A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 23. (BIBLIA-) VASÁRNAP – ApCsel 8,26–40

Hozzászólás a cikkhez

Sokan és sokat utazunk ebben a mobil világban. Utazásaink célját általában tudjuk. Ki iskolába, ki munkahelyre utazik nap mint nap. Esetleg alkalomadtán nyaralni, pihenni. Megyünk busszal, vonattal, autóval, repülõvel, kerékpárral, gyalog. De vajon mit kezdünk utainkon magunkkal? Mire használjuk ezeket az idõveszteségnek tartott óráinkat? El szoktunk-e gondolkodni azon, hogy a sok zötyögõs félóra nemcsak elfáraszthat, hanem alkalmas idõ is lehet számunkra arra, hogy keressük az Utat?

Az etióp kincstárnok nem hagyja kárba veszni idejét és életét. Amikor Fülöp odafutott hozzá, hallotta, hogy a fõember Ézsaiás prófétát olvassa. Nem magában, hanem hangosan. Ízlelgeti a szavakat. Próbálja érteni. Keresi a válaszokat saját életére alkalmazva. Ahogyan az is útkeresésének egy fontos állomása, hogy Jeruzsálembe jár Istent imádni, ezért képes keresztülszekerezni Etiópián és Egyiptomon. A kincstárnok vágya megtalálni a Belsõ Utat. Amely életet alapoz, tetteket formál, szívet elevenít. És Ézsaiás könyve 53. fejezetének szavait olvasva rá is lépne erre az útra, ha tudná, hogyan kell megtenni az elsõ lépést.

Kovács Ákos nagyon szépen megénekli ezt a vágyat a Keresem az utam címû dalában: „Látod, nincs mit mondanom, / a napot, az órát sem tudom, / csak várom, hogy üzend, hogy vársz. / Most nem ontom bátran, okosan a szót, / a falon át hallom csak a rádiót, / ha erre jársz, engem itt találsz. // Ezer meg ezer éve / keresem az utam, / néha keresem a bajt, / és keresem azt, aki engem akar, / akinek engem küldött, / akit nekem szánt az ég. […] Tudom, hogy vár még rám, / a holdnak tán a túloldalán, / Õ az, aki beszél bennem / érthetetlen angyalnyelven.”

Úgy vélem, sok keresztény ember próbál kilépni abból az állapotból, amelyben tehetetlennek, értetlennek, igét nem értõnek látja saját magát. A Bibliát olvasni nem könnyû. Csak annak tárul ki, aki kitartóan keresi az utat, keresi azt, aki akarja õt. Olyan ez, mint a párválasztás. Mint a szerelem. Ákos dalát is érthetjük így, és e kettõ egyáltalán nincs messze egymástól. Az Isten eleven jelenlétének vágya és a társ közelsége szinte ugyanolyan mély, szívig ható erõvel bír.

A Szentírás nem titkos könyv. Nincsenek benne rejtjelezett üzenetek. Megnyílik annak, aki maga is megnyílik elõtte. Isten ezért küldte Fülöpöt a kincstárnokhoz. Látta benne az értés vágyát, a törekvést, a sok belefektetett energiát, idõt, pénzt, hogy eljusson szent színe elé. És elõször megmutatkozott Isten a szívében érthetetlen angyalnyelven, elvetette a magot, olvastatta vele a lényeges igéket, hogy egyszer aztán feltárja elõtte szeretetét.

Ilyen élmények megtapasztalásakor mozdul meg valami az életünkben. Ilyenkor jövünk rá, hogy utazásaink felszíni utak voltak. Futkostunk egyik helyrõl a másikra, szolgálatból szolgálatba, elzarándokoltunk konferenciákra, országos találkozókra, minden alkalmon Istent imádtuk, neki énekeltünk, róla hallgattuk az igét. De amikor Isten kijelenti magát, amikor Jézus erre jár és megtalál, amikor nem a felszínen simogat meg az ige, hanem szívünk mélyét veszi célba, akkor kezdjük el igazi utazásunkat a Biblia, az Ige középpontja felé.

Ekkor nem róla szólnak a szavak, hanem õ szól. És szava igévé lesz bennünk. Ige: létezést, cselekvést, történést jelentõ szó. Amikor Isten szól, akkor igéje létezést – életet ad. Igéje cselekszik – megtörténik az életünkben. Akkor igéje Jézus lesz bennünk. És mindent megértünk. Haragját és önfeláldozó szeretetét. Törvényét és evangéliumát. Közösségi és személyes útmutatásait. Isten szerelmét.

A megtérés tehát végsõ soron az ige megértésével jár együtt. Kell hozzá, hogy szívem vágya legyen eljutni Isten szíve mélyére, de nem én jutok el oda, hanem õ von magához. Ezért nem lehet a birtokom az Isten és az ige értése. Ezért veszíthetem el õt és az értést, ha úgy gondolkozom, hogy most már révbe értem, és nem kell küzdenem, a vele való kapcsolatért nem kell tennem semmit. Sokan szenvedünk ettõl, mi, keresztények.

Ne feledjük, nem Isten a mi tulajdonunk, hanem mi vagyunk az õ tulajdonai. Sose bízzuk el magunkat, hogy megélhetünk egy-két „megvilágosodásból”. A Biblia középpontja felé tartó lépések egymásra épülnek. Egyre mélyebbre visznek, egyre tisztábbak lesznek elõttünk Istennek a velünk és a világgal való szándékai, és egyre jobban megismertet minket Jézus magával és saját magunkkal.

Imádkozzunk! Jézusom, találj meg engem keresésemben. Vonj magadhoz kegyelmesen. Utaidat, Uram, ismertesd meg velem. Ösvényeidre taníts meg engem. Vezess hûségesen. Szeress mélységesen. Ámen.

Farkas Sándor

::Nyomtatható változat::