Élő víz

A B I B L I A É V E

Hozzászólás a cikkhez

A második levél ugyanahhoz a közösséghez szól, amelyet az elsõben megismerhettünk. Pál korábbi levele nem járt teljes sikerrel: a feltámadás kérdése szemmel láthatóan továbbra is élénken foglalkoztatta a thesszalonikai híveket, olyannyira, hogy ehhez kapcsolódóan újabb félreértések is szárnyra kaptak.

Egyesek úgy gondolták, hogy ha Krisztus ilyen hamar, talán napokon, heteken vagy hónapokon belül visszajön ítélni élõket és holtakat, akkor semmi szükség a mindennapi fáradságos munkavégzésre. Elvégre azt a rövid idõt, amely még hátravan, miért kellene „elrontani” a munkával?

Pál elfogadhatatlannak tartotta ezt a cinikus hozzáállást, és kemény szavakkal igyekezett rendet tartani a thesszalonikai gyülekezetben: „Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat mûvelnek.” (10–11. vers)

Mindenek ékesen és jó rendben…

Az elsõ keresztények nem csupán a tanbeli fegyelemre ügyeltek, de az erkölcsi feddhetetlenségre, a gyülekezet jó rendjére is. Aki nem tartotta magát a szent írásoknak és az apostoli tanításnak megfelelõ életvitelhez, azt nagyon hamar kivethette magából a közösség. „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek (…): ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.” (14–15. vers)

Pál leveleiben is számos példát találunk arra, hogy az apostolnak intenie kellett az adott gyülekezetet, hogy gyakoroljon „egyházfegyelmet”. Szerinte a külsõ rend hiánya mindig belsõ rendetlenséget takart. A belsõ harmóniát tükrözõ külsõ rendre a hitbeli szempontok mellett a kívülállók véleménye miatt is szükség volt. Az elsõ keresztények viselkedése alapján ugyanis a külvilág a Krisztus-hit értékességérõl vagy értéktelenségérõl is ítélkezett.

„…csak az autonóm személyiségek képesek a jó rendre. A rendetlenség az, ha lényegi és formai rendetlenség van. A diktatúrákban is (…) mereven akartak valamit megtartani, amibõl már épp a lényeg tûnt el. A jó rendetlenség pedig az, ha lényegi rend van, a tárgyak jól szolgálják a célt, de nincs merevség.” (Polcz Alaine)

„Én a rendben nem tudok eligazodni. Nem találok meg semmit. Valahogy idegen tõlem, hogy ez itt áll, az ott áll. Nekem úgy jó, ha minden egy csomóban van. Akkor a csomót elõhúzom, kotorászok benne, megtalálom, amit keresek, és lököm vissza a helyére. Hát nem racionálisabb és gyorsabb, mint mindent folyton a helyére rakosgatni?” (Egy raktárosnõ)

Magyar Bibliatársulat

::Nyomtatható változat::