e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Nem férhet kétség ahhoz, hogy ma már nem létezhet cég és intézmény saját honlap nélkül. Amit a múlt században a telefonszám jelentett, azt napjainkban az internetes jelenlét képviseli: a létezés bizonyítékát, a kapcsolatfelvétel lehetõségét és végsõ soron a megbízhatóságot. Nem lehet vitába szállni azzal sem, hogy már régen sem volt elég egy vonal, és ajánlatos volt bekerülni valamelyik – sárga oldalakra nyomtatott – tematikus telefonkönyvbe; ezeket akár az internet elõtti kor keresõinek is lehetne nevezni. És bár a mûködõ weboldal és a Googleben elért jó helyezések birtokában eddig talán mindenki karba tett kézzel várta a látogatókat, ezentúl már egészen biztosan nem teheti meg.

Nemrég jelent meg ugyanis a Ne törd a fejem! címû könyv, amelyet az érthetõség kedvéért a Felhasználóbarát webdizájn alcímmel is elláttak. Szerzõje az a Steve Krug, akit az egyik legnagyobb használhatósági szakemberként tartanak számon, ráadásul olyan szakértõként, akinek jól áll a tudományos ismeretterjesztés stílusa. A mintegy kétszáz oldalas, színes kötet ennek megfelelõen igen gazdagon illusztrált, és száraz szövegek helyett leginkább valós példákon keresztül ismerteti meg az olvasót a gyakorlati webergonómiával.

A könyv – röviden összefoglalva – segítséget nyújt olyan weboldalak készítéséhez, amelyet használnak is a látogatók: amelyen cikket olvasnak, információt találnak, vásárolnak, kommunikálnak. Emellett arról szól, hogy mit gondolnak rosszul a fejlesztõk, amikor elképzelik, hogy miként viselkednek a látogatók a felsorolt cselekvések végrehajtásakor. Meg arról, hogy mennyire egyszerûvé teheti egy pár emberrel elvégzett teszt a hibák feltérképezését és javítását.

Az alapszabály tulajdonképpen a könyv címe: „Ne törd a fejem!” Vagyis a látogatónak ne kelljen soha azon gondolkodnia, hogy éppen milyen oldalon van, hogyan juthat el az általa kívánt helyre, és miért nem úgy mûködnek az oldal egyes részei, ahogyan máshol megszokta. Ahhoz pedig, hogy ne késztessük feleslegesen gondolkodásra az embereket, tisztában kell lennünk azzal, hogy miképpen böngésznek az interneten.

Elõször is a felhasználók általában soha nem olvassák végig az oldalakat, csak átfutják õket, és megpróbálják kiszûrni az aktuális kérdésükkel kapcsolatos, illetve érdeklõdésüknek megfelelõ szavakat. Másodszor: ha valami nem egyértelmû, akkor nem próbálnak meg döntést hozni valamelyik lehetséges variáció mellett, hanem kiválasztják az elsõ elfogadhatónak tûnõ lehetõséget, és arra kattintanak. Harmadszor: a látogatók azt sem olvassák el, hogy mi hogyan mûködik az oldalon, hanem a maguk módján, korábbi tapasztalataik alapján próbálják elérni a céljukat. Ha pedig ez nem megy, akkor ott a böngészõ „viszsza” gombja (nem véletlen, hogy a Firefox 3 windowsos verziójában ez a gomb a legnagyobb, ugyanis az emberek ezt használják a legtöbbet).

A rossz hír azonban az, hogy a látogató komfortérzete rohamosan csökken. Ha nem megfelelõen strukturált a menü, ha irreleváns találatokat ad a keresõ, ha nem derül ki, hogy mely elemek kattinthatóak, ha a linkek feliratai csak összezavarják õt, akkor igen kevés alkalommal próbálkozik azzal, hogy megtalálja a keresett információt, mielõtt bosszankodva továbbáll. És ebben az esetben nemcsak egy látogatót veszít az adott oldal, de a mûködtetõ szervezet hitelessége is komoly csorbát szenved.

A Ne törd a fejem! lapjain megtalálhatók azok a receptek is, amelyek a valóban mûködõ weboldalak létrehozásához szükségesek.

Mivel a Magyarországi Evangélikus Egyház Internet Munkacsoportja által telepített Plone rendszeren bármelyik egyházközség mûködtethet saját weboldalt, valamennyi lelkész és gyülekezeti munkatárs számára hasznos olvasmány – nem utolsósorban amiatt, hogy ezentúl tudni fogják, mi frusztrálja õket más honlapokon. És persze ugyanúgy azt is, hogy mi frusztrál másokat a gyülekezetük honlapján.

Ha valaki használja a Google Analytics statisztika- és elemzõalkalmazást (lásd Evangélikus Élet, 2007/19. szám), akkor éppen itt az ideje, hogy foglalkozni kezdjen a „visszafordulások aránya” és az „átlagos idõ a webhelyen” adatokkal is. Lehet, hogy egy weboldal bõvelkedik az oldalmegtekintések számában, de ha a látogatók gyorsan távoznak, és nem térnek vissza, akkor mindenféleképpen érdemes azon elmélkedni, hogy nincs-e gond a honlap használhatóságával.

Örülhetünk annak, hogy sokan látnak egy templomot, de vajon hányan térnek is be oda? Minden elveszített látogató – kudarc.

Nagy Bence

::Nyomtatható változat::