Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Erdélyben az 1568. évi tordai országgyûlés szentesítette a meglévõ három (római katolikus, evangélikus és református), valamint a melléjük fölzárkózó negyedik, az unitárius vallásfelekezet törvényes keretek közötti mûködését, és vetette meg a felekezeti szellemiségû iskolai nevelés alapját; a felekezeti oktatási intézmények – mint minden egyházban – itt is az egyházi szolgálatra való fölkészítést végezték.

Kolozsváron több mint negyven év kihagyás után, a kilencvenes évek elején jelentek meg ismét a felekezeti iskolák: a Kolozsvári Református Kollégium, a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium a Báthory István Elméleti Líceum keretében és a János Zsigmond Unitárius Kollégium a Brassai Sámuel Elméleti Líceum épületében.

Megalakulásuk óta állandóak a viták a felekezeti és állami iskolák között és körül. Legutóbb a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium diákjai, szüleik és néhány tanár tüntetett a Báthory István Elméleti Líceummal való egyesítés ellen. A tüntetõk azt nehezményezték, hogy megkérdezésük nélkül döntöttek úgy az illetékesek, hogy a Pázmány Péter-gimnáziumot beolvasztják a líceumba.

Elsõ ránézésre furcsa, hogy a sokéves várakozás után sok fáradozással és áldozatos munkával újraindított magyar felekezeti iskolát nem állami nyomásra, hanem önként adja fel az az egyházi hatóság, amelynek minden észérv szerint a kínkeservesen újraépülgetõ erdélyi magyar társadalom egyik intézményét kellene erõsítenie, fejlesztenie, tartalommal feltöltenie. Igen ám, de a helyzet ennél összetettebb.

Az utolsó alkotmánymódosítás alkalmával az oktatás hárompillérûvé vált: állami, magán- és felekezeti. A módosított alkotmány és az új tanügyi törvény értelmében tehát lehetõvé válik a felekezeti oktatás megszervezése is. A történelmi egyházak megkapják az intézményalapítási jogot. Ezeket az iskolákat – az új oktatási törvény szerint – államilag is finanszírozzák majd. A tanügyi törvény közérdekû intézményeknek ismeri el a felekezeti iskolákat, s mint ilyenek, anyagi támogatásban részesülnek.

A decentralizálás elvén alapuló új oktatási rendszer fejkvótát ír elõ minden tanuló után. A felekezeti iskolák is a hozzájuk járó gyermekek száma alapján jutnak támogatáshoz. Ha csak húsz tanulójuk van, akkor annyi után kapnak pénzt. Hogy tudja-e mûködtetni ebbõl az intézményt, az az illetõ felekezet dolga.

De mi a helyzet akkor, ha nem tudja? Így történt ez a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziummal is. Kevesebb tanulója volt, mint a Báthory-líceumnak, a költségeket pedig nem tudta fedezni. Ésszerû megoldásnak tûnt tehát a líceummal való egyesülés. Nem könnyebb feladni a nevet, a struktúrát, de megtartani a tartalmat? Az új tanintézet megtartja a Báthory István Elméleti Líceum nevet, és helyet kapnak majd benne mind a világi, mind a felekezeti osztályok. A líceum átveszi a katolikus gimnázium összes tanulóját és tanárát; közülük néhányan eddig is oktattak mindkét tanintézményben. Ugyanakkor az osztályok létszáma változatlan marad, s mindegyik megõrzi eddigi entitását, megtartva a katolikus osztályok karakterét.

Az intézkedésnek viszont anyagi vonzata van: a Báthory István-gimnázium épületét a katolikus egyház már régebben bérbe adta az állami iskolának. Így az épület karbantartását, felújítását az államnak kell fizetnie, másképpen ez a tulajdonos feladata lenne.

És hogy a rossz dolognak is a jó oldalát keressük: már ott tartunk, hogy az erdélyi magyarságnak vannak saját iskolái, és saját maguk dönthetnek ezek sorsáról, jövõjérõl.

Számunkra az lenne újszerû, hogy a sajátos erdélyi sorshelyzetben miként valósulhat meg a felekezeti és világi oktatás szimbiózisa egy intézményen belül a legpozitívabban. Ha ez a kísérlet sikerülne, követendõ példa és modell lehetne a Kárpát- medence megannyi iskolájában, ott, ahol ez a mesterségesen alkotott antagonizmus megosztja a kedélyeket.

Ezek értelmében szó sincs arról, hogy ez a lépés a felekezeti oktatás kárára válna. Az egyesülés a katolikus oktatás minõségének javulását és a keresztény értékek megerõsödését szolgálja minden téren.

Így talán a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad.

Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::