Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

SZERZŐ FELVÉTELE

A pénteki országos esõ után verõfényes délutánon gyülekeztek vendégek és résztvevõk október 18-án, szombaton a dombóvári evangélikus templomban, ahol Szabó Vilmos Béla esperes beiktatta Szücs Esztert a Dombóvár– Kaposszekcsõ–Csikóstõttõs Társult Evangélikus Egyházközség parókus lelkészi állásába. Az ünnepi liturgiában Aradi András bonyhádi (volt dombóvári) lelkész mellett természetesen közremûködött Szabó Szilárd, az egyházközség másik lelkésze – Szücs Eszter férje – is.

Bár az áthelyezett munkanap miatt nem telt meg a templom, az iktatáson számos gyülekezet képviseltette magát Pécstõl Budapest- Kõbányán és Vönöckön át egészen a németországi Bietigheimig.

„Elhangzott az igei elhívás, most egy gyülekezet várja a választ” – szólította meg személyesen a lelkésznõt Lk 5,1–11 alapján tartott igehirdetésében a Tolna- Baranyai Egyházmegye esperese. „Szószékfoglaló” prédikációja alapigéjének Szücs Eszter Róm 8,38–39-et választotta, de nemcsak errõl az igérõl beszélt, hanem azokról is, amelyek eddigi életében fontosak voltak. Így az igei vezérfonal mellett a Dombóvárra vezetõ földrajzi útvonal is kirajzolódott: Vönöck, a szülõfalu; Budapest-Kõbánya gyülekezete, ahová teológusként járt; Csömör, ahol hatodéves lelkészként szolgált; Pécs, az elsõ szolgálati hely (és kisfiuk születési helye). A lelkésznõ azt is felsorolta, hogy élete ezen állomásain kikkel találkozott, kiktõl tanulhatott; Kovács Imre és felesége, Kovácsné Tóth Márta, Solymár Péter és Balikó Zoltán lelkészek neve a dombóvári gyülekezet tagjai számára sem volt ismeretlen.

Beszédében Szûcs Eszter arról tett tanúbizonyságot, hogy a vázolt életutat nem õ választotta, hanem Istentõl kapta. Isten részesítette õt olyan adományokban, amelyek a lelkészi szolgálatra indították. „…minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülrõl, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jak 1,17) Céljának azt nevezte, hogy mindig kész legyen számot adni a benne élõ reménységrõl. Arról a hitrõl, hogy ha Istent szeretjük, akkor minden megpróbáltatás is a javunkat szolgálja.

A köszöntõkbõl és Rózsai György felügyelõ beszámolójából kiderült: nemcsak ünnepi istentisztelet zajlott szombaton Dombóváron, hanem egy hosszabb építkezõ folyamat végéhez értek. Idén testvérgyülekezetül választották a budapest-kõbányai gyülekezetet, felújították a parókiát, és immár két lelkésze – egy lelkész házaspárja – van ennek a nagy múltú, kiterjedt egyházközségnek.

Dr. Sramó András

::Nyomtatható változat::