Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Dr. Manninger Jenõ Európa-szerte ismert orvosprofesszor, a kéz- és csípõsebészet hazai megalapítója volt. Munkásságáért Batthyány-Strattmann- és Semmelweisdíjjal tüntették ki. Nevet szerzett az orvostudománynak és magyar hazánknak.

1. október 30-án született a Baranya megyei Rácbólyban. Hatgyermekes családban nõtt fel; két nõvére egyházunk hûséges papnéjaként szolgált Gyõrött és Siófokon. Édesanyjától kapott Újszövetségét rejtegetve vitte magával, amikor a második világháborúban frontszolgálatosként orosz hadifogságba esett. A szovjet tábori kórházakban való szolgálata idején lelki támaszt, erõt és hitet merített a jézusi igékbõl. Ez a belsõ lelki igény elkísérte õt egész életén át.

Háromévi hadifogság után 1948-ban a budapesti Koltói Anna Kórházban, majd az abból létrehozott Országos Traumatológiai (Baleseti) Intézetben folytatta orvosi tevékenységét. 1978 és ’89 között fõigazgatója volt az intézménynek, és nyugdíjba vonulása után is munkatársa maradt. Élete végéig fenntartottak számára egy dolgozószobát, hetente bejárt, tanácsaival segítette kollégáit.

Dr. Túróczy Erzsébettel, egyházunk nehéz idõkben szolgáló, hûséges püspökének, Túróczy Zoltánnak a lányával kötött házasságot. Három gyermeket neveltek fel istenfélelemben, s unokáikban is gyönyörködhettek.

Dr. Manninger Jenõ a Magyar Néphadsereg sebésze is volt, egyetlen pártonkívüliként viselte a tábornoki rangot. Kiterjedt papi rokonságában és a nem egyházi hivatásban álló hozzátartozók között is ismert volt segítõkészsége, igazi jézusi lelkületével állt a rászorultak és betegek mellé.

Hosszabb ideig lakott családjával budavári egyházközségünk területén, s istentiszteleteinket is látogatta. A Túróczy püspökrõl való megemlékezéseink alkalmával õ maga is többször megszólalt.

Orvosi tevékenysége 1957-tõl bontakozott ki. Számos külföldi ösztöndíj elnyerése révén ismerkedett meg a nemzetközi kéz- és csípõsebészet korszerû módszereivel; ezeket hazai földön is bevezette, és kutatómunkásságával továbbfejlesztette. 1968-ban õ végezte az elsõ csípõprotézis-beültetést Magyarországon. Kitûnõ szervezõkészségének köszönhetõen létrejött az országos kiterjedésû baleseti és kézsebészeti hálózat.

Tudományos munkásságának állomásai: 1965-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 1980-ban az MTA doktora lett. Az Orvostovábbképzõ Egyetem Traumatológiai Tanszékének vezetõjeként feladata volt a baleseti sebészek képzése, továbbképzése. Az Amerikai Kézsebészeti Társaság „a kézsebészet úttörõje” címet adományozta neki elismerése jeléül.

Nyugdíjba vonulása után a combnyaktörés gyógyításának új lehetõségeivel foglalkozott. Az általa kidolgozott mûtéti módszert egyre több nyugat- európai intézetben alkalmazzák. A munkásságát ismertetõ monográfia 2005-ben német és angol nyelven is megjelent.

Dr. Manninger Jenõ orvosprofesszor kilencvenedik életévében, 2008. október 3-án távozott közülünk. Szerény, kedves, közvetlen egyéniségére, hitére és emberségére mindazok Isten iránti hálával emlékeznek családjában, rokonságában és a hivatásában õt követõk táborában, akik ismerhették, és szeretetének sugárzó melegében részesülhettek. Fogadja õt kegyelmébe az örök irgalom Istene!

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::