Élő víz

A B I B L I A É V E

Hozzászólás a cikkhez

Ahogyan Pál szolgálata a vége felé közeledett, egyre fontosabbá vált számára, hogy megfelelõ utódokról gondoskodjék, akiket az általa alapított gyülekezetek élére állíthat. Fiatal munkatársát, Tituszt például egyfajta „püspökként” Kréta szigetén hagyta.

Hozzá írott levelében – hasonlóan ahhoz, ahogyan az Elsõ timóteusi levélben tette – elmondja neki, milyen embereket tart alkalmasnak a gyülekezetek vezetésére, valamint tanácsokkal látja el arra nézve, hogyan vezesse a közösségben együtt élõ különbözõ korcsoportokat, a szabadokat és a rabszolgákat.

Pál szerint kereszténynek lenni alapvetõen azt is jelenti, hogy az ember másként viselkedik, mint ami megszokott a társadalomban: éppen ellentéte az átlag krétai polgároknak, akik „mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség” (1,12). „Emlékeztesd õket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsõbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre.” (3,1)

Pál gyanakvással szemlélte a világrend felforgatására törekvõ mozgalmakat; az volt a meggyõzõdése, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit jelenti a létezõ legnagyobb forradalmat. Jézusban megérthetjük, hogy kicsoda Isten, hogy mit jelent az üdvösség, és teljességgel megváltozhat az életünk. Õ azért halt meg, hogy legyõzze a felettünk uralkodó gonoszt, és mi visszatérjünk oda, ahová valók vagyunk: Isten uralma alá. A keresztény ember számára tehát nem az a legnagyobb feladat, hogy forradalmi eszközökkel megváltoztassa a társadalmi rendszereket. Éppen elég lelki és fizikai erõ szükségeltetik ahhoz, hogy õszinte szívvel várjunk Jézus Krisztus dicsõséges visszajövetelére, aki majd véghezviszi az új teremtést.

Sokszor érte az a vád Pál eme „társadalmi tanítását”, hogy megalkuvó, gyáva, és kiszolgálja az éppen aktuális politikai rendszert. Ezt valószínûleg azért mondják róla, mert az uralkodó renddel jó kapcsolatokra törekvõ egyház (pontosabban a vezetõi) valóban sokszor visszaéltek ezekkel a gondolatokkal. Az engedelmességet hirdetve ugyanis sokszor megfeledkeztek arról, hogy mindig tisztán és rendíthetetlenül hirdessék a Krisztusba vetett hitet és reménységet.

Magyar Bibliatársulat

::Nyomtatható változat::