöttünk pedig Isten megtartó szeretete.”

Sztehlo Gábor a Lélek eszköze is volt. Megkapta az erõ, a szeretet és a józanság lelkének ajándékát, amellyel mindig mások javára sáfárkodott. A Lélek gyümölcseként teremtõ fantáziával hívott életre új meg új szolgálati lehetõségeket és közösségeket. Ennek bizonysága a Gaudiopolis vagy a Pax Gyermekotthon, melyeknek alapítója és vezetõje volt egészen addig, amíg mûködésüket egy újabb embertelen és istentelen rendszer el nem lehetetlenítette.

Életének ma is aktuális és iránymutató summáját így fogalmazta meg naplójában: „A kereszténység nem a dogmák, hanem a szeretet világa. Az élõ, eleven, cselekvõ szereteté.” Jóval késõbb ennek az életmentõ szolgálatának a nyomán vált méltán ismertté és elismertté egyháza és hazája határain túl is.

Gáncs Péter kiemelte, hogy az emléktáblák után Sztehlo Gábor kreatív, dinamikus, mobilis munkásságának lényegét igazán éppen egy utca fejezi ki a legjobban, mivel Sztehlón keresztül mindig Isten szeretete volt úton rászoruló emberek és közösségek felé. „Hirdesse ez a kis utca, hogy ez az út ma is járható, és hogy ez az egyetlen járható út, amely a jelenbõl a jövõ felé segíthet és vezethet minket” – fogalmazott a püspök.

Sztehlo Gábor fia, ifj. Sztehlo Gábor, aki egészségi állapota miatt nem tudott eljönni az avatásra, levelében azt írta: édesapja szeretettel segített a rászorulókon, és soha nem tett különbséget az emberek között vallásuk, nemzetiségük vagy származásuk szerint.

Bartosné Stiasny Éva, aki az evangélikus lelkész munkatársa volt a háború alatt, két dokumentumot adott át a kerület polgármesterének. Az elsõ azoknak az aláírását tartalmazza, akikkel „együtt álmodták meg a Sztehlo utcát”. A másik a saját eredeti vöröskeresztes igazolványa – Sztehlo Gábor kézjegyével.

Az avatóünnepségen a Solti György Zeneiskola fuvolaegyüttese mûködött közre. A rendezvényt követõen levetítették a Sztehlo Gábor munkásságáról szóló, Gaudiopolis címû filmet.

Petri Gábor

::Nyomtatható változat::