A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Az idei esztendõ, a Biblia éve után sem marad kihívás nélkül a Magyar Bibliatársulat Alapítvány. 2010- ben szeretné megjelentetni a protestáns új fordítású Biblia új, revideált kiadását. Az elõkészületekrõl, illetve általában a bibliafordításról Pecsuk Ottót, a szervezet fõtitkárát kérdeztük.

– Fordítás, revízió, új kiadás… Mit takarnak pontosan ezek a kifejezések?

– Revízióról akkor beszélünk, amikor nincs szükség a teljes Szentírásnak a héber és görög alapszövegekbõl való újraszövegezésére, de bizonyos okokból mégis át kell nézni az adott bibliafordítást. Ilyen ok lehet például, amikor olyan kéziratok kerülnek elõ, amelyek új, addig nem ismert információval, adalékokkal szolgálnak bizonyos bibliai részek értelmezésével kapcsolatban. Erre jó példa a holt-tengeri tekercsek megtalálása. Elõfordulhat az is, hogy jelentõsebb változások mennek végbe az adott nyelv használatában, vagy módosul a helyesírási rendszer, és az új szabályokat a bibliai szöveg esetében is alkalmazni kell. Ez történt például néhány éve Németországban. Alaposabb revízióra van szükség akkor is, ha felismerjük, hogy a meglévõ fordításunk túl archaikussá vált, vagy a mai bibliafordítói megoldásokhoz képest túl sok pontatlanságot tartalmaz.

A protestáns új fordítás esetében igazából ezen okok egyike sem áll fenn. Az új kiadás elkészítését olyan apró dolgok teszik mégis indokolttá, mint például az 1990-es elsõ megjelenés óta megtalált nyomdahibák. Továbbá egységesíteni szeretnénk a jegyzetapparátust, és általában stilisztikailag is finomítani akarunk a szövegen. Revízióra vagy új fordításra egyébként körülbelül egynemzedékenként, tehát nagyjából harmincévenként van szükség. Ez az az idõintervallum, amelyen belül a beszélt nyelv annyit változik, hogy a különbségek már a Biblia olvasásakor is észrevehetõk.

– Kik dolgoznak a bibliafordításon, illetve most az új kiadáson?

– A protestáns bibliafordításért a Magyar Bibliatársulat Alapítvány úgynevezett szöveggondozó bizottsága felel. Ez egy változó összetételû testület, amely a bibliatársulathoz tartozó tizenkét tagegyház lelkészképzõ intézeteinek biblikus tanszékvezetõibõl áll. Vagy õk maguk gondozzák a szöveget, vagy kijelölnek olyan munkabizottságokat, amelyek az ellenõrzésük mellett végzik az érdemi munkát.

– Melyik a fontosabb: a bibliafordító elsõsorban jó teológus vagy jó fordító legyen?

– Mind a kettõ nagyon fontos, azonban a Biblia világának, kultúrájának és teológiájának, az ókori nyelveknek, valamint a mai modern nyelveknek a megfelelõ szintû ismeretét ma már egy személyben szinte senki nem ötvözi magában. Nagyon ritka, amikor valaki egyszerre kiváló biblikus teológus, emellett remek héber és/vagy görög nyelvész és ráadásul kifogástalan magyar stiliszta is. Pont ezért a régi bibliafordító gyakorlattal ellentétben manapság világszerte egyre kevesebb az olyan fordítás, amelyet egy ember készít; ehelyett a fordítói munka jellemzõen bizottságokban és csoportokban folyik. A közösen végzett bibliafordítás – amely általában három szinten, munka-, ellenõrzõ- és konzultatív bizottságokban zajlik – sokszor inkább lassítja, semmint gyorsítja a folyamatot, és persze stilisztikailag is kevésbé egységes „készterméket” eredményez. Ugyanakkor viszont – és ez a nagy elõnye – kiküszöböli azokat a hibákat, amelyek abból fakadnak, hogy az ember a saját munkáját mindig nehezen tudja ellenõrizni, és kritikátlanul ragaszkodik a saját – esetleg téves – megoldásaihoz.

– Hogyan kezdenek hozzá a fordításhoz?

– A fordítók általában az érdemi munka megkezdése elõtt rögzítik az együttmûködés feltételeit, szabályait és menetét. Ennek keretében azt is tisztázzák, hogy melyik bibliafordítási gyakorlatot követik: a formális vagy inkább az értelmi megfeleltetésen alapulót. Az elsõ esetben az eredeti szöveg szerkezeti, szókincsbeli jellegzetességeinek visszaadására törekednek, míg az értelmi megfeleltetés esetében nem feltétlenül ragaszkodnak ehhez. Természetesen tartalmi, jelentésbeli hûségre törekednek, de a könnyebb érthetõség kedvéért feladják a héber vagy görög fogalmak tükörfordítását, és a mai korban és a mai nyelven használt kifejezésekkel, szófordulatokkal, fogalmazásmóddal élnek.

A jó bibliafordítás ma már mindig azon a nyelven készül, amelyet az emberek aktuálisan beszélnek. Luther is megfigyelte a környezetében élõk által beszélt német nyelvet, abból indult ki, és azt finomította – eljárásának sikerét mutatja, hogy az õ fordítása lett a német irodalmi nyelv alapja.

– De egyazon nyelv beszélõi is jó néhány különbözõ nyelvváltozatot használnak…

– A nagy világnyelveken, amelyeken már sokféle fordítás van, a most készülõ fordításokat jellemzõen nem az egész nyelvközösségnek szánják, hanem a különbözõ nyelvváltozatok beszélõit célozzák meg. Emellett a különbözõ fordítások gyakran eltérõ szemléletmódot – is – tükröznek. Az egyik a szöveghûségre helyezi a hangsúlyt, a másik a liturgiai szempontokat tartja szem elõtt, a harmadik a stilisztikai vagy irodalmi minõségre koncentrál, a negyedik a missziói szempontok miatt elsõsorban közérthetõségre törekszik, és így tovább. Mindegyik irányvonalnak van létjogosultsága.

Ami a bibliafordítás hazai helyzetét illeti, a katolikus egyházon belül több központja is van a bibliafordításnak és -kiadásnak, és tulajdonképpen az egyházi cenzor jóváhagyása után bármilyen fordítás szabadon használható. A Szent István Társulat által kiadott Szentírás a hivatalos, de a Káldi-féle fordításnak a Neo-Vulgata alapján javított szövege – ezt a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat gondozta – vagy a bencések által kiadott Békés Gellért–Dalos Patrik-féle Újszövetség egyaránt elfogadott, és mindegyik használható.

A Magyar Bibliatársulat tagegyházaiban a bibliatársulat a Bibliával kapcsolatos stratégia egyeztetésének a fóruma, és az általa kiadott Szentírás-fordításokat – revideált Károli, új fordítás – tekintik hivatalosnak. A mi esetünkben és adottságaink közepette egyelõre illuzórikus elvárás, hogy több, egymástól eltérõ nyelvi szinten is lefordítsuk a Bibliát. Vannak természetesen ilyen irányú próbálkozások, kísérletezések, de ezek függetlenek a bibliatársulattól.

A magyar protestáns egyházakban egyébként a Károli-féle fordítás 1908. évi revíziója és az 1975-ös új fordítás 1990-es revíziója van használatban párhuzamosan.

– A világnyelvekre történõ fordításokról szólva eltérõ szemléletmódokról beszélt. Fennállhat bármelyiknél is a szöveg csorbulásának veszélye?

– Minden bibliafordítás során folyamatosan mérlegelik a fordítók, hogy meddig mehetnek el. Például egy bonyolultabb héber vagy görög kifejezés legalább hat-nyolc lehetséges módon ültethetõ át – mondjuk – magyarra. Ezek közül az egyik stilisztikailag szebb, a másik szövegileg hûségesebb – de egyik sem szükségszerûen rosszabb, mint a másik! A fordítóknak kell eldönteniük, melyiket választják közülük. Ezen a hat-nyolc lehetõségen kívül nyilván van még tucatnyi másik, amelyek viszont elfogadhatatlanok, mert nem felelnek meg a grammatikai pontosságnak és a nyelvi hûségnek.

– Könnyû magyarra fordítani a Szentírást?

– Azért nem könnyû a helyzetünk, mert mint mondtam, nekünk – és most a bibliatársulatról beszélek – a korábban említett stilisztikai, liturgiai és egyéb szempontok mindegyikének meg kell felelnünk. Ugyanakkor a magyar nyelv nagyon gazdag, és a Károli Gáspár nevével fémjelzett magyar bibliafordítói hagyomány is biztos hátországot és nagy felelõsséget jelent.

Minden jó bibliafordítás úgy készül, hogy a fordító nemcsak az eredeti héber és görög szöveget tartja szem elõtt, hanem az összes rendelkezésére álló magyar nyelvû fordítást is folyamatosan a keze ügyében tartja, illetve az általa beszélt idegen nyelveken olvasható bibliafordítások megoldásait is ismeri. Minél szélesebb ez a kitekintés, annál biztosabb, hogy jó minõségû fordítás születik. És ennél a kitekintésnél ma már a felekezeti határok kevésbé fontosak, mint az, hogy az adott bibliafordítás szakmailag mérvadónak tekinthetõ-e, vagy sem.

– Ha már a felekezeti határokat említette: az ökumenikus bibliafordítás…

– …folyamatosan terítéken lévõ kérdés. Nagyon pontosan meghatározott elvi és gyakorlati szabályai vannak annak, hogyan kell közös, ökumenikus bibliafordításokat készíteni, illetve kiadni. Ezeket itthon is ismerjük, de nálunk egyelõre sem katolikus, sem protestáns részrõl nincs határozott egyházvezetõi szándék a közös bibliafordítás elkészítésére.

Én személy szerint úgy gondolom, nem feltétlenül csak az indokolná a létrehozását, hogy már most tudjuk, milyen esetekben – például az ökumenikus imaheteken – lenne rá szükség. Ennél szerintem fontosabb, hogy a fordítás megléte önmagában is ösztönözné a felekezetközi együttmûködést.

– Befejezésül térjünk kicsit vissza az új fordítású protestáns Biblia tervezett új kiadására. Ha jól tudom, nem csak a szakemberekre számítanak…

– Valóban, úgy fogtunk hozzá az új kiadás elkészítéséhez, hogy meghirdettük: a legszélesebb körbõl, tehát elsõsorban a bibliaolvasó hívektõl és a lelkipásztoroktól várjuk az észrevételeket az új fordítás jelenlegi szövegével kapcsolatban. A beérkezett észrevételek, javaslatok fogadására és rendszerezésére létrehoztunk egy külön internetes oldalt – http://www.parokia.hu/ujkiadas/ –, ahol regisztrálás után bárki hozzáfûzheti a maga észrevételét, javaslatát az adott bibliai vershez. Ezeket a javaslatokat azután a szerkesztõk mérlegelik, és szükség esetén figyelembe is veszik. Emellett természetesen a hagyományos módon, levélben, e-mailben beküldött hozzászólásokat is számon tartjuk. A javaslatok beérkezésének végsõ határideje 2008 vége. Azt hiszem, így a miénk lesz az egyik legdemokratikusabb módon elõkészített bibliarevízió, amit az utóbbi néhány évtizedben készítettek.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::